Mit adott a teljhatalom a dolgozóknak?

.
Orbán Viktor (Facebook)

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Sajnos semmit! A szokásos körnek viszont annál többet. Öveket bekapcsolni, szubjektív vélemény következik arról, hogy a hazai munkásosztály (hagyományos értelemben) védelmében milyen eredményeket tud felmutatni az Orbán-kormány a veszélyhelyzet óta, és hogy miért fogja a költségvetés vitáját követően visszaadni Orbán Viktor a teljhatalmát.

A felnőtté válást jelentő munkavállalást nem politikusként vagy politikai háttéremberként kezdtem, hanem gyári munkásként. 10 évet dolgoztam egy német multi cégnél, présüzemben, fizikai munkásként. Miután megelégeltem az addigi kormányok kizsákmányolását és a nagyvállalatok „humánusságát”, munka mellett, levelező tagozaton diplomáztam közgazdászként, és kezdtem el politikával foglalkozni. Személyes tapasztalatok alapján beszélek, ellentétben azokkal, akik egész életükben a politikából éltek és ennek megfelelő életidegen javaslatokkal próbálják segíteni a munkavállalókat.

Orbán Viktor a veszélyhelyzetre hivatkozva megszavazott teljhatalmát felhasználhatta volna annak a 160 ezer magyar munkavállaló és családjaik védelmére, akik a legfrissebb statisztikák szerint a koronavírus okozta járvány hatására elvesztették a munkahelyüket. Sőt, ehhez még ez a parlamenti színjáték sem kellett volna, mert Orbán Viktornak eddig is teljhatalma volt. A 133 bátor bábu (meg a többi szatellit) megadta neki. Egy rövid időszakot leszámítva 2010-től a Fidesz kétharmaddal kormányoz és tulajdonképpen azt visz át a Parlamenten, amit csak akar. Ki is használta ezt és gyakorlatilag minden bőrt lehúzott a multik érdekében a magyar munkásokról, akiknek szinte már csak tűrni van joguk a főnökkel szemben.

De hiába szavaztatott meg teljhatalmat magának Orbán Viktor, sem a járvány elleni védekezés, sem a gazdasági károk enyhítése nem volt sikeres. Hazánk eleve hátrányból indult, hiszen a legnagyobb iparága mára az autógyártás lett. Ez pedig még Varga Mihály pénzügyminiszter szerint sem jó, hiszen olyan érzékeny iparágról beszélünk, ami könnyen megrogyhat és magával ránthatja a gazdaságot egy olyan válság idején, mint a mostani. Ugyanennyire sérülékeny terület kis- és közepes vállalkozások szektora (iparágtól függetlenül), hiszen jellemzően nem rendelkeznek komolyabb tartalékkal. Ez részben annak is köszönhető, hogy a nemzetgazdasági hierarchia- és jogi rendszer nem engedi a növekedést egy bizonyos szint után. Arról nem is beszélve, hogy - akárcsak a munkavállalókról - az elmúlt 30 évben erről a szektorról minden bőrt lenyúztak, amit csak lehetett. 

A teljhatalom parlamenten történő keresztülverése (nagyvonalúan eltekintve attól, hogy ez főleg egy olcsó kommunikációs trükk volt) még logikus is lenne, hiszen rendeletekkel valóban gyorsan lehet reagálni és megfelelő lépéseket tenni, de nem pont ez történt, ahogy erre a korábbi tapasztalatok alapján számítani lehetett. Persze a kormányzati kommunikáció megint más, és aki nem a saját bőrén érzi a nehézségeket vagy, ne adj’ Isten, a betegséget, az talán el is hiheti azt a mesét, amit a plakátok és a propagandagépezet állít. Hogy a magyar kormány védelmez.

A valóság azonban az, hogy használhatatlan lélegeztetőgépeken és maszkokon, valamint fürdőkukákon kívül semmit nem tudott tenni Orbán Viktor és kormánya a járvány megfékezése érdekében. A lakosság sokkal többet tett a járvány ellen és egymásért, hiszen például Magyarországon készült a világon az ötödik legtöbb házi készítésű maszk. Míg a kormány a maszkok számával dobálózott, és Albániába meg még ki tudja, hova vitt belőle, addig a magyar emberek egy darabot nem kaptak az államtól, de egymástól igen.

Bebizonyosodott, hogy a magyar reformok nem működtek, hiszen akkor lett volna forrás arra, hogy igazi bértámogatásokat adjanak a munkáltatóknak (legyenek kicsik vagy nagyok). Lett volna forrás arra, hogy anyagi és egészségügyi biztonságban tartsák az embereket, de nem így történt. Szinte ugyanannyit fordítottak a járvány elleni védekezésre, mint amennyi közpénzt elnyertek Orbán Viktor rokonai és barátai.

Nem véletlen, hogy a veszélyhelyzet alatt titkosítanák a Budapest–Belgrád vasútvonal beruházásával kapcsolatos szerződéseket - a projekten Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök barátja csaknem 300 milliárd forintért dolgozhat. Ugyanennek a felcsúti jóbarátnak és a miniszterelnök vejének akkori cége 2 milliárdot nyert kikötőfejlesztésre, az üzlettársuk budapesti lakóparkját pedig nemzetgazdasági érdekké nyilvánította a kormány. A lista hosszú.

A szomorú valóság az, hogy több mint 160 ezer ember lett ezalatt munkanélküli.

És milyen kilátásaik vannak nekik jelenleg? Katonai szolgálat vagy közmunka. Ez a munkahelyteremtés Fidesz módra. Ahelyett, hogy olyan iparágakba invesztálnának, ahol valóban lehet munkahelyeket teremteni. Hosszútávon és időszakosan is. Például az előbbi esetében a megújuló energiapiac, vagy az utóbbinál a mezőgazdaság, de még a szolgáltató szektorban is vannak fejlődések a járvány okozta átalakulások következtében. De nem, szerintük a magyaroknak jachtkikötő kell Balatonfüreden, Tiborcz István közbenjárásával.

És hogy miért fogja Orbán Viktor visszaadni a teljhatalmat? Egyrészt, mert jól fog mutatni a külvilág felé, és azt lehet majd mondani, hogy "nincs itt semmilyen diktatúra, kérem, haladjanak tovább”! Másrészt, mert belebukott a védekezésbe az egészségügy és a gazdaság terén. A számok egyre súlyosabb képet mutatnak, és a korlátlan hatalom bizony korlátlan felelősséggel jár. Csak addig kellett az úgynevezett teljhatalom, amíg egy-két fontos „ügyet” át nem visznek gyorsított eljárásban.

160 ezer ember ügye viszont nem igényelt náluk gyorsított eljárást. A segítség elmaradt. Mit adott tehát a teljhatalom a dolgozóknak? Létbizonytalanságot.

 

A szerző országgyűlési képviselő, 
az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának alelnöke