Az eszközök lényegtelenek, csak a cél a fontos: bódulj, magyar!

Sajtó
Orbán Viktor/Facebook

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Szomorúan aktuális lett megint József Attila Thomas Mann üdvözlésére megfogalmazott híres kérdése: „mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol – meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…”

A kormány bemérte, hogy az emberek elunták a rettegést a koronavírustól. Új fejezetet nyitnak hát a kommunikációban.

Hogy mi lesz az új főzet, amelyet naponta osztogat majd a Fidesz-sajtó és nagy kortyokban nyel az engedelmes Fidesz-tábor, most még nem teljesen egyértelmű. A narancssárga agytröszt egyelőre valamiféle koktélban gondolkodik, a koronavírus, a brüsszeli Soros-bérencek és az hazaáruló ballib ellenzékből kevert kotyvalékot kicsit megbolondítják a Deák téri gyilkosság miatt a cigánykérdéssel, és a tetejébe tűzik Trianon100 megemlékezést.

Az eszközök lényegtelenek, csak a cél a fontos: bódulj, magyar!

Kétmillió kormánypárti honfitársunk ma imádja Orbán Viktort, aki megvédi őt a betegségtől meg a migránsoktól, 24 órás őrségben áll a brüsszeli támadások ellen, és akit szegényt folyvást hátba támadnak a hazánkban tartózkodó mocsok, szemét, nem-magyar ellenzékiek.

Orbán Rodolfo

Évek óta eredményesen működik a néphülyítő szisztéma, pedig a pontos értékét magától Orbántól tudhatjuk. Újabb országlásának már a kezdetén elszólta magát a Parlamentben: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek, figyelmeztetett.

Arra nem figyelmeztetett, hogy a „tett a szó is”, sőt „veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen”.

Márpedig a miniszterelnök úr mesterien bánik a szóval, és pontosan tisztában van a szavak, gondolatok erejével. Súlyos tízmilliárdokat költ erre a közös kasszából évről évre.

Az elmúlt évtizedben médiára költött közpénzt elosztva minden egyes magyar állampolgárra már vastagon több millió forint jut, ha a Fidesz-szavazókra vetítjük az összeget, már tízmilliós nagyságrendnél járunk.

Annyi pénz ez, hogy a kormánypárt akár lakást vehetett volna minden egyes szavazójának.

Miért nem tette? Mert az így elköltött milliárdok nagyon is értékes voksokat hoztak a választásokon – és közben megmaradtak a haverok zsebében! Na ez az igazi Orbán-bravúr. Úgy vásárolja a szavazatokat, hogy közben a saját köre teszi zsebre a pénzt.

Azok a fránya tények

Ha megfogadjuk a lángeszű Orbán Viktor tanácsát, akkor tegyünk föl néhány egyszerű kérdést.

Például azt, hogy mire ment el az a szerényen számolva 14 ezermilliárd forint, amelyet az ezerszer átkozott Brüsszeltől kapott a drága miniszterelnök úr?

Ha ezt elosztjuk tízmillió magyarral – bár tudjuk, jóval kevesebben vagyunk már, és az elmúlt tíz évben cirka 260 ezerrel fogyatkoztunk –, na szóval ha jóindulatúan tízmillió részre osztjuk az EU-tól kapott támogatást, akkor fejenként 1 400 000 forint jön ki. Igen, egymillió-négyszázezer, tehát például minden egyes házaspárra jut egy kisebb személygépkocsi.

A rezsim csupán ezen az egy pénzügyi soron ekkora összeggel nem számol el. Becsapja a nemzetet.

Ha az EU-támogatások nem lennének, akkor az Orbán-rezsim már régen összeomlott volna. A Fidesz-banda röhögve lopja el az orrunk előtt azt a hatalmas pénzösszeget, amelyet az Európai Unió az összetartozás-tudattól vezérelve hazánkra fordított az elmúlt évtizedben.

És mit nyújt cserébe Orbán az EU-nak? – Gyűlöletet.

Teljesen mindegy, hová nézünk, mindenütt ugyanazt látjuk: közpénzen rágalmazzák az Uniót. Most csak egy idézetet, a Magyar Nemzet címen megjelenő kormánylapból:

„...ha azzal a jóindulatú feltételezéssel élünk, hogy a hazai baloldal és az álcivilek tevékenységét a jó szándék vezérli, s nem egy sötét nagyúr hátsójának nyalogatása, akkor úgy tűnik, a zavarnál némiképpen súlyosabb esettel lehet dolgunk. Talán orvosival.”

Ez a Fidesz-stílus kvintesszenciája: egyszerre üti az EU-t, Sorost és a hazai ellenzéket, és ami a legfőbb, alpári.

Mert ez kell a mai Fidesz-szavazónak. Már nem elég a Bors, az Origo, a 888, már a Magyar Nemzettől is ezt várja a Fidesz-tábor.

Mi, konzervatív polgárok attól is szenvedünk, hogy a Fidesz-ordenáréság elől nincs hová menekülni. Hiába fognánk be a fülünket, mindenhonnan ez zúg, zakatol – megmérgezi a mindennapjainkat, borzalmassá teszi az életünket.