Tényleg fontos volt magyar szempontból a lengyel elnökválasztás?

Duda
Andrzej Duda lengyel elnök (b) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a visegrádi csoport (V4) varsói csúcstalálkozóján 2020. július 3-án.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Az eredeti tervek szerint május 10-én tartottak volna Lengyelországban elnökválasztást, Andrzej Duda előnye megkérdőjelezhetetlennek tűnt, de közbeszólt a koronavírus. Csúszott a választás, a Polgári Platform koalíciója új jelölt mögé állt be, a voksolás pedig rekordrészvételt és rendkívül szoros eredményt hozott. Stier Gábor külpolitikai újságírót, a moszkvater.com alapító-főszerkesztőjét, a Demokrata és a Magyar Hang külpolitikai újságíróját kérdeztük a lengyel belpolitikai helyzetről.

Mennyire fontos az elnök szerepe Lengyelországban?

A lengyel berendezkedés egy félprezidenciális rendszer. A lengyel elnököt közvetlenül választják, ami komoly legitimációt jelent, és olyan jogkörei vannak, amelyekkel valóban ellensúlyozni tudja a kormányt. Ha egy törvényt nem ír alá, akkor nem az történik, mint Magyarországon, hogy átgondolásra küldheti vissza, hanem onnantól kezdve háromötödös többség szükséges az elfogadtatásához. Ha most ellenzéki elnököt választott volna Lengyelország, alapjaiban változott volna meg a politikai felállás. Öt éve a Jog és Igazságosság irányítja a kormányt és adja az elnököt is, ez kényelmes helyzet. A váltással társbérlet jött volna, aminek a következménye instabilitás lehet. Voltak a bizonytalanok között olyanok, akik alapvetően leváltanák a PiS-t, de a koronavírus és a járványt követő gazdasági válság miatt inkább a stabil kormányzásra szavaztak.

Minek volt köszönhető a magas részvétel?

A társbérleti berendezkedés és a nemzeti, konzervatív kormányzás folytatása közötti választás miatt, valamint Lengyelország megosztottságának köszönhetően. A rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a részvételi arány.

A lengyel elnökválasztás eredményéről itt írtunk részletesen:

Duda marad a lengyel elnök

Andrzej Duda hivatalban lévő államfő nyerte az elnökválasztást Lengyelországban a szavazatok szinte teljes összesítése szerint. Az MTI azt írja, a választási bizottság hétfő reggel, a szavazatok 99,97 százalékának összeszámlálása után közölte, hogy Andrzej Duda, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt jelöltje a voksok 51,21 százalékát szerezte meg a vasárnapi második fordulóban, míg a fő ellenzéki erő, a Polgári Platform (PO) által vezetett koalíció jelöltje, Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester a szavazatok 48,79 százalékát gyűjtötte össze.

Miben képviselt mást Rafał Trzaskowski, mint Andrzej Duda?

Két Lengyelország-koncepció versenyzett egymással. Trzaskowski és a Polgári Platform koalíciója liberális utat kínált, a demokratikus jogokra és az LMBTQ-közösségre nagyobb hangsúlyt fektetve. Emellett hangsúlyos volt az eurokonformabb politizálás és egy erős zöld aspektus is jelen volt. A PiS és Duda nemzeti konzervatív, szuverenitáson alapuló irányt kínál, hangsúlyozva a családok jelentőségét. Külpolitikájuknak nem az Európa-ellenesség a lényege, hanem egy másfajta Európa-képben, középpontjában a nemzetekkel gondolkodnak. A kampányban kulturális és ideológiai hangsúlyokat kaptak a viták, kevésbé a konkrét programokra koncentráltak a jelöltek.

A lengyel közmédiát számos kritika érte a túlzott kormánypártiság miatt, ezzel szemben a piaci alapú médiumok inkább Trzaskowski mellett voltak. Tényleg elfogult volt a sajtó?

Igen, nagyon elfogult volt a közmédia a kormány, de a magánkézben lévő médiumok is az ellenzéki oldal irányába, például a Gazeta Wyborcza egymillió példányszámmal jelentett meg különkiadást Duda elnökségének negatívumairól. Arról lehet vitatkozni, hogy melyik oldal működött intelligensebben, de a lényeg az elfogultság volt. A rendszerváltás óta először fordult elő, hogy elmaradt az elnökjelölti vita, mindketten a saját közegükben kampányoltak, nem mentek idegen terepre. Ilyen szempontból a magyar viszonyokhoz kezd hasonlítani a helyzet.

Andrzej Duda
Wikimedia

Minek köszönhető Duda győzelme?

Duda győzelmében és a PiS támogatottságában óriási szerepet játszik, hogy az elmúlt öt évben komoly család- és lakástámogató programot működtettek, a gazdaságot pedig növekedésben tartották. Különösen a szegényebb csoportok számára a PiS szociális intézkedései életszínvonal-emelkedést hoztak. Ezt az erős szociális programot egyébként Trzaskowski is átvette, ennek hiányában senki nem számíthatna jelentős eredményre a választáson.

Trzaskowski szűk vereségét lehet értékelni pozitív eredményként?

A rendszerváltás utáni elnökválasztásokon először történt meg, hogy a vereséget szenvedett fél ennyi szavazattal korábban bármelyik választáson győzhetett volna. Ilyen magas részvételnél a győztes legitimációja vitathatatlan. Az eredmény alapvetően papírforma, azzal a kiegészítéssel, hogy jóval szorosabbá vált a küzdelem annál, mint ahogy azt néhány hónappal ezelőtt bárki is elképzelte. Az eredetileg május 10-re kiírt választás előtt akkora fölénye volt Dudának, ha akkor megtartják a voksolást, már az első körben győzhetett volna. A kitolódott választás a koronavírus és a válság első jelei miatt az ellenzék malmára hajtotta a vizet. Volt idejük összekapni magukat és új jelöltet állítani. Trzaskowski szereplését összeségében nem könyvelném el vereségként. Nagyot ment és esélyt teremtett a PO számára, hogy a 2023-as parlamenti választáson az elmúlt évek mélyrepülése után jól szerepeljenek. Trzaskowski személye eddig sem volt ismeretlen Lengyelországban. Varsó főpolgármestere, korábban volt EP-képviselő, külügyi államtitkár és digitális miniszter is. Ezzel a szerepléssel végleg berobbant a lengyel politikába és az arca lehet az ellenzéknek.

Rafał Trzaskowski
Twitter

Mondhatjuk, hogy két Lengyelország van?

Kettészakadt országnak nevezném, a nemzeti konzervatív és a liberális ideológia egymásnak feszült. Lengyelországban 15 éve gyakorlatilag kétpártrendszer működik, a PiS és a PO vezetésével. Ezek ideológiai és politikai törésvonalak, mellettük tovább mélyültek a már meglévők is. Látható egy földrajzi, keleti-nyugati megosztottság, a keleti vajdaságok, a mély Lengyelország többségében Dudára és a PiS-re szavaz, a középső és nyugati részek inkább Trzaskowskira és a PO-ra.

A települések esetén a 20 ezres lakosságszámúnál kisebbek és az ennél nagyobbak között húzódik a törésvonal. A 20 ezernél kisebbek, például a kisvárosok és falvak 64 százalék körüli arányban szavaztak Dudára. Ahogy növekednek a lélekszámok, úgy fordul az arány, például az 50 ezer fősnél nagyobb városokban szorosan, de Trzaskowski győzött, Varsóban és a milliós nagyvárosokban jóval 60 százalék felett szerzett. A lényeg, hogy Duda jobban szerepelt azokon a helyeken, ahol veszített, mint Trzaskowski a saját bukott településein.

A demográfiai törésvonal az 50 éves korosztálynál látható, 50 év alatt Trzaskowski a népszerűbb, az 50 felettieknél egyértelműen Duda. Lényeges, hogy összességében nagyobb a lakosságszám a kisebb településeken, mint a nagyvárosokban, a lengyel társadalom pedig elöregszik. Több elemzésben is azt olvashattuk, hogy a fiatal szavazók miatt Trzaskowskié lehet a jövő, de a korral konzervatívabbá válhatnak az emberek.

Látunk más erőt felnőni a Pis és a Polgári Platform mellé?

Látunk, ebben például különbözik a lengyel politikai paletta a magyartól, ahogy sok más dologban is. Az elmúlt 15 évben ugyan kétpártrendszer uralja a lengyel politikát, de mindig megjelennek olyan erők, amelyek ezt megtörnék. Sokszor az a probléma, hogy egy nagyobb párt bedarálja őket. Ez a harmadik erő véleményem szerint a társadalom harmadát teheti ki jelenleg, de növekvő csoportról van szó. Elsősorban Szymon Hołownia katolikus újságíró testesítette meg ezt, aki PiS és PO-ellenes programmal indult, 13,8 százalékot szerzett. Meg kell említeni még Krzysztof Boszakot a nemzeti radikális libertariánus Szabadság és Függetlenség Konföderáció részéről 6,7 százalékos eredménnyel. Ők ketten jelenítik meg a harmadik erőt, kérdés, hogy át tudnak-e törni.

A második fordulóban döntő volt, hogy a kiesett jelöltek szavazói kire voksolnak, többségében Trzaskowski mögött sorakoztak fel, de különösen Boszak oldaláról Duda is kapott szavazókat. A hatalom ellen fellépő erők táborai nem feltétlenül adódnak össze, ha két jelölt marad versenyben. Hołownia mozgalma 2023-ra valószínűleg párttá alakul, miközben a PO már-már felajánlja neki, hogy olvadjanak be hozzájuk. Hołownia céljai között viszont szerepel, hogy megelőzzék a PO-t és onnan vegyenek át vállalható vezetőket. Rajtuk kívül vannak olyan pártok, mint például a baloldali SLD, ami a választásokon 5 százalék felett szerepelhet, a Lengyel Néppárt szintén. A lengyel politikai paletta sokkal összetettebb, mint a magyar.

Mennyire volt fontos a lengyel-magyar kapcsolatok szempontjából Duda győzelme?

Itthon kicsit túldimenzionálták ezt a kérdést. Abban az esetben, ha Lengyelországban nem társbérlet van, hanem a Kaczyński-féle PiS foglalja el a kormányzati pozíciót és az elnöki posztot is, akkor a Fidesszel jobbak a kapcsolatok. A viszony azonban akkor sem romlott volna meg, ha társbérlet van. Donald Tusk miniszterelnöksége alatt is jók voltak a kapcsolatok, azóta sok minden változott, de úgy gondolom, egyik párt sem engedheti meg magának, hogy nagyon szembe menjen Magyarországgal. Kaczyński és Orbán jó politikai viszonyt ápolnak, Lengyelországban már belpolitikai kérdéssé vált ez, a Polgári Platform élesen bírálja a magyar kormányt. Ha PO-kormány lenne, a kapcsolatok megtörhetnének, de csak ideiglenesen. A két országot lehet ugyan egymáshoz viszonyítani, hasonló trend bontakozik ki sok esetben, konkrét politikai lépések között is van hasonlóság, de ezek néha túlságosan le vannak egyszerűsítve. Nem ugyanazok a folyamatok mennek végbe. A lengyel társadalom és politikai élet sokszínűbb, ahogy a média is, ráadásul Lengyelország már csak a területi nagysága és lakosságszáma miatt is mindig összetettebb képet fog mutatni, mint Magyarország.