Valójában azonban egyszerű és igaz válaszok is léteznek erre a részleteiben összetett, az emberiség jövőjét alapvetően meghatározó problémakörre: a Föld felszínének hőmérséklete növekszik, a Föld élővilágának sokszínűsége (diverzitása) vészesen csökken. A technikai civilizáció ipari forradalom óta tartó tendenciái mindkét folyamatot erősítik
- olvasható a Klímaváltozás és Magyarország tanulmánykötet előszavában, melyet Pálinkás József és Szathmáry Eörs jegyez.
Pozitívnak nevezik azt, hogy beszédtéma lett a Föld klímájának változása, ellenben negatívumnak, hogy ezt a problémát is hit és politikai identitás kérdésévé akarják tenni.
A klímaváltozás közvetlen hatásait már ma is érezhetjük, még akkor is, ha ezeket éppen a technikai eszközeink segítségével csökkentjük. A veszélyre régóta és sokan figyelmeztetnek, a téma politikaivá vált, ezzel együtt megjelentek a hosszú távú stratégiák is.
Cselekvésről már kevésbé beszélhetünk, pedig arra lenne szükség, márpedig azonnal.
Ha nem így teszünk,
A gazdasági, politikai és környezeti negatív hatások olyan disztópiát valósíthatnak meg a Földön, hogy olyat – szó szerint – nem látott még a világ. A halmozódó problémák talán megoldhatók vagy csökkenthetők, de fel kell ismerni, hogy ez globális együttműködést kíván. Nincs más út! Illúzió azt hinni, hogy ebből bárki joggal kihúzhatja magát. A társadalmi túlélésnek minden szinten ára lesz, a globálistól az egyéniig.
- olvasható az előszóban. A kiadványban kilenc tanulmányt olvashatunk a klímaváltozásról és az azzal összefüggő jelenségekről, kérdésekről.
Gyorsabb a vártnál
Az első tanulmány Bartholy Judit és Pongrácz Rita meteorológusoké.
Semmiképpen sem állíthatjuk, hogy nem tudtunk a globális melegedés veszélyéről, az üvegházhatású gázok fokozódó légkörbe juttatásának várható következményeiről
- írják, hozzátéve, hogy Svante Arrhenius már a 19. században figyelmeztetett arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok nagymértékű égetése növeli az üvegházhatást, ami a földi légkör többfokos melegedéséhez is vezethet.
Az éghajlati múlt, a mérési adatok és a modellszimulációk alapján két válaszútra következtetnek:
- az antropogén kibocsátást radikálisan csökkentjük, így sikerül visszatéríteni az éghajlati rendszert a természetes folyamatok által szabott pályára
- nem csinálunk semmit, a bioszféra visszafordíthatatlanul károsodik, az emberiség számára is egyre élhetetlenebbé válik a földi környezet
A Párizsi Klímaegyezmény célul tűzte ki, hogy a globális melegedés mértéke 2 fok alatt maradjon, de alternatívaként felveti a 1,5 fokos klímacélt is. Ez még teljesíthető „amennyiben haladéktalanul megkezdődik a radikális kibocsátáscsökkentés” és minden enyhítő eszközt maximálisan bevetünk.
Ehhez viszont
jelentős és példátlan változtatásokra van szükség szinte minden területen.
Széles körű technológiai váltások kidolgozása és bevezetése, beruházások súlypontjának áthelyezése az alacsony szénfelhasználású területekre, és minél előbb el kell kezdenünk kivonni a szén-dioxidot a légkörből. Ezeknek hatása van az élelmiszerbiztonságra, az ökoszisztémákra és a biodiverzitásra.
A globális klímaváltozás megfékezésének elengedhetetlen feltétele a teljes életszemlélet-váltás.
A tanulmány végén hozzáteszik, nehezíti a klímacél elérését, hogy az elmúlt néhány évben több olyan jelenség figyelhető meg, amely arra utal, hogy az éghajlati rendszer sokkal gyorsabban és akár ugrásszerűen is reagál a növekvő antropogén terhelésre.
Ezek növelik az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját és gyorsítják a melegedést, esetleg közvetlenül hatnak a globális cirkulációs rendszerekre. Konkrét példák:
- sarkvidéki területek időszakos, erős melegedése: az elmúlt években az Északi-sarkon télen négyszer is fagypont fölötti hőmérsékletet mértek, esetenként 5-7 napot meghaladó időszakban
- permafroszt metánfelszabadulás: Szibériában és Kanadában egyre nagyobb számban robban be a megolvadt földalatti metánhidrát
- tengerfelszíni metán-buborékolás: a Jeges-tenger sekély, Szibériától északra található sávjában az üledékben intenzív metánhidrát-olvadás zajlik, növekszik a metán légköri koncentrációja
- sarki jég olvadása: az elmúlt években eddig soha nem látott olvadás figyelhető meg az Északi-sarkvidéken, ezzel változik a fény-visszaverődési mutató, a hó-jég felszínt víz váltja, leegyszerűsítve az egyik visszaveri, a másik elnyeli a hőt
- a permafroszt területek felszín alatti olvadása
A felsorolt jelenségek okát, gyakoriságát és sebességét sok esetben még nem ismerjük pontosan, de az egyértelmű, hogy az éghajlati rendszer folyamatainak kilengéseit jelzik, ezek nem a rendszer stabilitása, hanem a visszafordíthatatlan változások irányába mutatnak.
Mi lesz Magyarországgal?
Külön bemutatják Magyarország helyzetét is, hazánk éghajlata egyértelműen az elmúlt 30 évben mutatta a legintenzívebb melegedést. Az évszakok közül a nyarak hőmérséklete emelkedett leginkább, ennek mértéke elérte a 2 °C-t. Az évi középhőmérsékletben 30 év alatt 1,2-1,8 fokos a növekedés az ország különböző területein.
A szélsőségek is változtak, meleg extrémumokból több, hidegekből kevesebb van. A 20. század elejétől 2010-ig nyolccal több nyári, és öttel több hőségriadós nap van évente. A fagyos napok száma a századelőhöz viszonyítva az elmúlt években átlagosan tízzel volt kevesebb.
A modellszimulációk a 21. század egészére egyértelmű melegedést prognosztizálnak a Kárpát-medencére vonatkozóan is. A század közepéig még nincs jelentős eltérés az optimistább és pesszimistább forgatókönyvek között, a század végére utóbbiak a nyárra 6,5 fokos átlagos hőmérséklet-emelkedést becsülnek, ez az optimistább verzió csaknem kétszerese. A század végére a hőségriasztások mértéke akár tízszeresére is nőhet.
A csapadékváltozás is jelentős lehet, térségünkben a nyári csapadék komoly csökkenése a téli növekedésével együtt várható, ami a magyar mezőgazdaság számára kedvezőtlen jövőkép.
Mi lesz a vízzel?
(…) a klímaváltozás hatásainak jó 80 százaléka vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik, a fenntartható vízgazdálkodás csakugyan az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái fenntarthatóságának kulcskérdése
- írja Szöllősi-Nagy András hidrológus.
A klímaváltozás elsődleges hatása a hidrológiai ciklusra valószínűleg az lesz, hogy felgyorsul a víz körforgása. Ennek súlyos következményei lehetnek, több szélsőséges esemény fordulhat elő, megnövekedhet az árvizek gyakorisága és mértéke. A szélsőségek előfordulási valószínűségének növekedésének már az elmúlt évtizedekben is voltak látleletei. A folytonossági feltételek fennállásához az aszályok időtartamának és kiterjedésének is növekednie kell.
Szöllősi-Nagy azt is bemutatja, hogy a Föld édesvízkészlete ma pont annyi, mint a holocén idején volt az ötezer és kilencezer évvel ezelőtti periódusban. Az összes víz 97,5 százaléka tengerekben és óceánokban van, a maradék 2,5 százalék az emberiség összes édesvízkészlete. Ennek nagyjából 60 százaléka szilárd, jég és hó. A maradék 90 százaléka felszín alatti, nem megfagyott víz. Így marad körülbelül 42 000 km³ könnyen hozzáférhető, felszíni vízkészlet.
A felhasználók száma az utóbbi évszázad során azonban háromszorosára növekedett, ami a vízkészletek egy főre jutó radikális csökkenésének elsődleges oka.
Az egy főre jutó éves átlagos vízkészlet 1975 óta drámaian csökkent, a megközelítőleg 15 500 m³/fő/év világátlagról 5000 m³/fő/év átlagos vízmennyiségre. Ez a globális átlag, 7,7 milliárd emberre számolva, a különböző országok között óriási a szórás.
Összességében
A hidrológiai ciklus várható gyorsulása következtében tehát meg fog növekedni a szélsőségek előfordulási valószínűsége, azaz megváltoznak a mértékadó helyzetek, azonközben a Föld vízkészlete épp annyi lesz, mint a holocén idején. Viszont a népesség növekedése következtében a század közepéig várhatóan drasztikusan tovább csökken az egy főre jutó vízkészlet – ez nyilvánvalóan nem fenntartható és súlyos konfliktusok forrása lehet nemzetközi és szub-szuverén szinten egyaránt.
A hidrológus lépéseket is kínál, a big data használata mellett a vízgazdálkodásban például el kell szakadni a klasszikus építőmérnöki, „egyenes-csatorna-műtárgy-vasbeton-szerkezet” szemlélettől, és át kell evickélni a soft engineering területére. Itt természetközeli megoldásokkal, ökoszisztéma-szolgáltatásokkal látnak el olyan funkciókat, amelyeket eddig csak műtárggyal tartottunk megoldhatónak.