A kormány egyik legnagyobb bűne a mezőgazdaság szétverése és a nagybirtokok létrehozása - interjú Potocskáné Kőrösi Anitával

"Az elöregedés is nagyon jelentős probléma. A fiatalok számára ugyanis nem vonzóak a kistelepülések, amelyek egy része egyébként zsáktelepülés. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak ezt a választókerületet érinti, hanem országos probléma, ami Magyarország több vidéki választókerületében is megfigyelhető. Több helyen nincs térerő, ami a XXI. században szerintem elképesztő" - mondta Potocskáné Kőrösi Anita, a Jobbik országgyűlési képviselője lapunknak. Interjúnkban a magyar vidék helyzetéről, legnagyobb problémáiról, kitörési lehetőségekről, a kormány egyik mézesmadzagjáról, a Magyar Falu Programról is beszélgettünk, de szóba került a háztáji és őstermelői réteg, illetve a családi gazdaság támogatásának szükségessége is.

 

Nemrégiben bejelentette, hogy vidékjárásba kezd. Mi motiválta erre, és milyen településeken járt?

Képviselői feladataim közül az egyik legfontosabbnak az emberekkel való személyes kapcsolattartást gondolom, hiszen ennek alapján tudom a Parlamentben a magyar társadalom érdekeit képviselni. Nem véletlenül adtam a „vidék hangja” szlogent ennek az akciósorozatnak, mert azt szeretném, hogy az emberekkel találkozva a vidék hangját juttassam el az Országgyűlésbe. Hetvenegy település van a választókerületben, ahol szeretném magam 2022-ben is megmérettetni, és a célom az, hogy minél több helyre eljussak.

Hány településen találkozott már a helyiekkel?

Eddig körülbelül 15-20 helyen jártam a saját választókerületemben. Hál’ istennek nagyon szívesen fogadnak és olyan személyes dolgokat osztanak meg velem, amelyek a vidék képviseletét és az ott élők problémáinak feltárását segítik.

Milyen tapasztalatokat szerzett? Melyek a mai magyar vidék legnagyobb problémái, amiket Budapestről nemigen látni?

Rátapintott a lényegre: amikor innen a fővárosból, a Parlament falai közül nem megy ki és nem nézi meg, milyen a magyar valóság, akkor tévképzetei lehetnek. Ez a választókerület egyébként mind területileg, mind pedig demográfiailag nagyon különleges: a települések egy része közvetlenül Balaton-parttal rendelkezik, ahol a turizmus a húzóágazat, majd ahogy megyünk délre a megyeszékhely, Kaposvár felé, ott mind különböző problémákkal találkoztam.

A legnagyobb gondot a belső-somogyi településeken a munkahelyek hiánya okozza. Sok helyen nincs élelmiszerbolt, csak mozgóbolt, ami sokkal drágább, mintha például felutaznának Siófokra és ott vennék meg az alapvető élelmiszereket. Az utak ramaty állapota rendszeresen felmerül, nyilván az önkormányzatnak és a képviselő-testületnek az az érdeke, hogy ezeket megcsinálják, csak hát ha nincsenek erre forrásaik, akkor tehetetlenek. De a rossz tömegközlekedést is említhetem: vannak olyan települések, ahová egy busz megy be reggel meg este, és kész.

Azt látom, hogy a kormányzatnak egyelőre az a legfontosabb prioritása, hogy a Magyar Falu Programon keresztül egy függőségi viszonyt alakítson ki a kormánypárti országgyűlési képviselők és a polgármesterek között.

Mindezek mellett az elöregedés is nagyon jelentős probléma. A fiatalok számára ugyanis nem vonzóak a kistelepülések, amelyek egy része egyébként zsáktelepülés. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak ezt a választókerületet érinti, hanem országos probléma, ami Magyarország több vidéki választókerületében is megfigyelhető. Több helyen nincs térerő, ami a XXI. században szerintem elképesztő.

A vidék leszakadásának egyik legnagyobb rákfenéje a munkahelyek kérdése: az egyik kiugrási lehetőség az, ha közmunkaprogramban vesz részt valaki, vagy önkormányzati intézményekben tud elhelyezkedni, a másik pedig – példának vegyük Tab térségét – az, ha egy multinacionális cégnél vállal munkát.

Arra azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy vajon mi lesz akkor, ha egyszer úgy dönt ez a multi, hogy összecsomagol és elmegy. Akkor sajnos várhatóan sok ezer család kerülne nagyon nehéz helyzetbe, és komoly problémát okozna a megélhetés.

A választókerületében is tetten érhető a települések közötti elvándorlás, vagyis az, hogy a szegényebb falvakból megindulnak az emberek a jobb megélhetési lehetőségekkel kecsegtető települések felé?

A fiataloknál határozottan látok ilyen mozgást, részben azért, amit a kérdésében felvetett, részben pedig a korábban említett elöregedés miatt. Van egy-két olyan település, ami vonzóbbá tudja tenni magát, amihez természetesen szolgáltatások is kellenek. Azoknak pedig az az előfeltétele, hogy maga a község is fejlődjön.

Azokon a helyeken, ahol eddig járt, sikerült a települések vezetőivel is találkoznia, beszélgetnie, vagy ellenzéki képviselőként falakba ütközik?

Sajnos az utóbbi az igaz: a kistelepüléseken csukott ajtókat és kapukat találok. Nagyon nehéz a polgármesterekkel bármilyen kapcsolatot kialakítani, pontosan azért, mert ahogy mondtam, függőségi viszony alakult ki a kormánypárti országgyűlési képviselők és a helyi önkormányzatok képviselő-testülete között.

Amikor bejelentkezek egy polgármesterhez, akkor általában az a válasz, hogy most éppen nem tud erre időt szakítani, éppen ezért azt a taktikát választottam, hogy nem közvetlenül a polgármestereket keresem meg, hanem az ott élőkkel beszélgetek, elvégre ők tudják a legjobban, mik a problémák, és reális képet festenek a településről.

Egy kivétel akadt: Siófok polgármesterével, Lengyel Róberttel nagyon jó munkakapcsolatban vagyok, rendszeresen egyeztetünk, pontosan azért, hogy az ottani problémákat folyamatosan nyomon tudjam követni, így ezeket a parlamenti felszólalásaimban is el tudom mondani.

Korábban arról beszélt, élhető vidék nélkül nincs erős Magyarország. Ön szerint milyen lépéseket tett az Orbán-kormány a vidék felzárkóztatására az elmúlt 10 évben? A választások előtt osztott zsák krumpliról most ne beszéljünk...

A Magyar Falu Program egy olyan mézesmadzag, amit elhúztak az önkormányzatok orra előtt, amire rá is kaptak, hiszen mást nem tudnak tenni. Amikor forrásokat, saját bevételeket vonnak el tőlük, akkor a polgármestereknek megkötik a kezét, hiszen azt mondják, hogy „jó, elvonok tőled mondjuk gépjárműadót, vagy nem szedhetsz be idegenforgalmi adót, pályázz a Magyar Falu Programban, aztán lehet, hogy nyersz is valamit az országgyűlési képviselőkön keresztül annak tudtával és egyetértésével.”

Nagyon jó lenne, ha ez tényleg úgy működne, mint egy normális jogállamban és demokráciában, de amikor kap egy kis papírdarabot az ember, hogy „erre a pályázatra x összeggel add be és akkor nyersz”, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogyan, milyen szempontok alapján vannak leosztva ezek a pénzek.

Azt gondolom, függetlenül attól, hogy adófizetőként valaki a fővárosban, valamelyik megyeszékhelyen, városban, kistelepülésen vagy egy ötven fős faluban él, ugyanakkora joga van ahhoz, hogy részesüljön a nagy közösből. Elfogadhatatlan, hogy ez ma azon múlik, hogy kinek, milyen viszonya van a polgármesterrel.

A Magyar Falu Programot a célját tekintve jónak tartok, de a kivitelezés és megvalósítás módja ellen zsigerileg tiltakozom és egész egyszerűen felháborítónak tartom.

A másik, amit a kormány tett – ami egyben a legnagyobb bűne –, az a mezőgazdaság szétverése, és az, hogy mindenhol nagybirtokok alakultak ki. Országszerte mindenhol megvannak azok a kiskirályok, földesurak, akiknél a jogszabályokat kijátszva több száz hektárnyi föld összpontosul.

A nagybirtokok ráadásul sajnos elveszik a minőségi termékek előállításának lehetőségét, ami az elmúlt években egyre nehezebb lett. Pedig éppen a múltkor beszéltem egy gazdával, hogy az emberek szívesen mennek el piacokra és vásárolnak háztáji termékeket, hiszen azok sokkal ízletesebbek, mert a haszonállatok nincsenek teletömve mindenféle gyógyszerekkel. Úgy gondolom, sokkal több lehetőséget kellene adni a gazdáknak, emellett a háztáji és őstermelői réteget, illetve a családi gazdaságokat kellene támogatni, akár kedvező adózáson keresztül.

Mit gondol, mi az a három legfontosabb intézkedés, amit azonnal szükséges lenne a kormánynak bevezetnie a vidéki társadalom erősítése érdekében?

Szerintem generálisabb ennél a probléma. Amikor az ember bemegy egy elhanyagolt településre és látja, hogy az ingatlanok helyét gyakorlatilag visszavette a természet, akkor úgy érzi, hogy itt a vége. Először bezár az iskola, aztán az óvoda, a kocsma és a kisbolt, ha pedig megszűnnek a szolgáltatások, akkor az emberek nem fognak ott maradni.

Amit lehetne tenni, hogy az önkormányzatok valamilyen úton-módon ezeket az ingatlanokat felvásárolják és felújítják, így biztosítva egy nagyon kedvező otthonszerzési lehetőséget a fiataloknak. Mindehhez viszont forrásokra van szükség, amit önkormányzati részről nagyon nehéz előteremteni, mert a legtöbbjük örül, ha fenn tudja magát tartani, sokaknak már az is problémát okoz, hogy a mindennapi teendőiket el tudják látni. A kistelepülések szolgáltatásainak kiépítése és fejlesztése tehát szintén fontos állami feladat lenne.

Felháborítónak tartom Orbán Viktornak azt a kijelentését, hogy hamarosan a vidéken ugyanolyan életszínvonal lesz, mint Budapesten. Nos, ez sem a béreken, sem a szolgáltatásokon nem látszik.

De hogy válaszoljak a konkrét kérdésre: ha három dolgot kellene mondanom, akkor az első a munkahelyteremtés, a második a gazdaság, ami abszolút fejlesztendő, illetve a bérek rendezése is kihagyhatatlan. Utóbbi azért is lenne nagyon fontos, mert ha a fiatalok helyben is meg tudják találni a számításaikat és vannak lehetőségeik, akkor talán nem fognak elnéptelenedni a falvak, amelyeknek éppen az jelentheti majd a kitörési lehetőséget, amikor felértékelődnek, illetve értékesebbé válnak a háztáji termékek.