A világ Maradona halálának másnapján...

Maradona

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

...nyilván szegényebb, unalmasabb, valóságosabb.

Véget ért a mese arról, hogy a legkisebb királyfi a nyomornegyedből is meghódíthatja a világot; és rendes dél-amerikaiként átlépve közben minden egyes határt. Mert nem számított. Mert mit számítanak?!

A futball ma tökéletes. Tökéletesebb, mint tegnap, és tökéletesebb, mint amit 1986-ban elképzelhetőnek tartottak. Pontos képletek, adatsorok, egészségügyi stábok teszik kiszámíthatóvá a modern focit - szakértő kezek tökéletes gépezeteket alkotnak. Jól fizető iparág, emberfeletti teljesítmények..., de másolhatók, szabályok szerint működnek. Tervszerűek.

De a régi világ meséjében a (kis)hős megúszta Istenkezét, és a történetébe belefért az is, hogy a rettegett Vlagyimir vendégeként megmutassa, ha egy isteni éppen jól akarja magát érezni, akkor még egy diktátor sem tud mit kezdeni vele.

Mától minden egy kicsit szürkébb, valóságosabb... unalmasabb.