Október elején jelent meg a Gépmadár zenekar második nagylemeze, a Viszlát világ! A klasszikus hard rock/heavy metal vonalas banda – meglepetéseket sem nélkülöző – új anyaga a 2018-as debütáló album szerzői kiadása után már a Nail Records gondozásában látott napvilágot, és egy érettebb, tudatosabb megközelítésben íródott dalcsokrot tartalmaz. A majdnem napra pontosan két évvel ezelőtti itteni bemutatkozó interjúban már megismerkedhettük a tagsággal, a csapat múltjával, betekintést nyerhettünk az alkotóműhelyükbe, valamint a még megvalósításra váró terveiket is megosztották velünk, ezért az alábbi recenzióban „csak” az új nagylemezre fókuszálunk.
A tíz tételes albumról, amolyan ’saját szavaival’ jelleggel a csapat Facebook-oldalán az alábbi rövid ismertető olvasható: „A megszokott zenekari tendenciákkal ellentétben az új lemezen mi egy súlyosabb, metalosabb hangzásvilág felé indultunk el. Az első lemezen is fontos szereplő heavy metal témák itt még erősebbek, de ezúttal bátran kalandoztunk a power metal világában is.”
Ennek ellenére én két olyan dalra kaptam fel a fejem legelőször, amelyek picit túlmutatnak ezen. Az egyik, a korongon harmadikként helyet kapott, kissé bluesosan lüktető Sárkány, amiben az elég hangsúlyosan jelen lévő, ízes Hammond játék vált ki elismerő bólogatást - én biza’ nem is engedném el ezt a vonalat a jövőben sem. A másik pedig a lemezt záró Az univerzum peremén, ami egy monumentális darab: hard rock és power metal, a prog rock határát súroló instrumentális témák, mindezek mellett pedig szimfonikus aláfestés a magasztos gitárszóló alatt, több mint 9 percben elmesélve. Értőn megkomponált, remekül felépített, mozgalmas tétel, egy több mint érdekes zenei „utazás”.
A lemezt nyitó, videoklipet is kapott Boszorkány tesztoszterontól kicsattanó tradicionális heavy metalja viszont teljes egészében a fentebb idézetteket tükrözi. A power irány felé fordulást pedig leginkább a felváltva galoppozó és vágtató, ikergitáros Feledés testesíti meg, de a furcsán ritmizálva bekezdő és végződő, egyébként magabiztosan döngölő Törött Kard és Szálló Hó (igen nagybetűvel, hiszen a 2002-es Hős című Jet Li filmből „ugrottak át” pár percre a névadó főszereplők) is a fémesebb témákat tartalmazó szerzemények közé tartozik.
A Csillagok között kellemesen fülledt – a nyolcvanas évek hangulatát hibátlanul hozó – rockballadája egyértelműen ’a lemez leglájtosabb hard rock dala’ cím nyertese, de a lendületesen gördülő Voltam már ébren is hamar a hallgató fülébe ragad(hat) a többszólamú vokáljai miatt. Ebbe a zenei blokkba tartozik még a középtempós, keményen menetelős Egyszerű ember.
A hetedikként érkező, kalapáló ütemekkel felvértezett Állj! ismét egy fürgébb, de húzós nóta, ugyanúgy, ahogy az utolsó előttiként felhangzó, újra és újra fel-felpörgő címadó Viszlát világ!, ami a szinte baljós hangulatú riffjeivel csal ki többlet figyelmet a hallgatóból.
Nagyon tetszik, hogy szinte mindegyik dalban – a rövidebb-hosszabb, de alaposan átgondolt, és precízen kivitelezett gitárszólók mellett – van valami kis apró plusz ötletelés, fifikás megmozdulás, ami még színesebbé teszi a zenei mondanivalót az élvezetes riffelés mellett. Nem nehéz kihallani, hogy ezekhez az ihletet az „elkövetők” kedvenc stílusainak és előadóinak szeretete adja.
A lemezen szépen, arányosan szólal meg minden hangszer, illetve az ének is egészséges mértékben, azaz kellően elől van. A dalok felvételei tavaly novemberben az Utopia Stúdióban Kiss Zoltán és Földi Albert (Omega, Szekeres Tamás, stb.) vezényletével készültek. A CD tokban egy 12 oldalas szövegkönyv is helyet kapott.
A megjelenés kapcsán nem mellékes infó, hogy a csapat az új nagylemez minden előrendelőjének ajándékba adott egy példányt a bevezetőben említett saját kiadású első albumából - nagyon szimpatikus gesztus, és marketing szempontból sem elhanyagolható ez az akció.
Összefoglalóként az alábbi – ismét a zenekar közösségi oldaláról származó – rövid ajánlót idézném, mert szinte tökéletes kivonatát adja a Viszlát világ! 47 perces anyagának: „Ha érdekel, hol találkozik a Rainbow-féle heavy rock és a Helloween fémjelezte power metal, ha már régóta keresel egy klasszikusabb hangvételű, de profin kivitelezett, pörgős magyar nyelvű lemezt, akkor ez most Neked szól!”
A legénység soraiban nemrég változás történt, Szlifka István basszusgitárost Barkóczi Richárd váltotta. És a közeljövő eseményei felé fordulva… Nem titok, hogy nem csak a koncertek lekötése, és további videoklipek elkészítése van tervben a Gépmadárnál, hanem újabb külföldi lemezes vendégszereplés is, ráadásul most már zenekari szinten is. Ez utóbbi kapcsán egy személyes megjegyzés: ha már ilyen jó kapcsolatban vannak a nemzetközi metal színtér néhány neves muzsikusával, én a helyükben átküldenék a következő albumra szánt dalok közül egyet vagy kettőt egy kinti hangmérnöknek/producernek - csak úgy kíváncsiság képpen…