Deutsch Tamás becsicskult

.
Kép: MTI/Kovács Tamás

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Nem szeretem ezt a szót, mert számomra sérti az emberi személy méltóságát, de mivel a Fidesz és Orbán Viktor használja ezt előszeretettel politikai ellenfeleire, ezért most az egyszer használom én is egy fideszes politikusra, Orbán Viktor régi cimborájára:

Deutsch Tamás becsicskult.

Deutsch Tamás ugyanis bocsánatot kért egy korábbi kijelentése miatt, amiért az Európai Néppárt frakcióvezetőjét, azaz Manfred Webert a Gestapóhoz és az ÁVH keretlegényeihez hasonlította. De találóbb is a becsicskulás szó, mint a bocsánatkérés, ugyanis a sértő és a megkövető megszólalás között nyilatkozott még ezt-azt a fideszes EP-képviselő.

Manfred Weber november 21-én egy flamand újságnak a jogállamisági kritériumokkal kapcsolatban a következőt üzente Orbán Viktornak:

„Ha azt állítod, hogy az igazságszolgáltatás független és a média szabad, akkor nincs semmi félnivalód. Kérlek, add a beleegyezésedet a megállapodásokhoz!”

Ezt kommentálta november 23-án az ATV Csatt című vitaműsorában Deutsch Tamás így:

„Ha nincs semmi takargatnivalód, akkor nem kell félned. Én jól emlékszem, hogy a Gestapónak és az ÁVÓ-nak ugyanez volt a jelszava. Ezt mondták. Mintha az lenne a történelmi tapasztalata az abban az időben Németországban és Magyarországon élőknek, hogy azoknak is tömegesen volt félnivalójuk, akiknek nem volt semmifajta takargatnivalója.”

A műsorban ekkor kicsit megfagyott a levegő, és vitapartnerként Ujhelyi István, MSZP-s EP-képviselő reagált azzal, hogy a jogállami kritériumokat nem Manfred Weber, hanem 25 tagállam szavazta meg. Rájuk is igaz a súlyos jelző? – kérdezett vissza a képviselő. Deutsch ezek után pontosított, talán érezhette, hogy túlzásba esett, azt mondta, hogy csak Weber szavait minősítette gestapósnak, nem Webert magát. Viccesen ki is szólt, hogy nehogy petíciók fogalmazódjanak azzal kapcsolatban, hogy ő mit mondott.

Az érzékeny megnyilatkozás után még egyszer adódott alkalma pontosítani, mi is a véleménye Manfred Weberről, mert a Magyar Nemzet november 25-én interjút készített vele. A kormánypárti lapnak ezt mondta:

„A Gestapo és az ÁVH is ugyanezt mondta: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója”.

Az Euronews először november 25-én szemlézte a korábbi ATV-s nyilatkozatot, amire november 27-én érkezett az első reakció a Néppárt részéről. Esther de Lange holland EP képviselő a következő szavakkal utasította vissza Deutsch Tamás minősítését: „A különbség Európa kommunizmus és nácizmus alatti sötét napjai és az uniónk között pontosan a jogállamiság. Független bírók, a szólás- és a médiaszabadság, valamint védelme a véletlenszerű, vagy haveri alapon hozott döntésektől. Nem fogjuk feladni a jogállamiságot.”

Szájer József illegális orgia-botrányának kirobbanásának napján érkezett a hír, hogy az üzengetéssel nem maradt annyiban Deutsch Tamás nyilatkozatával keltett hullámok, ugyanis néppárti EP képviselők a kizárását kezdeményezték az Európai Néppártból. Itt következik az első fordulat, mert erre a kezdeményezésre Deutsch Tamás nem egyszerű hárítással reagált. Nem azt mondta, hogy nem érti, miről van szó, ő senkit nem akart megsérteni, csak egy mondat juttatta eszébe a sötét történelmi párhuzamokat, de véletlenül sem a személy maga. Ehelyett családon belüli erőszakhoz hasonlította azt, hogy kizárását kezdeményezik a pártcsaládból. Valamint még egy történelmi párhuzammal is élt, a rendszerváltás előtti pártállami rendőrséghez hasonlítva tagtársait, mi szerint azt írta, hogy „a kommunisták Prágában bezártak, most pedig Brüsszelben egyesek kizárnának”. Gestapózás után tehát családon belüli erőszak és kommunistázás, a bocsánatkérés mindennemű árnyalatai nélkül.

Ehhez képest a december 4-én Deutsch Tamás nemhogy bocsánatot kért Manfred Webertől, hanem a néppárti frakciótársaival azt is megosztotta, hogy ő már valójában rögtön a november 23-i első ilyen jellegű nyilatkozata után írt Manfred Webernek, és azonnal tisztázta, megkövette a frakcióvezetőt. Ezt egészen a mai napig elfelejtette közölni a publikummal, helyette inkább családon belüli erőszaktevőkhöz hasonlította társait.

A december 4-én a néppárti frakciónak küldött és a Facebookon is megosztott írásában azért nem csak az alázatos megkövetésé a szó, hanem a következőt írta:

„Szomorúsággal tölt el az Európai Néppártban szokássá vált gyakorlat, hogy a politikai viták lefolytatása helyett egyesek kizárással fenyegetik az eltérő állásponton lévőket”.

Elnézést, de tessék? Politikai vitának számít az, hogy a másikat a Gestapóhoz, az ÁVÓ-hoz, egy családon belüli erőszaktevőhöz és jobboldaliként a kommunistákhoz hasonlítja? Ők a frakciótársai! Képzeljük el, ahogy mondjuk Pócs János a magyar parlamenti Fidesz frakciójának a tagja minősítette volna így azokat a fideszes politikusokat, akik nem voltak elragadtatva cigányégetős videójától. Hány percig maradt volna a Fidesz tagja?

Ugyanez igaz a jogállami kritériumokkal szembeni felháborodásra. Nem az a kérdés, hogy most akkor mennyire precíz a jogállam fogalom, és nem az a kérdés, hogy miféle ideológiai képzeteket akarhat majd ránk erőltetni az EU jogállam címszóval. (Egyébként semmilyent sem akar, ezt ebben a cikkben írtuk meg.) És az is nagyon hazug párhuzam, hogy Brüsszel most már tényleg Moszkva lett, mert alkotmányt oktrojálna ránk. Ha Brüsszel, az Európai Unió olyan kemény lenne, mint a Szovjetunió volt, már rég kicsaptak volna bennünket. Attól a finom apróságtól eltekintve, hogy a Szovjetunió sem a kizárás, sem a kilépés fogalmát nem ismerte. Egyetlen lehetőség volt: a teljesen azonosulás. A mindenféle önkényes és öncélú kritériumoknak tökéletesen megfelelni. Tehát ha Brüsszel Moszkva lenne, már rég uniós tankok szántanák fel Budapest utcáit. Ezzel szemben a közhiedelemmel ellentétben a jogállami kritériumok konkrétan megfogalmazott kritériumok, amelyek esetleges megsértése esetén az adott tagállamnak jócskán van lehetősége az önvédelemre, korrekcióra és időhúzásra. Pedig látjuk és tapasztaljuk, hogy volna miért számon kérni az Orbán-kormányt.

Hányszor halljuk a gúnyt fideszes politikusoktól és megmondó emberektől azzal kapcsolatban, ha bárki szóvá teszi a NER antidemokratikus vonásait. Akkor pedig már hangos hahotázásban törnek ki, amikor radikálisabb ellenzéki megszólalók (azért politikusok ritkán mondanak ilyet) egyenesen lediktatúrázzák az Orbán-kormány uralta Magyarországot, és diktátorozzák Orbánt. Ők viszont mit csinálnak? Nem átallnak egyenlőségjelet tenni Brüsszel és Moszkva között, legújabban pedig a hitleri Berlin is felzárkózott a jelzők közé. Orbán Viktor mostani Weberhez írt levelében is rájátszik erre a párhuzammal: „A németek sok mindent kértek már tőlünk, magyaroktól a történelem során, de Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek bennünket. Nem vagyunk azok.”

Az pedig már csak tovább színesíti a képet, hogy úgy rágalmazzák Moszkvának minősítve Brüsszelt, hogy Orbánnál nagyobb barátja a mai Moszkvának kevés van.

Mindenesetre Deutsch Tamás bocsánatot kért Manfred Webertől, mégha ez a bocsánatkérés inkább hasonlít a mesebeli kértem is, meg nem is klasszikus esetére, mint szívbéli fordulatra. De feltehetően még erre a felemás megkövetést sem önként fogalmazta meg, hanem felsőbb utasításra. Szájer József szégyenteljes elbúcsúzása után súlyos érvágás lett volna még egy ősfideszes búcsúja a magyar néppárti delegációból. Ráadásul nehezen lehetett volna megmagyarázni, hogy Deutsch kizárása után – akinek szavaival feltehetően az összes fideszes társa egyetértett –, mit keres még a párt az Európai Néppártban. Igaz, azt a felemás bocsánatkéréssel együtt is nagyon nehéz megmagyarázni.