Az éjféli mise és a kormány kirakat-kereszténysége

.
Fotó: Wikimédia

A szigorításokon való enyhítést meglepő módon nem Orbán Viktor jelentette be, bár szereti az örömhíreket magának fenntartani, most az operatív törzsnek engedte át ezt a szerepet. A mai sajtótájékoztatón kiderült, hogy Szentestére felfüggesztik a kijárási korlátozásokat. Így hát Deutsch Tamás képviselői és Simonka György, valamint Boldog István mentelmi jogának felfüggesztése után a kormány a kijárási korlátozásokat függeszti fel – egy estére.

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Mi célt szolgálhat ismét ez az intézkedés? Egy kommunikációs blöff azzal az aprósággal megfűszerezve, hogy játék az emberéletekkel. Egyik vezető politikusuk úgy képvisel LMBT-ellenes politikát, és ír „keresztény-konzervatív” alaptörvényt, hogy mellette (politikus társai által tudottan) melegorgiákra jár, ahonnan a lefülelés elől ereszcsatornán szökne. Másik politikusuk úgy hirdeti magát keresztény családapának, hogy pünkösd hétvégén luxusjachton kur**zik szintén többed magával. Még a saját ügyészségük is egymás után kéri fideszes politikusok mentelmi jogának felfüggesztését, akik szavazatukkal azonban készséggel hozzájárulnak az alaptörvényt módosítani tudó kétharmadhoz. A közmédiából saját vezető munkatársuk vallja be, hogy a köz szolgálata helyett az a párt agitprop műhelye lett. Saját kormányhivataluk leplezi le a kormány (saját) alaptörvényébe ütköző viselkedését, amikor visszavonásra szólítja fel a Meseország mindenkié könyv polgármesteri betiltását. Továbbá karácsonyra a kormány selyemszalaggal átkötött kést küld az önkormányzatoknak.

De ez mind semmi! Ez mind nem számít! Mert mi történik? Felfüggesztik a kijárási korlátozásokat szenteste! Tehát? Ennél keresztényibb kormánya nem volt még Magyarországnak emberöltő óta, de talán még a krónikák sem őrzik emlékét ennél kiválóbbnak! És különben is tudjuk, Orbán Viktor Trianont is úgy tárgyalta volna le, hogy Romániát is annektáltuk volna. Hogyne?! Csak egyszerűen Orbán Viktor uralkodása alatt azt is meg kellett volna ünnepelnünk, és higgyék el, biztos lett volna a szavazótáborból, aki meg is ünnepelt volna, hogy nem csatolták el Szegedet, nem jöttek a Tiszáig, megmaradt Sopron, ez mind-mind Orbán Viktor fényes győzelme! És az akkori Kubatov kihirdette volna ugyanúgy, „ha Orbán Viktor lett volna, nincs oda Buda”. Nincs, hát! Hanem önként függesztjük fel, de nem a néppárti tagságunkat, hanem a lófarkas zászlót Buda várára!

És valóban elég ennyi ahhoz, hogy hívő polgárok jelentős csoportja tapsoljon. Hiszen így kommentálják a hírt: „megtarthatók az éjféli szentmisék”. Szívecske, ölelés, lájk. Ők hazánk lámpásai? Magyarország sója a kereszténység? Inkább Magyarország show-ja, hogy így csinálnak belőlünk bolondot az ország szeme láttára! Arról nem is beszélve, hogy az időzítés is professzionális. Minden templomban vasárnap a szentmise végén tartják a hirdetéseket. Akkor osztják meg a hívekkel, hogy a heti menetrend hogyan alakul. Tehát múlt vasárnap minden pap és plébános tájékoztatta a híveket, hogy szenteste – mivel kijárási korlátozás lesz – a szabályoknak megfelelő időpontra csúsztatják át a december 24-i vigíliai szentmisét.

Erre jön a "turbókeresztény" kormányunk keresztet a nyakában hordó lassan szentté avatásra kész tisztifőorvosunkkal, aki szó nélkül asszisztál a kormány összes aljasságához, az adatokkal játszott trükkök százaihoz, a visszatartott információkhoz, és bejelenti hétfőn – tehát egy nappal azután, hogy minden templomban mást hirdettek ki –, bejelenti hétfőn, hogy mégsem lesz kijárási korlátozás szenteste. Remek! És a plébános majd egyesével telefonálja körbe a híveit, esetleg fel is keresheti őket személyesen, mert hát miért is volnának leterhelve az egyszerre falucsokrokat szolgáló vidéki plébánosok, akiknek kevés az online médiába felröppenteni a hírt, hogy „helló, helló, máskor lesz a szentestei mise”.

Más kérdés azonban, és talán némileg reményre ad okot, hogy az egyházak sem hagyják a végtelenségig, hogy keresztényibbnek adja magát elő náluk a kormány. Hiába az enyhítés, számos egyházmegye, gyülekezet és püspökség tartja magát a korábbi előírásokhoz. Talán ők is pontosan tudják azt, amire a kormány nem gondol, vagy félő, hogy gondol, de hidegen hagyja, hogy az év talán legnépesebb istentiszteleti/szentmise alkalmai a veszélyeztetett korúakat érinti legfőképp. Így egy korlátozás enyhítésével épp’ őket terelnék egy légtérbe a falvak és városok apraja-nagyjával. Ferenc pápa ebben is szembe megy a magyar kormánnyal, mert a szertartást ő is este fél nyolckor kezdi el, és a hívek csak korlátozott számban vehetnek rajta részt.

Fáj látnom azt, és fáj átélnem, hogy ez jelenti a kereszténységet ma hazámban. Hogy eladható trükknek tűnik a politikai stratégák és propagandisták fejében kereszténynek tűnni egy hagyomány megünneplésével. „Dobjuk oda ezt a gumicsontot a keresztényeknek, ez majd tetszeni fog nekik, ezzel majd kompenzáljuk kicsit az ereszcsatornát” – hangozhatott a kormányzati brainstorming kávészünetében. „Különben is, mikor hozna ilyen döntést Gyurcsány?” Ha nem hozna, akkor sajnos ezzel ő bizonyulna érettebb állampolgárnak a nagymellényű Fidesz-KDNP-nél, de ezt már sosem fogjuk megtapasztalni, mert ő nem lesz már kormányzati döntéshozó pozícióban, ha kétharmaddal nyer az ellenzék, akkor sem.

A kereszténység nem a rítus, nem a külsőségek, az éjféli szentmise is kevés ahhoz! Ellátogatni évente egyszer karácsonykor a misére csak hagyomány, ami őrizheti identitásunkat, és megemlékezhetünk vele őseink szokásáról, de az nem hit. Ha kereszténykedni akar a kormány, akkor segítsen a bajbajutottakon! Az önkormányzatoknak ne kést, hanem kezet nyújtson. Ne csak saját nómenklatúrájára, hanem azokra is gondoljon, akik a válság miatt vesztették el állásukat. Hosszan sorolhatnám, mi minden fakadhatna valódi kereszténységből, ami nem fakad a kirakat-kereszténységből. Csak szívvel lehet kereszténynek lenni, ahogy szívvel lehet jól kormányozni is. Pár győzelemre lehet, hogy elég, de máshoz roppantul kevés a politikai stratégák ördögi ravaszsága.