6 év kellett az Alkotmánybíróságnak, hogy megállapítsa, jogos volt a Paks 2 projekt 30 évre szóló titkosítása

Paks 2
pixabay.com

A kormánynak kedvező döntést hozott az Alkotmánybíróság (AB), miután a testület úgy határozott, nem alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerződésbe sem ütközik a Paks 2-ről szóló 2015-ös törvényben szereplő 30 éves titkosítás. Ehhez hat év kellett, de így is volt aki különvéleményt fogalmazott meg.

A Népszava felidézte, hogy az indítványozó képviselők szerint a törvény támadott passzusa - nemzetbiztonsági érdekre és a szellemi tulajdonhoz való jogok védelmére hivatkozva - mérlegelés nélkül kizárja, hogy a Paksi Atomerőmű bővítésével összefüggésben keletkezett üzleti, műszaki és döntést megalapozó adatok a keletkezésüktől számított 30 évig közérdekű adatként megismerhetővé váljanak. Úgy vélték továbbá, hogy a törvény ellentétes a környezeti adatok nyilvánosságáról szóló úgynevezett Aarhusi Egyezménnyel is, s ezért kérték a jogszabály megsemmisítését.

Az AB többségi döntése szerint a nemzetbiztonsági érdek és a szellemi tulajdonhoz való jogok védelme indokolhatja a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását, a 30 éves titkosítást. Ám a korlátozás csak akkor alkalmazható, „ha ahhoz nagyobb társadalmi érdek fűződik, mint az érintett adatok nyilvánosságához”, Mivel az adatmegtagadás jogszerűségét az adatkezelőnek - Paks 2 projektcégének - kell bizonyítania, s az adatkérő bírósághoz fordulhat, amely az adatmegtagadás jogszerűségét és annak indokoltságát is vizsgálhatja, az AB-döntés szerint a jogszabály nem alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság továbbá alkotmányos követelményként megállapította: a törvény támadott rendelkezése az orosz és a magyar alvállalkozók vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha azok közfeladatot ellátó szervezetnek tekintendők. Nem világos, hogy ez utóbbi azt is jelenti-e, hogy a közfeladatot ellátó szervezetekkel szemben a nem közfeladatot ellátó alvállalkozók kötelesek kiadni a kért adatokat. 

Salamon László párhuzamos indoklása szerint ez nem következik az alkotmányos követelményből, míg Czine Ágnes párhuzamos indoklása inkább erre utal. Két másik bíró, Marosi Ildikó és Schanda Balázs ugyanakkor nem értett egyet a többségi döntéssel. Különvéleményükben az alapvető jogok biztosára hivatkozva azt írták, a törvény „egy teljes nemzedéket elzár attól, hogy a Magyarország energiastratégiáját hosszútávon meghatározó beruházással kapcsolatos meghatározó jelentőségű adatokat megismerjen”.