A kormányválság megoldódni látszik, pedig a fennálló problémák maradtak, sőt sokasodtak. Az eseménysorozat egyik mellékszála volt Szijjártó Péternek és szlovák kollégájának, Ivan Korčoknak elmaradt komáromi találkozója, amely után a pozsonyi magyar nagykövetet is bekérették.
„Rišo, Veronika, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a Szputnyikot a ti akaratotok ellenére vásároltuk. Kérlek, tegyétek félre a politizálást és különösen azt kérem, hogy ne használjátok a Szputnyikot ürügyként kormányunk szétverésére, amely után az emberek vágyakoztak” - üzente Igor Matovič szlovák miniszterelök koalíciós partnereinek nem sokkal a kormányválság kirobbanása után.
Az egy éve felálló, kezdetben alkotmányos többséggel rendelkező négypárti koalíció Matovič számára rendkívül kényelmes volt, hiszen bármelyik kormánypártot kipöckölhette, a parlamenti többsége megmaradt volna. A Szputnyik-vakcina előre nem egyeztetett beszerzésével azonban egyszerre kettőt is maga ellen haragított szövetségesei közül. Az SaS elnöke, Sulík (Rišo) és az Emberekért (Za ľudí) elnöke Remišová (Veronika) nem kívánta Szlovákiát kitenni Oroszország geopolitikai játszmájának, de nem sokkal később már a kormányfő vezetési stílusát nevezték a válság fő okának.
Mielőtt túlérzékenységgel vádolnánk őket, azt azért beláthatjuk, hogy senki sem szereti, ha idiótának nevezik, főleg hogy ha valaki kormányalelnökként kénytelen ezt eltűrni a miniszterelnöktől. De Matovič még ennél is tovább ment. Gyakorlatilag emberek ezreinek haláláért tette felelőssé Sulíkot, aki elbaltázta a tesztek beszerzését, sőt a Kuciak-gyilkosság mentén még azt is felhánytorgatta Sulíknak, hogy 2012-ben megbuktatta Iveta Radičová kormányát: "Meghalt egy újságíró és a jegyese, mert valaki úgy gondolta, hogy az euró-mentőöv elutasítása fontosabb". Nem keresvén az előző idézet értelmét azt azért meg kell jegyezni, hogy Igor Matovič mezei kormánypárti képviselőként szintén részt vett saját kormánya megbuktatásában 2012-ben.
Kettős állampolgárság: biztonsági kockázatok és belügyek
Sulíkék azt is zokon vették, hogy Matovič nem állt ki saját külügyminisztere, az SaS által jelölt Ivan Korčok mellett, amikor diplomáciai vitába keveredett Magyarországgal. Történt ugyanis, hogy Szijjártó Péternek a szlovákiai Komáromban találkozója lett volna Korčokkal, hogy egyeztessenek a kettős állampolgárságról szóló törvény küszöbön álló módosításáról.
A tervezett módosítást Matovič pártjának (Oľano) belügyminisztere dolgozta ki a kormányprogram alapján, melynek kisebbségekre vonatkozó részeit saját bevallása szerint Matovič pártjának magyar képviselője, az azóta a nevét magyarosító Gyimesi György dolgozta ki. A módosítás a szlovákiai magyarok problémáját nem oldaná meg, mert csak azok számára adna lehetőséget a magyar állampolgárság felvételére a szlovák elvesztése nélkül, akik legalább öt (az eredeti tervekben még három) évig szoros kapcsolatot, lakhelyet tudnak igazolni az érintett ország vonatkozásában.
A szlovák külügy nem kívánt az ügyről Magyarországgal egyeztetni, ahogy 2010-ben az akkor még miniszternek sem kinevezett Martonyi is csak bejelenteni érkezett Pozsonyba a kettős állampolgárság intézményét. A szlovák külügyi államtitkár, Martin Klus a vitában előhúzta azt a régi párhuzamot, hogy Oroszország is az orosz állampolgárok védelmére hivatkozva avatkozott be kaukázusi országok belügyeibe és a szlovákiai magyarokat nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte, aminek szintén hagyománya van már Szlovákiában, de rég hallottuk.
Nem sokkal ezután került volna sor a szlovákiai komáromi találkozóra, amelyre aztán Korčok nem ment el, így Szijjártó csak az MKP-val és a fent említett Gyimesivel tárgyalt. A szlovák külügy a magyar kormány által oly sokszor hangoztatott érvre hivatkozva kérette be a pozsonyi magyar nagykövetet számon kérvén, hogy Magyarország miért avatkozik bele Szlovákia belügyeibe. Korčok azt is hozzátette, hogy Gyimesinek nem volt felhatalmazása tárgyalni.
Korčok nem sokkal később békülékenyebb hangnemre váltott és államtitkára, Klus, ha nyilvánosan nem is, de kétoldalú tárgyaláson már bocsánatot kért egy szlovákiai magyar pártküldöttségtől. Matovič Szijjártót Szlovákia nagy barátjának nevezte nem utolsó sorban azért, mert tőle kapta meg a telefonszámot, amelyen Szputnyikot lehetett rendelni.
De más nemzetközi feszültség is keletkezett ezekben a napokban. Matovič egy újságírói kérdésre, amiben arról faggatták, mit ajánlott fel Oroszországnak, csak annyit vetett oda, hogy Kárpátalját. Mókás intermezzó lehetett volna, ha Ukrajna nem veszi komolyan. A viccgyárak beindultak, egyesek egyenesen tudni vélték, hogy Szijjártó is hasonló ügyekben kereste fel Szlovákiát.
A meg nem oldott válság
Sok lehetséges forgatókönyv felmerült a kormányválság megoldására, a kormánykoalíció több tagja is tárgyalt Čaputová köztársasági elnökkel. Az SaS és az Emberekért kormányátalakításról beszélt és nem csak az egészségügyi miniszter rég esedékes menesztését nevezte meg elérendő célnak, de a miniszterelnök cseréjét is. Matovič pártja azonban kiállt a pártelnök mellett, ami nem véletlen, hiszen a pártot gyakorlatilag csak az ő személye tartja össze. Szóba jöhetett volna még a kisebbségi kormányzás, a szakértői kormány és végső esetben akár az előrehozott választás is, amelynek kiírására az ellenzéki pártok már korábban aláírásgyűjtésbe kezdtek.
Az igazi csapdahelyzet abban állt, hogy a rebellisek szerint nem lehet tovább olyan stílusban kormányozni, ahogy azt Matovič teszi, de nem szerettek volna új választást sem. Azonban a stílus maga az ember és Matovič nem fog megváltozni. Ezt jelzi az is, hogy a kormányválság idején, egy nappal nőnapot követően összetűzésbe került a Szlovák Gyógyszerügynökség hölgy vezetőjével, megkérdőjelezvén függetlenségét a Szputnyik engedélyeztetése során. A hölgy férje vulgáris kifejezések mellett aztán bosszúból nyilvánosságra hozta Matovič telefonszámát. A kormányfő pedig mindezt közzétette a Facebookon.
A koalíciós partnerek aztán egy asztalhoz ültek és úgy döntöttek, együtt folytatják, bár a közös a nagy bejelentésről szóló sajtótájékoztató elmaradt. A válság egyetlen áldozata az egészségügyminiszter lett, de a válságon éppen csak túljutó, korábban a korrupció felszámolását fő céljának kitűző kormány renoméját újabb ügy tépázta meg.
A nap híre ugyanis nem a kormánypártok megegyezése lett, hanem az, hogy a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) őrizetbe vette a szlovák titkosszolgálat vezetőjét korrupció gyanúja miatt. Vladimír Pčolinský a Család Vagyunk (Sme Rodina) párt jelöltje volt, melynek elnökének, Boris Kollárnak tíz nőtől tizenegy gyermeke van és mostanában olyan fejét és nyakát rögzítő gyógyászati segédeszközt hordott, mint Horn Gyula, ugyanis karantén idején szolgálati autójával balesetet szenvedett, amikor a szeretőjét furikázta. Pčolinský testvére és felesége is parlamenti képviselő, természetesen mindketten a Család Vagyunk frakciójában. A név beszédes, az értelmezése szabad.