A jogállamiság nem lehet háttéralkuk tárgya

A jogállamiság nem lehet háttéralkuk tárgya

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Az Európai Uniót igen gyakran éri jogos kritika azért, mert saját polgárai nem érzik magukhoz igazán közel állónak, ráadásul azok az értékek, amelyeket közösségünk magáénak vall, gyakran tűnnek megfoghatatlannak. Ami az intézményeket illeti, nem is lehet ezen igazán csodálkozni, hiszen az Európai Unió rendszere sokszor túlkomplikált, az intézmények és a tagállamok közötti finom egyensúlyokon alapul. Az értékek kérdésében már nehezebb elnézőnek lenni, hiszen egy közösség aligha lehet működőképes akkor, ha a tagjai között nincsen olyan eszmei kötőerő, amely biztosítaná, hogy egy irányba haladjanak.

Jómagam persze nem azért adtam politizálásra a fejemet, hogy tétlenül szemléljek olyan folyamatokat és helyzeteket, amelyekkel nem vagyok elégedett. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy haladást csak akkor érhetünk el, ha teszünk érte. Valahogy így látom az Európai Unió helyzetét is. Egy ilyen nagy szervezet aligha változik meg egyik napról a másikra, ugyanakkor folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy minden egyes nap javítsunk rajta valamit. Még akkor is, ha a sikerek először csak félmegoldásoknak tűnnek. Ahogy az Európai Parlamenti eheti rövid plenáris ülésén is bebizonyosodott: csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőlük.

Amikor tavaly ősszel sikerült tető alá hozni az EU hét éves költségvetését, valamint a gazdaságfejlesztési segélycsomagot, sokan vették keserűen tudomásul, hogy a jogállamisági mechanizmusok terén az EU csak félsikert tudott elérni. Ismert, hogy Magyarország és Lengyelország hónapokig blokkolta a költségvetés és a segélycsomag elfogadását is, politikai alapon.

A korrupciót rendszerszintre emelő, és az uniós pénzekből saját klientúráját építgető Orbán Viktor magyar miniszterelnök ugyanis attól tartott, hogy ha a következő időszakban szigorúbb ellenőrzés is társul az uniós támogatások mellé, akkor még a következő, 2022 tavaszára eső magyar országgyűlési választások előtt elapadhatnak a források, amelyek szükségesek annak a "hűbéri rendszernek” fenntartásához, amely helyi kiskirályok, „üzletemberek” és megvásárolt hivatalnokok bevonásával elintézi a szükséges számú szavazat leszállítását.

Végül Orbán feltételei nem teljesültek: a jogállamisági kritérium 2021. január elsejével élesedett. Ám „szokásosan európai módon” a magyar miniszterelnöknek sikerült az Európai Bizottságnál azt kialkudnia, hogy a kritériumok európai bíróságon való megtámadásával értékes hónapokat nyerjen, és ne a választások előtt vonják meg tőle a forrásokat. Érthető, hogy sokakat töltött el keserűséggel, hogy egy ennyire egyértelmű helyzetben az Európai Bizottság ismét szembement az európai polgárok igazságérzetével, ráadásul egy olyan kormánnyal kötött kompromisszumot, amelyet egyre többen tartanak külső hatalmak trójai falovának Európában.

Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetekben az Európai Parlamentnek, mint a polgárok által közvetlenül megválasztott szervnek, amely az uniós intézmények között a legnagyobb legitimitással rendelkezik, különösen fontos szerepe van.

Örömmel láttam, hogy nem szalasztottuk el a lehetőséget, hogy éljünk vele, és csütörtök este úgy döntöttünk, hogy akár jogi eszközökkel is fellépünk, ha az Európai Bizottság nem alkalmazza haladéktalanul a jogállamisági kritériumokat. Egyértelművé kell tennünk: az EU és a tagállamok közötti egyensúly nem szolgálhatja sem a polgárok meglopását, sem pedig azt, hogy egyes kormányok Európa egysége ellen lépjenek fel. Márpedig az Orbán-rendszer pontosan ezt teszi.

Örülök neki, hogy az Európai Parlament megértette ennek jelentőségét, és kezdeményezően lépett fel Európa érdekében. Bízom benne, hogy a jövőben egyre több olyan ügy lesz, amelyben sikerül ezt megtennünk, hiszen a demokrácia iránt elkötelezett emberként úgy gondolom: az Európai Parlament szerepének felértékelődése az európai polgárok képviseletének felértékelődését jelenti.

Ha pedig komolyan gondoljuk az európai polgárok képviseletét, akkor ki kell mondanunk: az európai értékek nem képezhetik háttéralkuk tárgyát. A demokrácia, a szólásszabadság és a jogállamiság tisztelete pedig ilyen értékek.

Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő írásának eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatja.