Május 7-én jelent meg az idén 35. születésnapját ünneplő Ossian 25. nagylemeze. A H-Music gondozásában napvilágot látott A Teljesség címet kapott új album már az előrendelések ideje alatt aranylemezzé nemesedett, múlt héten pedig a platina státuszt is elérte. Az anyaggal kapcsolatban már elhangzott néhány fontos információ a zenekarvezető Paksi Endre énekessel tavaly novemberben készített interjúnk végén, a további részletek elmesélését ezúttal Rubcsics Richárd gitárostól kértük.
- Első alkalommal szerepel egy Ossian kiadvány bookletjében az RP Stúdió neve. Szemfülesebb rajongók talán tudják ennek a megfejtését, vagy legalább is egy részletét, de „első kézből” hallhatnánk, hogy ez pontosan mit jelent?
- Nagyon egyszerű, Endrével a kettőnk vezetéknevének a kezdőbetűi adják ki ezt, azaz Rubcsics-Paksi. És mindent ugyanúgy meg tudtunk oldani a hangszerek rögzítése terén is, mint a tavalyi lemeznél.
- És az hogyan alakult, hogy a hangmérnök és az egyik zenei rendező is te lettél?
- A Covid megjelenése teremtette meg ehhez a körülményeket, főleg a karantén időszak elején. Mivel sejtettük, hogy nem lesz fellépésekre lehetőség, úgy döntöttünk, hogy elfoglaljuk magunkat. Aztán menet közben megtetszett Endrének, és nekem is ez a munkamódszer. Szoktunk mi ketten – nem is ritkán – sarkosabb döntéseket hozni úgy, hogy majd meglátjuk, merre alakul a helyzetünk… akár dalok terén is. (nevet)
- Endre már több interjúban is mesélt az új felszereléséről, nálad is történtek-e esetleg ilyen jellegű beruházások?
- Nálam nem új dolog az itthoni felvételkészítés. Ez annyiban változott most, hogy a lemez elkészítésének megkezdése előtt pár erősebb technikai eszközbe is be kellett invesztálnom.
- A ’Ha…’ kezdetű mondatoknak alapesetben nem sok értelme szokott lenni, viszont a ti esetetekben egy kérdés erejéig van létjogosultsága. Tehát, ha nem tarolja le a tavalyi esztendőt a koronavírus (és az ellene hozott korlátozó intézkedések miatt nincs a kényszerű sok-sok szabadidő) akkor is megszületik ez az új anyag?
- Előzetesen nem volt lemez betervezve, de az ellenkezője sem. Sosem úgy állunk hozzá, hogy mindenképpen kell egy új album, hanem „csak” folyamatosan dolgozunk itthon, mondhatni hobbi szinten. Szeretjük az otthoni munkát, és ha jön egy ötlet, rögtön foglalkozunk is vele, rögzítjük is. És vagy félretesszük, vagy meg is kapja a végső formáját az adott dal - tehát ez teljesen változó.
Ha nem jött volna közbe a pandémia, akkor nem feltétlen született volna meg ez a lemez, hiszen kevesebb időnk lett volna az alkotásra, de ahogy Endrét és magamat ismerem, a fele azért meglenne. (nevet)
- Endrével hogyan oldottátok meg most az alkotómunkát? Sikerült személyesen is együtt dolgoznotok vagy csak online értekeztetek? És a „békebeli”, azaz a koronavírus megjelenése előtti időkben ez hogyan történik?
- A munkamódszerünk semmit sem változott az elmúlt tíz évben. Sőt, már 2005 tájékán is tűrhető minőségben dolgoztunk itthon, demo szinten. Csak a technikai lehetőségek módosultak és fejlődtek nálunk. Az alkotás részéhez nem szükséges egy légtérben tartózkodnunk, hiszen az internet, és a mai modern technikai eszközök ezt a nélkül is lehetővé teszik.
- Az ő szövegei vannak meg előbb, vagy zenei ötletek felvázolásával, megvitatásával indítjátok a dalszerzést?
- Ez is változó, van szöveg nélkül elkészült teljes dal, és van olyan is, ahol ez fordítva történik. De legtöbbször úgy dolgozunk, hogy Endre egy gitárral vagy zongorával lekísért, nyersebb zenei alapot átküld nekem, aztán kezdjük el a dal karakterizálását, hangszerelését. Viszont, olyan is előfordul, hogy kész dalt kapok tőle, azaz már a zenei részeket is meghangszerelve. Ilyenek például a Nincs menekvés, a Végállomás motel, a Mennyit ad még, és most az Ember a Holdon. Nem új keletű dolog ez Endrénél, az Ossian kezdete óta aktív zenei alkotó is, nagyon sok dalt írt meg hangszeres szinten is, teljes karakterében.
- Már elhangzott, hogy rögzítitek a felbukkanó ötleteket. Te szoktál jóval előre is „dolgozni”, azaz tele van a géped/telefonod riffekkel, témákkal, vagy akkor fordulsz teljes mellszélességgel az alkotás felé, ha már konkrétan egy következő album anyagának elkészítése van kitűzve célként?
- Szoktam előre dolgozni. Ahogy jönnek az ötletek, van, hogy csak egy riff, de azt is rögzítem, aztán pihentetem, de van, hogy egy teljes dal-elképzelés is kialakul egy kis kezdeti ötletből. Akkor képes vagyok 10-15 órákat egyhuzamban ezzel foglalkozni, észre se veszem, hogy elment az idő. Ha választhatok, hogy a tévét bámuljam, vagy eljárjak szórakozni zajos helyekre, akkor nem ezekre, hanem inkább a négy fal közötti alkotásra teszem a voksom, mert nagyon szeretem ezt. Olyankor semmi nem hiányzik nekem.
Ez is az oka annak, hogy Endrével ennyire aktívak vagyunk, az ő nevében is kijelenthetem, hiszen nagyon hasonló a hozzáállása. Rengeteget tanultam tőle a 23 év alatt. Nagyon jó mentorom volt, rengeteg mindent tud a zenéről. Tudja civilként is hallgatni, de nagyon komoly szinten ki is elemzi a kedvenc zenekarainak a munkásságát. Ő az az énekes és dalszerző, amit én nagyon szeretek, mert zenei alkotó is. Neki nem kell arra várni, hogy valaki írjon számára egy dalt, vagy egy egész albumot. Komplett, egész zenei elképzelésekkel áll elő, és fel is játssza a dalt teljesen átláthatóan. A zongorát, basszusgitárt, ritmusgitárt, szólókat. Például az Ahol a szürkeség véget ér dalban a lemezen hallható szóló Endre háromszólamú saját elképzelése, ötlete, illetve a Nincs menekvés középrésze.
- Itt nem hagyhatom ki, hogy ne kérdezzem meg, nálad egy szólólemez megvalósítása nem szerepel a tervek között?
- Még korai lenne bármit mondanom erről. Ha eljutok az 50. születésnapomig, akkor lehet, hogy megünnepelem egy szólólemezzel… de még messze vagyunk. (nevet)
- Ez is egy kikerülhetetlen téma mostanság: sikerült átvészelned egészségesen ezt a Covidos időszakot, vagy elkaptad a vírust?
- Nem kaptam el, vagy nem tudok róla, és könnyen átment rajtam.
- Hogyan élted/éled meg a koncertmentességet? Mivel foglalkoztál az elmúlt másfél évben az új lemez megírása és rögzítése mellett? Van-e olyan hobbid, amit folyamatosan végzel, vagy esetleg érkezett-e valami új dolog is az életedbe a kényszerszünet alatt?
- Jól is, meg rosszul is… Voltak terveim a vírus megérkezése előtt, amiket aztán ez a helyzet meghiúsított, mint a legtöbb embernél. De elfoglaltságot is hozott a lemez elkészítésével. Nagyon sokat dolgoztunk ezen, másra nem is volt nagyon időm - amennyi plusz akadt, azt kirándulással, olvasással töltöttem. Érdekelnek a gondolkodó, létkutató, léttudó emberek könyvei, ezeket szeretem. Konkrétumokat szándékosan nem akarok mondani, tehát sem írók neveit, sem pontos tárgyköröket, mert már maga a téma is kissé összevisszaság lett mára. Szóval, nem titok, csak egyszerűen elcsépeltté vált.
- Visszatérve a lemezhez, most melyik dal állt össze a legkönnyebben, és melyik a legnehezebben?
- A legkönnyebben a Hiányzó láncszem és az Együtt voltunk Minden. Mindkettő szándékosan egyszerűbb felfogásban készült. Puritánabbra írtuk a szerkezetüket, nincs bennük sok hangszer, nincs sűrű hangszerelés, illetve az énekszólamok is visszafogottabbak. A nehezebben megszülető dalok közé a Kell egy szikra, a Lassan ébredő, és a címadó hármasát mondanám. Ezek hangszerelés tekintetében már sűrűbbek, színesebb bennük a zenei összeállítás, és az énekkórusok is komplexebbek.
- Tizenharmadikként egy érdekes tétel, az Az, aki voltam is helyet kapott a lemezen, bevallom én a ti verziótok előtt nem is találkoztam vele. Ki volt az ötletadó, hogy átdolgozzátok, hogyan került egyáltalán a zenekar látóterébe ez a szám?
- Endre kb. öt-hat esztendővel ezelőtt állt elő a dallal. Sokszor dicsérte, a hangulatát, a dalszöveget, a hangszerelését, Wolf Kati remek előadásmódját. Valamiért úgy értettem, hogy játszani szeretné… Nekem is tetszett, de ki tudja már miért, nálam elsiklott a dolog. Majd eltelt sok év, és előjött vele újra, és akkor már sikerült felfognom, hogy feldolgozni szeretné majd valamikor a jövőben megjelenő lemezünkre. Ha megértettem volna elsőre, akkor ez már egy pár éve elkészült feldolgozás lenne. (nevet)
- Ádám Attila és Ángyán Tamás vendégjátéka hallható ezen az albumon. Gondolom, velük távmunkában oldottátok meg a szereplésüket. Egy-egy ilyen esetben teljesen szabad kezet kapnak, vagy valamilyen mértékben instruálva vannak?
- Mindkét lehetőséggel szoktunk élni. Van, amikor szabadon lehet megszínezni egy adott zenei részt, és van, hogy egy konkrét dallamot kell eljátszani, például igazi hegedűre cserélni egy szintis vonós részt. Utóbbi esetben nem annyira szabad a „feladat” kivitelezése, annyiban azonban igen, hogy milyen szólamokat tesz még hozzá pluszban, illetve hogyan képzi az adott dallamot.
Egyébként, Attilát és Tomit is nagyon jó zenésznek tartom! Igazi muzsikus vérük van. Akkor is zenélnek, ha nincs fürdés a színpadon, ha épp nincs koncert, ahol az ember vállait veregetik, és le lehet aratni a babérokat. Az ilyen hozzáállású zenészeket szeretem!
- Két örömteli hírrel tudjuk zárni ezt az interjút: két hete publikáltátok, hogy ismét taroltatok, 17 Ossian kiadvány szerepelt a Mahasz listán, pár napja pedig azt tettétek közzé, hogy már platinalemezzé nemesedett A Teljesség album (is)! Nem te vagy a zenekarvezető, de szoktál statisztikákat, visszajelzéseket olvasgatni, elemezgetni?
- Meg szoktam nézni, igen. Hiszen, ha az alkotásaink a szobában maradnának, mit sem érnének. A közönség az origója az egésznek, ők adják meg a lendületet, lelkesedést az alkotáshoz, fellépésekhez - zenész nincs meg hallgatóság nélkül.
Jó érzéssel tölt el, ha eredményesek vagyunk. Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást, az eddigi összes, és az idei közönségszavazást, illetve az arany- és platinalemezeket a Közönségünknek, Teljes Családoknak!
Kívánok mindenkinek egy élhetőbb világot, minél előbb!