A Magyar Nemzet találta ki a budapesti gyerek Pride-ot

A Magyar Nemzet találta ki a budapesti gyerek Pride-ot

Senki nem tervezett gyermekeknek szóló Pride-vonulást tartani Budapesten, a kormánypárti sajtó viszont azzal magyarázta a menet elmaradását, hogy azt az új törvény akadályozta meg. Gondoljunk akármit az LMBTQ-mozgalmakról, nem megengedhető, hogy a közélet álhírekre alapozzon, ezzel ugyanis legalább annyira verik át a kormánypárti szavazókat, mint az ellenzékieket.

Az első számú kormányzati lap, az egykori Magyar Idők szerkesztősége által üzemeltetett Magyar Nemzet számolt be a Budapest Pride szombati felvonulása előtt arról, hogy „Elmarad a gyermekek Pride-ja”, amin „Jelmezekbe öltöztetett gyermekeket vonultattak volna fel”.  A szerző, bizonyos Nagy Orsolya cikke szerint, idézzük:

„Mesehősnek öltöztetett gyermekeket meneteltetett volna a Pride felvonuláson a Labrisz Leszbikus Egyesület. Mindezt csak az egy hónappal ezelőtt kihirdetett gyermekvédelmi törvény akadályozta meg, amelyben egyértelműen tiltja a tizennyolc év alattiak számára a homoszexuális tartalmak megjelenítését.”

Ezzel alapvetően két gond van: a kisebbik, hogy a törvény nem azt tiltja, hogy a gyermekek közterületen milyen kinézetű vagy viselkedésű embereket láthatnak, egy ilyen szabályozás gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne, és csak a Pride alapvető betiltásával működhetne, de erről ugye szó sem volt.

Ehelyett – mint ahogy a törvényi szövegezés is mutatja – bizonyos médiatartalmak megjelenítését szabályozza, a kritikusok szerint homofób módon. Tehát a törvény egyébként sem tilthatná be, hogy gyermekek menjenek ki a Pride-ra, legfeljebb azt, hogy az arról szóló képes tudósítások megjelenjenek olyan sajtótermékekben, amiket gyermekek is láthatnak.

Ennél azonban sokkal súlyosabb gond, hogy maga a hír sem igaz: a gyerek Pride a Magyar Nemzet cikkében jött létre, és ott is szűnt meg.

Ugyanis egyszerűen nincs arra utaló jel, sem a programajánlóban, sem máshol, hogy a Labrisz programját gyermekeknek szánták volna. Akármilyen elképesztő a helyzet, lényegében nem lehet másra gondolni, mint, hogy a Magyar Nemzet vitte bele a gyerekszálat a sztoriba, hogy aztán elítélhesse.

„Így játszottak cukros nénit a Labrisz Leszbikus Egyesület programszervezői, akik egy szórakoztató jelmezbál ígéretével csalogatták a gyermekeket a 26. Budapest Pride homoszexuális-felvonuláson való részvételre.”

- írják a cikkben, amiben egy képernyőfotót is csatoltak a program meghívójáról, annak ellenére, hogy azon semmilyen utalás nem szerepel a gyermekekre, sőt, a szövegkörnyezet – például a regisztrációra való felhívás – kifejezetten arra utal, hogy a program felnőtteknek szól.

Megmutatjuk az eredeti, Magyar Nemzet által közzétett képernyőfotót, amivel azt akarták bizonyítani, hogy itt gyermekprogramról van szó:

gyerek pride

Mivel szerettük volna tisztázni, hogy a Magyar Nemzet mégis honnan vehette azt az információt, hogy a leszbikus szervezet gyermekeket akarna vonultatni a Pride-on, megkerestük a Labriszt is.

Borgos Anna, a Labrisz Egyesület alapító tagja az Alfahírnek azt mondta, a program nem gyerekeknek szólt, noha éppenséggel semmi „veszélyt” nem látnának abban sem, „ha egy gyerek háromfülű nyúlnak öltözik”. Kérdésünkre elmondta azt is, hogy a Magyar Nemzet nem kereste meg őket az üggyel kapcsolatban, a program pedig kellő számú jelentkező hiányában maradt el, tehát nem a törvény miatt.

Fentiekből is látható, hogy lényegében egy olyan álhírről van szó, amiben maga a kormányoldal keverte bele a „homoszexuális-propagandába” a gyermekeket, ráadásul mindezt száraz politikai számításból tette azzal a céllal, hogy egy képzelt ellenséget nagy nyilvánosság előtt legyőzhessen, tovább fanatizálva szavazóbázisát.

Mivel a gyerek Pride-ról szóló álhírt már kormánypárti politikusok is hivatkozási alapként tekintik a szavazóik felé tett érveléseik során, tulajdonképpen olyan álhír-spirált alakítottak ki, aminek valóságalapjával talán már ők maguk sincsenek teljesen tisztában. A forradalom nem csak akkor falja fel saját gyermekeit, amikor tudjuk, hogy már egymás telefonjait is megfigyelik, hanem akkor is, amikor már ők maguk sem tudják, a mindennél előrébb való identitásukat kialakító impulzusok közül melyik volt valós, és melyik volt kitaláció.