Vírusbújócska: aki bújt, bújt, aki nem, nem

koronavírus, oltás, vakcina
Rosta Tibor / MTI

Aki bújt, bújt, aki nem, nem – megyek. Bújócskánál a hunyó kötelezően elmondott szövege ez, fennhangon jelezve az „ellenségnek”, hogy az elrejtőzésre, a maguk biztonságba helyezésére rendelkezésre álló idő lejárt, indul a keresés. Valami hasonló szituációt érzek most a koronavírus-járvánnyal, aktuálisan az Indiából származó delta variánsával összefüggésben, nem figyelmen kívül hagyva a magyarországi átoltottság kérdését sem.

Egy kormánynak, amelyik teljes felhatalmazást kapott a járványkezelésre, annak nyilvánvalóan minden szegmensében megvan a maga felelőssége, akár jó döntést hozott, akár nem. Utóbbira is nyilvánvalóan van példa, még akkor is, ha manapság inkább magyar őstörténeti fejtegetéseivel kitűnő illetékes miniszter, Kásler Miklós korábban arra jutott, hogy mindent jól csináltak.

Hetek óta meglehetős szabadságban, szinte vírus előtti időkhöz hasonló módon éljük az életünket. Ebben a jelek szerint közrejátszik a koronavírus szezonális jellege, hogy sokkal többet vagyunk szabadban, ahol kisebb a fertőződés veszélye, és nem utolsó sorban – még – Európában jól állunk a kétszer oltottak teljes lakossághoz viszonyított arányában. Viszont ott van az a „még” az előző mondatban, ami azt mutatja, hogy azt az előnyt, amit a keleti vakcinák gyors beszerzésével és használatával szerzett Magyarország, igencsak olvadóban van Nyugat-Európához képest, és más országok szépen-lassan le is fognak minket előzni ebben. Ez pedig jórészt annak tudható be, hogy nagyon lelassult az oltás, nagyjából 5,6 millióan kapták meg az első dózist, valamennyivel több, mint 5,4 millióan a másodikat, ez az olló pedig folyamatosan záródik. Habár a vakcinálásnak adhat lendületet az a fejlemény, hogy az egészségügyi dolgozóknak szeptember 1-ig kötelező beoltatni magukat, Magyarországon az átoltottság közelíti a maximumát. Vagyis, aki akarta, az beoltatta magát, aki pedig nem, az nem.

Itt eljutottunk az „aki bújt, bújt, aki nem, nem” helyzetig, hiszen már jó ideje bárki, bármikor, gyakorlatilag bármelyik Magyarországon használt vakcinával beoltathatta magát. Akik megtették, azok a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint sokkal-sokkal kisebb arányban vannak kitéve annak a veszélynek, hogy a megfertőződés súlyos, akár kórházi kezelést igénylő megbetegedést okozzon náluk. Vagyis a sokkal fertőzőképesebb delta variáns esetében a gyakorlatban mutatkozik meg az, hogy az oltások lényege, hogy elkerülhetjük a megbetegedést, vagy nagyon enyhe tünetekkel megúszhatjuk. Aminek az a jótékony következménye, hogy nem növekszik a terhelés az egészségügyi ellátórendszeren, így a korábbiakhoz hasonló korlátozó intézkedésekre sem lenne szükség. Lenne – mert ha lesz negyedik hullám, márpedig jó eséllyel mi sem kerülhetjük el, akkor az azoknak a körében fog súlyosabb következményekkel járni, akik semmilyen védettséggel nem rendelkeznek. És mivel az államnak feladata lehetőségei szerint megóvni az állampolgárai életét, azokét is, akik tagadják a járványt, ellenzik az oltást, a járványügyi intézkedésnek jórészt éppen az ő érdekükben kell majd bevezetni, és nyilvánvalóan ők lesznek a leghangosabb ellenzői bármilyen szigorításnak.

A CNN-re hivatkozva idézi a Telex az amerikai járványügyi hatóság (CDC) vezetőjét, aki szerint a koronavírus delta variánsa olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlő, egy fertőzött nyolc vagy akár kilenc embernek is átadhatja a vírust. Ugyanakkor kiderül az is – és ez kulcsfontosságú –, hogy a súlyos következmények és a halál esélyét így is tizedére, a fertőzését harmadára csökkenti a vakcina.

Ezért oltattam: a magam és mások védelmében is. Mert így vagyok nyugodt, hogy ebben a helyzetben mindent megtettem, amit megtehettem, és mert szeretem, ha az életünk a lehetőségek szerint a normális medrében csordogál.