Augusztus 8-án vasárnap ért véget a tokiói olimpiai játékok, amelyen a magyar olimpiai csapat 20 érmet szerezve nagyszerű teljesítményt nyújtott, hiszen 25 éve nem szerepeltünk ennyire eredményes nyári olimpián. Az olimpiai játékok tapasztalatairól Kovács Tamás, kétszeres olimpiai bronzérmes, világbajnok kardvívóval, illetve Steinmetz Ádám, olimpiai bajnok vízilabdázóval beszélgettünk. Szóba kerültek a magyar sportolók eredményei, Hosszú Katinka elleni méltatlan támadássorozat, de az olimpia jövője is. Interjú.
Milyennek ítéli ezt a rendhagyó olimpiát, amelyet zárt kapuk mögött rendeztek? Mennyire volt jó házigazda Japán?
Steinmetz Ádám: A szurkolók hiánya, a szigorú járványügyi szabályok betartása, és az időeltolódás bizonyára mind-mind megnehezítette a magyar csapat tagjainak dolgát. Tokió nem először rendezett olimpiát, és bár csak a televízió képernyőjén keresztül tudtam követni a sporteseményeket, nekem úgy tűnt, hogy a japánok tudták biztosítani a kimagasló teljesítményekhez szükséges feltételeket.
Kovács Tamás: A koronavírus megpróbálta az olimpia rendezését megakadályozni, de „beletört a bicskája”, mert az olimpia legyőzhetetlen! Olimpia volt, van és lesz, a világ legnagyobb sportrendezvénye és az egész sportvilág összefogásával mindenre képes, még ennek a járványnak a legyőzésére is. Nézők nélkül is óriási versenyeket, mérkőzéseket, győzelmeket, világcsúcsokat, történelmi sikereket láttunk, és a résztvevők öt évet vártak, készültek erre a nagy megmérettetésre, és le a kalappal a japánok előtt, hogy ezt bevállalták és kitűnően megrendezték. A nézők jelenléténél a sportolók számára sokkal fontosabb volt a versenyek zökkenőmentes lebonyolítása és ez sikerült!
Mennyire elégedett a magyar csapat teljesítményével? Melyik volt a legemlékezetesebb teljesítmény az olimpián?
Steinmetz Ádám: A 6 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzérmet is szerző magyar csapat nagyszerű eredményt ért el, amire méltán büszkék lehetünk. De személy szerint nemcsak az érmeseinkre, hanem azokra a versenyzőinkre is büszke vagyok, akik ugyan nem tudtak dobogóra állni, mégis teljesítményükkel beírták magukat a sporttörténelembe. Gondolok itt például Vas Kata Blankára, aki 19 évesen lett negyedik a hegyi kerékpárosok között, vagy éppen Marosi Ádám öttusázónkra, aki 37 évesen lett hatodik Tokióban. Természetesen vannak olyan sportolóink, akik azzal írtak sport(ági) történelmet, hogy ott voltak Tokióban: a női asztalitenisz-válogatott, amely a ping-pong történetében először jutott ki ötkarikás játékokra, vagy Pigniczki Fanni, aki 21 év után léphetett szőnyegre magyar RG-sként olimpián.
Kovács Tamás: Kitűnően szerepelt az olimpiai csapat – a hivatalos elvárások felett - a 6 arany, 7 ezüst és 7 bronzéremmel, és 22 darab 4.-6. hellyel! Riohoz képest többen kvalifikálták magukat, és több sportágban, az érmek száma is most több volt, mint Rioban és ami a legfontosabb számomra, hogy a pontszerző (4.-6. hely) 22 értékes helyezésünk volt, ami sokkal több, mint az előző olimpián volt! Szélesedett a sportági eredményességi paletta, új sportágakban voltunk sikeresek: karate, vitorlázás, teakwondo, hegyikerékpározás! Továbbra is a tradicionálisan eredményes egyéni sportágaink vitték a prímet – kajak-kenu, úszás, vívás, birkózás, de jól szerepeltek mindkét szakágban vízipólósaink is. Labdajátékokban még továbbra is le vagyunk maradva a világ élmezőnyétől, a párizsi olimpián is elsősorban az egyéni sportágak sikerére lehet majd építeni a jó szereplést! Számomra egyértelműen, minden elfogultság nélkül Szilágyi Áron teljesítménye van az első helyen, mert egyéni sportágban egymást követő három olimpián felállni a dobogó legfelső fokára, az egy rendkívüli és fantasztikus teljesítmény.
Hogyan értékeli a vízilabdázók olimpiai szereplését?
Steinmetz Ádám: Vízilabdában, főleg a férfi szakágban a magyar társadalom jelentős része mindig aranyat vár az olimpián. Ennek az az oka, hogy Kemény Dénes egykori szövetségi kapitány csapatai, aminek egy jó ideig magam is tagja voltam, nagyon magasra tették a mércét. Sokan mondják, hogy fájó volt a görög csapattól kétszer kikapni, és a harmadik helyezést csalódásként értékelik. Nem értek egyet velük. Én is drukkoltam a fiúknak, hogy aranyat nyerjenek, hiszen korábban a válogatott minden tagjával - beleértve az edzőt is - játszottam egy csapatban, vagy küzdöttem ellenfélként. A görög csapat ezúttal valóban mumusnak bizonyult, de a többi mérkőzésen nagyszerű játékot mutattunk be, szemet gyönyörködtető gólokat lőttünk, vagy éppen Nagy Viktor védett parádésan. Minden jó, ha a vége jó, és mind a fiúk, mind a lányok győztes meccsel zárták az olimpiát, aminek egy szépen csillogó bronzérem lett a jutalma. Nagyon sokat dolgoztak ezért a sikerért, szívből gratulálok nekik.
Kovács Tamás: Több érmet és olimpiai pontot szereztek vívóink Rioban, de ennek ellenére nagyon jól szerepelt vívó válogatottunk, az 1 arany (Szilágyi Áron), 1 ezüst (Siklósi Gergő) és 1 bronzéremmel (férfi kardcsapat) és Márton Anna 4. helyével kard egyéniben. Női tőr és kard csapataink a 7. helyen végeztek. Szilágyi Áron harmadik győzelme történelmi jelentőségű, Siklósi Gergő egy újabb kiemelkedő tehetsége a magyar vívósportnak, férfi kardcsapatunk hozta a kötelező érmet, Márton Anna pedig sérülten is pontszerző helyen végzett. A vívósport továbbra is, mint minden olimpián a sikersportágaink között van!
Idehaza a nagyszerű sikereket elérő Hosszú Katinkát, illetve más magyar sportolókat is rengetegen támadtak azért, mert nem szereztek érme(ke)t. Mi állhat a mögött, hogy ilyen támadásokat kellett elviselnie több sportolónak is? Idehaza is csak az érem számít? Tényleg elveszti sportértékét az olimpia és már csak az eredménykényszer fog dominálni?
Steinmetz Ádám: Ne feledjük, hogy a legrangosabb nemzetközi sportesemény az olimpia. Rendszerint négy (legutóbb öt) évet kell várni rá, ahol a világ legjobb versenyzőivel találjuk szembe magunkat. A legtöbb sportágban már a kvóta megszerzése, az olimpiára kijutás is hatalmas bravúrnak számít, nemhogy egy pontszerző, vagy egy dobogós hely elérése. Ennek ellenére idehaza sokaknál valóban csak az érem, és különösen az aranyérem számít. Főleg azon sportolóktól várja a hazai publikum a jó teljesítményt, akik korábban már bizonyítottak. És igen, Hosszú Katinka, az elmúlt évekhez képest gyengébb szereplését most ezért kritizálják sokan. Köztük olyan emberek is, akik le sem tudnak úszni 200 métert négy úszásnemben. Ez méltatlan egy háromszoros olimpiai bajnokkal, kilencszeres világbajnokkal és tizenötszörös Európa-bajnokkal szemben.
Kovács Tamás: Hosszú Katinkát és azokat, akiket támadtak, azokat tisztelni kell és nem elfelejteni, hogy milyen sikereket hoztak az elmúlt években hazánknak. A sport azért szép, mert a világklasszis sem mehet mindig biztosra egy olimpián az érmeket tekintve. Nem tudom mi állt a támadások mögött, de konkrétan Hosszú Katinka számomra egy világklasszis úszó, többszörös olimpiai és világbajnok, a magyar úszóspot ikonja. Azt hiszem, hogy ezeket a sportolókat nem támadni, hanem megérteni és tisztelni kell! Az olimpiák eljutottak oda, hogy a kvalifikációs versenyek bevezetése óta a kijutás az olimpiai játékokra már egy nagy sikernek számít. Ma már minden érmet, helyezést meg kell becsülni, mert látjuk azt a folyamatot, hogy az elmúlt 30 évben mit fejlődött Amerika, Ausztrália, Ázsia és Afrika sportja, és lassan sok sportágban értéktelenné válnak egy-egy Európa-bajnokságon megszerzett érmek.
Három év múlva Párizs rendezhet olimpiát. Ön szerint milyen rendezője lehet a játékoknak Franciaország?
Steinmetz Ádám: Párizs ad otthont a következő olimpiának furcsa mód mindösszesen három év múlva. 1900, 1924 után immár harmadik alkalommal, van tehát rutinjuk e rangos nemzetközi sportesemény megrendezésében. Franciaországban az időeltolódás biztosan nem fog nehézséget okozni, és én abban bízom, hogy a szurkolók kitiltására és járványügyi szabályokra sem lesz szükség. Minden sportolónak és sportszakembernek eredményes felkészülést kívánok. Hajrá magyarok!
Kovács Tamás: Franciaország kiemelkedő eredményességű sportnemzet, kitűnően rendeznek világversenyeket minden sportágban, tehát jó rendezője lesz a párizsi olimpiának. De ennek előfeltétele, hogy a Föld lakosságának le kell győzni a pandémiát, mert ez nem mehet így tovább, hogy egy évből több mint félévet karanténban tölt a világ, benne a sportvilág edzések, versenyek nélkül! A sportban nincs „home office”, itt nagyon kemény közös munka, felkészülés, versenyrendszerek vannak, vagyis, ha lesz még 2024-ben koronavírus, akkor ez fogja ismét negatívan befolyásolni a rendezés sikerét, különben egy szuper rendezésű olimpiát várok, pandémiát elfelejtve!