Büntetőpárbaj után Olaszország az Európa-bajnok

A foci talán leghíresebb szentélyében, a londoni Wembley-ben csapott össze vasárnap este a 2020-ról elhalasztott labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjében Anglia és Olaszország.

A szigetországiak először 1-0-ra verték az előző vb ezüstérmesét, Horvátországot, majd 0-0-t játszottak a nagy rivális Skóciával, végül 1-0-s győzelmet arattak Csehország felett. A tizenhat között Németországot 2-0-ra, a negyeddöntőben Ukrajnát 4-0-ra, végül az elődöntőben erősen vitatott körülmények között hosszabbítás után 2-1-re Dániát múlták felül.

Az azzurik a torna nyitómeccsén 3-0-ra győzték le Törökországot, majd ugyancsak könnyed 3-0-s győzelmet arattak Svájc felett, végül Walest verték 1-0-ra. A nyolcaddöntőben Ausztriát 2-1 arányban, a negyeddöntőben a világranglistát vezető Belgiumot szintén 2-1 arányban gyűrték le, az elődöntőben pedig 1-1-es eredmény után büntetőpárbajban verték Spanyolországot.

A meccs előtt már „bemelegítettek” a nyolcvanas-kilencvenes években megszelídített angol szurkolók: a kordonokat áttörve nyomultak a stadion felé, melyről több videó is kering a közösségi médiában.

Azt nem tudni, hogy jegy nélküli szurkolók voltak-e, vagy csak hamarabb akartak bejutni a stadionba, azonban tény, a 90 ezres Wembley-ben – annak ellenére, hogy nagyjából 68 ezer szurkolót engedélyeztek volna – gyakorlatilag telt házas volt.

Az angoloknak ez az első Eb-döntőjük volt, előtte vb-döntőt játszottak egyszer, 1966-ban, azt akkor a (régi) Wembley-en meg is nyerték az NSZK ellen. Az olaszok már „rutinosak” Eb-döntők tekintetében: három összecsapásukból az elsőt (döntetlent követő újrajátszás után) megnyerték 1968-ban Jugoszlávia ellen, viszont 2000-ben aranygóllal Franciaországtól, 2004-ben pedig sima 0-4-re kaptak ki Spanyolországtól. A „kékek” utoljára 2006-ban nyertek nagy tornát, akkor világbajnokok lettek.

Az olaszok

míg az angolok

felállásban kezdték a mérkőzést.

Azaz az elődöntőkhöz képest Gareth Southgate Saka helyére Trippier-t tette be, míg Roberto Mancini nem változtatott a spanyolokat legyőző csapatán.

Az olaszoknál Spinazzola, az angoloknál pedig Foden sérülés miatt nem állhatott a szövetségi kapitányok rendelkezésére.

A játékvezető a holland Björn Kuipers volt, akinek munkáját két honfitársa, Sander van Roekel és Erwin Zeinstra asszisztensként (lánykori nevén: partjelző), negyedik játékvezetőként pedig a spanyol Carlos Del Cerro segítette.

A záróünnepség után a győztesnek járó Henri Delaney-kupát a 2016-os Eb-döntő egyetlen gólját szerző portugál Éder hozta be.

1. félidő

A szakadó esőben kezdődött meccs első percében az olaszok jutottak szöglethez, aminek ellentámadásából a 2. percben az angolok szereztek vezetést: Trippier jobbról érkező hajszálpontos átadását a hosszú oldalon üresen érkező Shaw ballal dropból vágta a rövid sarokba (0-1).

Az első olasz lehetőség a 7. percben érkezett, de a húsz méterről elvégzett szabadrúgást Insigne fölé lőtte.

Ezt követően mezőnyjáték alakult ki, a labdát Kane-ék birtokolták többet, de helyzet egyik oldalon sem alakult ki. Fél óra után már az azuriknál volt többet a játékszer, de még lehetőségig sem jutottak el.

A 35. percben Chiesa befűzte Rice-t, majd 20 méterről ballal lőtt, de a labda a kapu mellé ment.

A 47. percben, de még az első félidőben egy középre érkező labdát Jorginho kapásból lőtt rá, de az Stonesról lepattant. Verrati ismétlését Pickford pedig könnyen fogta.

Így a félidei pihenésre 1-0-s angol előnnyel vonulhattak a csapatok.

2. félidő

A második félidőre egyik szövetségi kapitány sem cserélt.

A 47. percben Barella kapott sárga lapot Kane felrúgásáért.

A 48. percben Sterling tört be a tizenhatoson belülre, majd a földre került, de a játékvezető továbbot intett. Az eset kísértetiesen hasonlított Sterling dánok elleni eséséhez, az ismétlésből úgy látszott, mintha rángatták volna az angol csatárt.

Az 51. percben Sterling szabálytalan volt Insignével szemben 20 méterre az angol kaputól. A szabadrúgást a sértett végezte el, de nem talált kaput, és Pickford látta is, hogy mellészáll a labda.

Az 53. percben kettős olasz csere: Cristante érkezett Barella helyett, míg Immobile helyére Berardi állt be.

Az 54. percben Bonucci rúgta fel Sterlinget nagyon durván, „jutalma” sárga lap lett.

Az 56. percben Shaw szabadrúgása Maguire fejére szállt, onnan pedig magasan az olasz kapu fölé.

Az 57. percben Insigne és Chiesa kavart az angol tizenhatoson belül, utóbbi lövését Pickford hárította.

A 62. percben Chiesa cselezgetett a tizenhatos vonalán, addig-addig kereste a lukat, míg megtalálta a védők között, lapos, pattogó lövését azonban Pickford bravúrral védte.

A 64. percben egy angol szögletet Stones fejelt kapura erőből, Donnarumma piszkálta kapu fölé a labdát.

A 67. percben beérett az olasz nyomás, egyenlítettek az olaszok. Egy megcsúsztatott szöglet után Verrati fejesét még bravúrral kapufára tolta Pickford, ám érkezett Bonucci, aki a labdát közvetlen közelről bebombázta az angol kapuba (1-1).

A 70. percben angol csere: Trippier helyére Saka érkezett.

A 73. percben Berardi kapott jó ívelést, Pickford rossz ütemben jött ki a kapuból, de az olasz csatár fölé emelt.

A 74. percben Rice helyére Henderson érkezett az angoloknál.

A 82. percben Insigne rúgta fel csúnyán Phillipset, ő is sárga lapot kapott.

A 86. percben újabb olasz csere: a sántikáló Chiesa helyére érkezett Bernardeschi.

A 88. percben egy pályára beszaladó fiatalember borzolta a kedélyeket, akit a biztonságiak csak pár perces kergetőzés után kaptak el.