Elérkezett a 2001. szeptember 11-én történt terrortámadás huszadik évfordulója. Ehhez a dátumhoz szorosan hozzákapcsolódott az Egyesült Államok szimbólumaiként ismert Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) ikertornyait sújtó merénylet, mely során az épületegyüttesbe belevezették gépeiket az iszlamista al-Káida terroristái. A több ezer civil áldozattal és sérülttel járó, 9/11-ként emlegetett tragédia idején George W. Bush volt az amerikaiak hivatalban lévő elnöke.
Alábbi visszaemlékező összeállításunkban két évtized után különféle életkorú és eltérő világnézetű közéleti személyeket kerestünk meg a témával kapcsolatban. Az Alfahírnek Jeszenszky Géza, Cseh Katalin, Demeter Márta, Gyöngyösi Márton, Csintalan Sándor, Hrutka János, valamint Demeter Ervin is nyilatkozott a tragédia hírének személyes megéléséről, és arról, hogy mit jelent ma 2001. szeptember 11-e. Körinterjú.
Megszólalóink a következő két kérdés mentén idézték fel immár húszéves emlékeiket:
- Emlékszik, hol volt Ön 2001. szeptember 11-én, és mit csinált, mit érzett, amikor meghallotta a terrortámadás hírét?
- Mit jelent Önnek most szeptember 11. két évtized távlatából (mik a tanulságai, hagyatéka, stb.)?
Cseh Katalin (1988)
– európai parlamenti képviselő (Momentum) –
1.
Vannak az ember életében olyan pillanatok, amik örökre beleégnek az emlékezetébe, legyen bármennyire fiatal vagy érje ez az esemény bárhol, bármikor. 2001. szeptember 11. tragédiája is ilyen, húsz éve történt, de soha nem fogom, soha nem fogjuk elfelejteni. 13 éves voltam és a kisöcsém egyik labdarúgó-mérkőzésén álltam az oldalvonal mellett és szurkoltunk neki, amikor az egyik szülő felkiáltott, hogy megtámadták Amerikát, repülőgépek csapódtak a Világkereskedelmi Központ tornyaiba. Egyből érezni lehetett, hogy hatalmas a baj. Emlékszem, szinte azonnal megfagyott a levegő, minden és mindenki megállt a pályán és azon kívül is, az emberek elkezdtek telefonálni, mindenki erről beszélt, a sokkot azonnal tapintani lehetett. Ez az érzés gyermekekre is átragadt, soha nem fogom elfelejteni.
2.
Az Egyesült Államokat ért terrortámadás az egész nyugati szövetségi rendszer elleni merénylet is volt egyben, Magyarország is érintetté vált a kialakult helyzetben. Ne felejtsük, a magyar honvédség többször is küldött katonákat Afganisztánba, és heten közülük sajnos soha nem térhettek haza. A húsz évvel ezelőtti terrortámadások közvetlen hatása a mai napig meghatározzák a globális geopolitikát is. Amerika nagyobb szerepvállalása a Közel-Keleten alapvetően befolyásolta a régió erőviszonyait, az ennek hatására végbement változásokat pedig itt, Európában is érzékeljük. A terrorellenes harc és az extrémizmus visszaszorításának közös célja szeptember 11-e után fogalmazódott meg az EU-n belül is erőteljesebben, ekkor vált világossá, hogy csak egy egységes szövetségbe szerveződve tudjuk teljesíteni a közös biztonságpolitikai célkitűzéseinket.
Gyöngyösi Márton (1977)
– európai parlamenti képviselő (Jobbik) –
1.
Egészen pontosan emlékszem. Akkor már ötödik éve éltem Írországban, ahol az egyetemi tanulmányaimat követően a KPMG dublini irodájánál kezdtem el dolgozni adótanácsadóként, a munka mellett pedig a három éves ACA könyvvizsgálói képzést csináltam. A terrortámadás időpontjában egy 4 órás írásbeli vizsgán ültem, a támadás tényéről pedig csak utána, a helyi "HÉV"-állomás várótermében szereztem tudomást, a CNN tudósításából. És hogy mit éreztem? Mivel két nappal korábban kaptam meg nagyapám halálhírét Kecskemétről, egészen szürreális, sőt apokaliptikus élményként ért a terrortámadás híre. Azt hittem, itt a világvége.
2.
A terrorcselekmény tragédiáján túl szeptember 11. kiábrándítóan hathatott a világ azon naiv részére, amelyik elhitte, hogy a hidegháború végével az emberiségre ráköszönt a béke, demokrácia és prosperitás korszaka, ha a nyugat által mutatott irányt követi. Hirtelen kiderült, hogy a világ egy része nem tudja, egy másik nem is akarja követni. Mára pedig nem csak az világos, hogy többpólusú világban élünk, de az is, hogy a szabadságra és demokráciára épülő társadalmak utóvédharcokat folytatnak a saját eszméjük védelmében.
Ennek három jele is van. Először, a terrorizmust nem hogy visszaszorítani nem sikerült, de most már Európa teljes szomszédságát, Észak-Afrikától és a Száheli övezettől a Közel-Keletig, a teljes kiszámíthatatlanság, instabilitás és terrorizmus jellemzi, miközben az afganisztáni misszió két évtized után csúfos kudarccal ért véget. Másodszor, a szabadság és demokrácia eszméire épülő szövetségi rendszeren belül felütötte a fejét az a káros illiberális tendencia, ami önsorsrontó módon a saját nemzeti és geopolitikai érdekeinket egyszerre ássa alá. Harmadszor, a nyugati civilizáció vezető szerepe a világban, mind politikai, gazdasági, kulturális és katonai értelemben relatív értelemben csökkent és komoly kihívókat kapott. Nekünk, magyaroknak egyáltalán nem mindegy, hogy ez a globális küzdelem hogyan végződik. A mi felelősségünk is, hogy az európai értékek, ha a világ minden részén nem is, de legalább nálunk gyökeret eresszenek.
Demeter Márta (1983)
– országgyűlési képviselő, a NATO Parlamenti Közgyűlés Tudományos és technológiai bizottsága tagja –
1.
Épp az éremgyűjtők egyesületének börzéjéről jöttem ki és a Szondi utcában ért a hír. Felfoghatatlan volt, hogy ilyen megtörténhet, borzasztó szomorúságot éreztem, hiszen rengetegen vesztették el a családtagjaikat.
2.
Szeptember 11-e bevésődött minden ember számára. Tragikus bizonyítéka annak, hogy a biztonság nem adottság, minden nap tennünk kell érte. Ezért is olyan fontos, hogy Magyarország biztonságát újjáépítsük, hogy az azt szolgáló rendszerek, mint a honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényesen és hatékonyan működjenek, és biztosítsák a magyar emberek valós védelmét. Éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a magyar kormányzati szervek az általuk beszerzett Pegasus-rendszert nem terroristák leleplezésére vagy a szervezett bűnözés felszámolására használják, hanem ellenzéki közéleti szereplők, újságírók és az orbáni rezsim kritikusainak megfigyelésére, lehallgatására. Hiába hallgat a mai kormány és a nemzetbiztonsági szolgálatok, a reményeink szerint 2022-ben felálló nemzeti egységkormány fel fogja tárni a politikai célú lehallgatások ügyét és mindent meg fog tenni a megrendelők és a végrehajtók felelősségre vonása érdekében, bárkik legyenek is azok.
Hrutka János (1974)
– magyar bajnok labdarúgó, újságíró –
1.
Eleve egy kicsit szomorú volt a hangulat az Üllői úton, hiszen 5 megnyert mérkőzést, majd a válogatott szünetet követően kikaptunk hazai pályán a Debrecentől. A keddi edzés után, ha jól emlékszem, felmentem a 3. kerületi Testvérhegyen lévő teniszcentrumba, melyet akkoriban a párom üzemeltetett. A sportlétesítménynek volt egy kedves klubháza, ahol az öltözők és a büfé mellett a televízió is található volt, onnan rohantak ki a ledöbbent emberek, amikor meglátták a képsorokat. A képernyőn keresztül is sokkoló volt a látvány.
2.
Voltam a támadást megelőzően és utána is New Yorkban, megdöbbentő volt látni a Világkereskedelmi Központ hűlt helyét és a megemlékezés különböző megnyilvánulásait. Az összehangolt támadások rávilágítottak sebezhetőségünkre, számos korlátozás, szigorítás, óvintézkedés köthető az eseményhez és az azt követő időszakhoz, ugyanúgy mint számos háború és katonai akció is. Rengeteg szóbeszéd, bizonyított és feltételezett történet látott azóta napvilágot, került megfilmesítésre, mivel azonban a hivatalos adatok, dokumentumok titkosításra kerültek, így egy kívülálló számára nehezen rakhatóak össze a pontos mozaikok. Bízom abban, hogy a legfrissebb hírekkel összhangban nyilvánosságra kerülhetnek ezek a papírok és akkor teljesebb képet kaphatunk a World Trade Center elleni támadásokról. Bármi is kerül majd napvilágra, magán a tényen nem változtat, több ezer ártatlan ember esett áldozatául a repülőgépek elrablásának és becsapódásának.
Demeter Ervin (1954)
– az első Orbán-kormány volt titokminisztere –
1.
A szolgálatok rögtön értesültek a terrortámadásról és beszámoltak nekem. Ezután tartottam egy munkaértekezletet, ahol végiggondoltuk, hogy milyen intézkedéseket kell tenni. Uram bocsá' azonnal. Első lépésként a követségek, a kormányzati épületek és a frekventált helyek védelmét erősítették meg. Ezzel párhuzamosan pedig elindult egy olyan munka, ami figyelte a támadás Magyarországi hatásait bizonyos körökben, főleg a muszlim közösségek köreiben. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás állandó beszédtéma volt az itteni muszlim vallási közösségekben, de olyan személyt, aki valamilyen formában részt vehetett ebben az akcióban, vagy az előkészítésben, nem találtunk. Tehát itt Magyarországon nem akadtunk olyan emberekre, akiknek esetleg szorosabb kötődése lehetett a támadáshoz. A CIA-nek már akkor is volt Budapesten egy összekötője, akinek az volt a dolga, hogy a magyar szolgálatokkal tartsa a kapcsolatot, illetve elássa őket egyéb információkkal.
Már az első becsapódásról is gyorsan értesültünk és ekkor még kérdéses volt, hogy baleset, vagy terrorcselekmény történt-e. De minden jel már akkor is arra utalt, hogy itt terrortámadásról van szó. Amikor a második ikertoronyba is belerepült egy eltérített utasszállító, akkor már egyértelművé vált, hogy Amerikát megtámadták. Az akkori nemzetközi politikai helyzet nyomán már lehetett sejteni, hogy milyen körök hajtották végre ezt a terrortámadást. Az előzményeket tekintve az Al-Kaidára, illetve más fundamentalista szervezetekre már akkor is sokan gyanakodtak. A fő kérdés azonban akkoriban az volt, hogy milyen ellencsapást tervez Washington, illetve az ennek nyomán megjelenő nemzetközi konfliktus mennyire szélesedhet majd ki.
2.
9/11 tanulságát főleg Amerikában, de a nyugati világban is levonták a döntéshozók. Ilyen értelemben megszigorították a védelmi intézkedéseket, illetve kiterjedtebb lett a titkosszolgálatok kutatómunkája is. Ma már sokkal nehezebb titokban tartani egy ilyen méretű terrorakciót. Szakmai értelemben a fő tanulság pedig az volt, hogy a személyes intelligenciát nem tudják a mesterséges intelligenciával, automatizmussal helyettesíteni. Tehát utólag találtak nagyon sok olyan információt, amiből lehetett következtetni a terrortámadásra, de azok nem estek át megfelelő értékelésen, feldolgozáson.
Csintalan Sándor (1954)
– volt MSZP-s országgyűlési képviselő –
1.
Pontosan emlékszem, a Király utcából sétáltunk ki a fiammal a Bajcsy-Zsilinszky utca felé, benéztünk egy elektronikai szakboltba a kirakaton keresztül, és ott láttam a bekapcsolt tévéken, ahogy összeomlanak az ikertornyok. Totálisan megdermesztett, azt hittem, hogy kitört a harmadik világháború, úgyhogy bekéredzkedtünk a boltba, hogy megnézzük, mi történt, és akkor tudtuk meg, hogy két repülő belezuhant a tornyokba. Egy örökké emlékezetes nap maradt, akkor is tudtam, hogy ezt a napot nem fogom elfelejteni. Ma meg már végképp egyértelmű, nagy változás dátuma volt 2001. szeptember 11.
2.
-A támadás után indult meg a konteók világa. Innentől datálható, hogy a totális nyilvánosság, a globális falu teret adott az őrületnek, hogy ellenőrizetlen, végiggondolatlan információk özönét zúdítsák az emberekre azonos időben zajló, ténynek látszó eseményekről. Főleg, ha ezt hatalmi célokra fel tudja valaki használni. Azóta látjuk, hogy a rémület mennyire lett a politika alapja. S kihasználva ezeket az emberi félelmeket, amelyek globálisak, ha valaki reményt vagy biztonságot ígér, még ha legradikálisabb eszközökkel is, arra fogékonyak az emberek. Egészen addig, amíg ez a sok-sok erős vezető összedönti újra a világot. És akkor megint le fog esni a tantusz.
Jeszenszky Géza (1941)
– volt washingtoni magyar nagykövet –
1.
2001. szeptember 11-én reggel a washingtoni magyar nagykövetség tárgyalójában a szokásos diplomata-értekezletet tartottam teendőink megbeszélésére. Egyszercsak benyitott Bercsényi Andrea titkárnőm, hogy egy repülőgép nekirepült a Világkereskedelmi Központ egyik tornyának. Valami kis sportrepülő balesetére gondoltunk, de amikor pár perc múlva izgatottan újra beszólt, hogy a másik toronyba is becsapódott egy gép, mindnyájan fölugrottunk, hogy ez támadás, talán háború! Meredten néztük a bekapcsolt TV-képernyőn, ahogy kilóg az épületből a két óriásgép hátsó fele, és fekete füst száll az épületekből. Minden TV-csatorna ezt mutatta, de közben bejátszotta, ahogy a második gép közeledett, majd becsapódott a második toronyba. Rövidesen megdöbbenve láttuk, amint előbb az egyik, majd a másik torony összeomlik. Láttuk a New York utcáin a szirénázó tűzoltó- és egyéb autókat, láttuk a füstben menekülő, támolygó embereket. A képek, az a nap milliók, köztük az én agyamba beleégett.
Órákba tellett, míg sikerült telefon-kapcsolatba lépnünk Budapesttel, a minisztériummal és családtagjainkkal. Én az amerikai információk alapján már írtam is a jelentést és az első elemzést a történtekről. Ahogy fokozatosan fény derült a tettesek kilétére, hogy muzulmán fundamentalisták, és hogy céljuk az iszlám országok megtisztítása a nyugati jelenléttől, az volt az első reakcióm, hogy „ma nekem, holnap neked,” a terrortámadás nemcsak az Egyesült Államoknak szólt, de szövetségeseinek, így nekünk, magyaroknak is, sőt az egész világnak. Ahogy az is kiderült, hogy négy gépet térítettek el az öngyilkos merénylők, és az egyik a Pentagonba, a hadügyminisztériumba csapódott, délután autóval személyesen is meggyőződtem, milyen pusztulást okozott a gép, ami maga is elégett az általa okozott tűzben.
2.
Orbán miniszterelnök, aki éppen Berlinben volt a merénylet idején, az elsők között mutatott rá, hogy a NATO-t létrehozó Washingtoni Szerződés alapján a terroristák támadása valamennyi tagország elleni támadásnak minősül. Sőt Putyin, az Orosz Föderáció elnöke (amelyben ugyancsak jelentős muzulmán népesség él), maga is együttérzéséről és szolidaritásáról biztosította Bush amerikai elnököt. A világ reakciója reményt keltett, hogy a megrendülés és a közös veszély felül fogja írni a hatalmi ellentéteket, és az összefogás le fogja győzni a fanatizmust, az embertelenséget.
Sajnos a várakozásoknak csak egy része valósult meg. Amerikában sem tartott soká a nemzeti egység, a nagyhatalmi érdekellentétek is hamarosan kiújultak. Az afganisztáni terrorista rendszer fegyveres erővel történő megdöntését szinte a világ összes kormánya támogatta. Az Egyesült Államok a saját népét kíméletlenül elnyomó és a világra nézve is veszedelmes terveket forraló Szaddam Husszein iraki diktátor rendszerét ugyancsak könnyen megdöntötte, de rosszul kezelte a vallási és etnikai alapon mélyen megosztott országot, az eredmény a minden korábbi arab diktatúránál kegyetlenebb, magát Iszlám Államnak deklaráló terrorista mozgalom életre hívása lett. A Közel-Kelet régi és új konfliktusait tovább mélyítették a reményteljesen induló „Arab tavasz” kisiklása, polgárháborúkhoz és balsikerű nemzetközi beavatkozásokhoz vezető fejleményei. A legszomorúbb, hogy Afganisztánban a törzsi ellentétek, az elburjánzó korrupció, a vallási fanatizmus, a nyugati jelenléttel és annak kultúrájával szembeni bizalmatlanság erősebbnek bizonyult a jószándékú nemzetközi erőfeszítéseknél. A NATO szövetségesek (köztük Magyarország) által fegyverekkel fenntartott rend és gyors modernizáció kudarcot vallott, Afganisztán egy közveszélyes fertőző góc lehet. A tálib rendszer elől menekülő tömegek azonban jelzik, hogy szó sem volt ott szabadságharcról, nem a népakarat kívánta vissza az emberi jogokat és az alapvető humanizmust semmibe vevő iszlám fundamentalistákat.
Harminckét éve, az európai kommunista dominók eldőlésekor a demokrácia világméretű terjedését és egy békésebb világot vártam, sok millió embertársammal együtt. Ma még nehéz választ adni arra, ez miért nem következett be. Ma az egész civilizált világ súlyos veszélyekkel néz szembe. Ezek egy részét maga okozta felelőtlenségével, saját hagyományos értékei megtagadásával, agresszív ösztöneivel, hedonizmusával. Ugyanakkor ha a tudomány és a technika rohamos fejlődése képes lesz józansággal, jóakarattal és egymás nézeteinek a tiszteletével párosulni, akkor az emberiség képes lesz úrrá lenni a sötétség erőin.