Ifjabb Jánka Sándor tagja volt annak a magyar válogatottnak, amelyik 2013-ban, a dél-afrikai Durban városában megrendezett XIX. Szervátültetettek Világjátékán 38 aranyérmet, 19 ezüstérmet, valamint 26 bronzérmet nyert, nemzeti címeres mezben.
Az 1989-es születésű sportembert hét nap alatt öt alkalommal hívták fel a dobogóra: 100 méteren, 200 méteren, 4x400 méteres váltón aranyat, míg 4x100 méteres válton, valamint távolugrásban ezüstérmet szerzett.
Az atléta 2003-ban vesetranszplantáción esett át, így hiába a hangzatos sikerek, az anyagi és társadalmi megbecsülés helyett a mindennapos, olykor megalázó küzdelem maradt számára – néha még politikai megfontolásokból is továbbnehezítve a sorsát, hiszen egy szocialista vezetésű városban sem jelent előnyt, ha az édesapa, illetve a család nemzeti érzelmű.
Dél-Afrika, két verseny között
- Mi inspirálta arra, hogy transzplantáltként elinduljon sportversenyeken, hogy megmutassa magát a világ előtt?
Egyéves koromban az orvosok az életben maradásomra 5-10 százalék esélyt adtak, azonban túléltem ezt a kritikus időszakot, így 2002-ben megkezdődhetett a dialízisem, majd egy évvel később kaptam egy új vesét is. Még a kórházban lábadoztam, amikor megtudtam, hogy a szervátültetett emberek számára is van lehetőség szervezett körülmények között, versenyszerűen sportolni. Az atlétikát próbáltam ki, gyakorlatilag az összes távon futottam, s az edzőm javaslatára elindultam a 2006-os junior Európa-bajnokságon is.
A 2007-es thaiföldi Világjátékokon már a felnőttek között versenyeztem, és 400 méteren aranyérmet nyertem. Ezután Ausztráliában (2009) egy ezüst, egy bronz, míg Svédországban (2011) egy ezüst és két bronz jött össze, ám az igazi bomba 2013-ban robbant, a három világbajnoki címem elnyerésével. Ha idén sikerülne a címvédés, akkor egy újabb rekordot állítanék fel, ugyanis a Világjátékok eddigi történetében még senkinek nem sikerült egymást követő két megmérettetésen győzedelmeskednie. Remélem, nekem sikerül ez a bravúr!
- Mennyivel nehezebb egy transzplantált sportoló helyzete?
Ajkán a versenyekre készülni nem tudok, edzésre Veszprémbe, vagy Budapestre kell utaznom. S mindezt csak tovább bonyolítja, hogy transzplantáltként napi rendszerességgel kell gyógyszert szednem, miközben, csakúgy, mint minden sorstársam, igyekszem minél egészségesebben élni.
- Megkapják azt az állami, önkormányzati támogatást, amire szükségük lenne a felkészüléshez, illetve a versenyeken való részvételhez?
Nem, egyáltalán nem. Az ajkai városvezetéstől támogatást még nem kaptam, de még csak a helyi díjazottak között sem szerepelhettem eddig, miközben világbajnokként országos gálákra is meghívtak. Pedig szükség lenne megfelelő anyagi háttérre, hiszen például ahhoz, hogy edzhessek, minimum 60 kilométert kell utaznom. Persze, jól tudom, Magyarországon az egészséges atléták is sokszor nyomorúságos körülmények között készülnek, így mindenki elképzelheti, hogy számunkra mennyi állami támogatás marad.
De nemcsak az érint rosszul, hogy a szülővárosom gyakorlatilag semmibe vesz, hanem hogy nekünk, a sportolóknak kell összeszednünk azt a szponzori pénzt, amiből fedezhetjük a kiutazásainkat, a felszereléseinket. Ezt én - jobb szó híján - koldulásnak nevezem. S mindezt egy olyan országban, ahol milliárdokat költenek stadionokra, és biztosítanak kiapadhatatlannak tűnő forrásokat a labdarúgó akadémiák számára, ahonnan még nemzetközileg értékelhető teljesítményt nyújtó focista nem került ki.
A Magyar Szervátültetettek Szövetségének költségvetési keretét ugyanis csökkentették, így még nagyobb teher hárul a sportolókra és családtagjaikra.
- Sport és politika; hazánkban ezek különös kapcsolatban állnak egymással.
Nézzük meg a nagypolitikát, ahol mostanában vezető politikusaink között futballklub-vásárlási, stadionépítési láz ütötte fel a fejét. Azonban ennél sokkal szomorúbb példa a Magyar Paralimpiai Bizottságban kirobbant botrány, ahol - legalábbis a híradásokból úgy tűnik - a sportolók pénzét saját céljaira használta fel a bizottság elnöke, miközben az alelnöki székben egy fideszes politikus támogatta ebben őt. Sajnos így folynak el azok a források, amelyekkel a transzplantált vagy épp a parasportolók versenyeztetését finanszírozni lehetne, ugyanakkor hangsúlyozva még egyszer, Magyarországon az atléták is a pénztelenség ellen vívják a legnagyobb küzdelmüket.
Az ajkai viszonylatban mindez úgy csapódik le, hogy rólam, illetve a teljesítményemről nem tudósít sem a helyi tévé, sem a helyi újság.
Ugyanakkor, ha 9 évig nem voltak hajlandóak velem foglalkozni, most már ne is tegyék. Ne kelljen odaállnom közéjük egy ajkai gálán, kényszeredetten mosolyogni. Ennél többet ér a családunk büszkesége.
Viszont ahhoz, hogy ifjabb Jánka Sándor 2015-ben megvédhesse világbajnoki címét Argentínában, újabb dicsőséget szerezve ezzel a magyar sportnak, mindenképpen szüksége lenne további támogatásra. Ennek érdekében a Jobbik Ajkai Szervezete június 20-án a Tósokon, a református templomban egy jótékonysági koncertet szervez, valamint egy héttel később egy bálra hívja azokat, akik a szórakozás mellett segíteni is kívánnak egy sikeres fiatal magyar sportembernek.
Természetesen, a rendezvényeken befolyó összeggel ifjabb Jánka Sándor felkészülését és kiutazását támogatják (további részletekért keressék Molnár Márkot, a 0670-9054-241-es telefonszámon).