Ahogy előző cikkünkben kiemeltük, Nebbien legfőbb törekvése az volt, hogy a Városliget 133 holdas területe, a tájképfestészet eszköztárának felhasználásával, hűségesen tükrözze az idealizált táj, a természeti tér attribútumait.
Ennek érdekében több, önmagában is lényeges egységre tagolta a parkot, melyek külön-külön és összességükben is hivatottak voltak megteremteni az embert városi létből kiemelő, zöld sziget illúzióját. Az alábbiakban a terv ezen esszenciális elemeit vesszük sorra.
Átfogó koncepció
Mielőtt a részletekben elmélyednénk, érdemes a kompozíció átfogó irányelveit szemügyre venni. A mellékelt képre ránagyítva jól megfigyelhető, hogy Nebbien gyakorlatilag két részre osztotta a népkertet: az ekkor még félig-meddig mocsaras tóra és környezetére (ez a mai tó környéke és az Állatkert, Cirkusz Vidámpark által határolt terület), illetve egy inkább homokos, fákkal beültetett részre (ez a mai Ajtósi Dürer sorig húzódó terület).
A Városliget, amilyennek Nebbien megálmodta
A mocsaras részt egy kellemes alakú és arányú tóvá akarta formálni (ami ugyanakkor nem precíz, mérnöki szerkesztés eredménye), benne két – egy kisebb és egy nagyobb – szigettel. A nagyobbik megközelítéséhez egy hidat álmodott, a szigetre pedig épületegyüttest is tervezett.
A másik területrészre kellemes ívben kanyargó patakot, a terület legmélyebb pontjára vízgyűjtő tavat (ez lett később a Hattyú- tó) tervezett, a patakocskán pedig különböző vízi játékok elhelyezését javasolta.
Mivel nem szerette, mindenütt kerülte a merev, feszes formákat és az ilyen vonalvezetést.Ezért a területet átszelő fasort, melyet még az 1790-es évek közepén Stolcz János alakított ki a Városligeti fasor folytatásaként, megszüntette, hogy íves útvezetéssel köthesse össze a Liget egyik áttervezett főútjával.
[fb_pages_codes:budapest]
A városligeti fasort, ami az urbánus környezetből a Ligetbe torkolló forgalom fő tengelye volt, Nebbien az ide tervezett érkező-térrel (rondó) zárta le és a kert széleit magas növésű, a szelet és a port felfogó fákkal ültette körbe.
Ha kicsit hosszabb ideig tanulmányozzuk a tervet, fel fog tűnni, hogy a szabadon formált térstruktúrának a mögötte meghúzódó, az aranymetszés szabályszerűségeire építő geometria rendje egyfajta képi feszültséget ad, mely tudat alatt kommunikál a szemlélővel, s minden szertelennek tetsző pontja valójában gondos, harmóniára törekvő kiszámítottságot takar.
Ennek a lenyűgöző összhatásnak a főbb, részletesebb vizsgálatra is érdemes időt szakítanunk, sarokpontjai pedig a következők:
1. Rondó
A rondó volt a Városliget tulajdonképpeni fogadótere, egy kör alakú sétatér, melyre a Ligetet szegélyező fasorból nyílt rés.
Nebbien eredetileg egy tényleges bejáratot, egy klasszicizáló, oszlopsoros kapuzatot is álmodott a rondó elé, amely tagolásával elkülönítette volna a különböző közlekedési módokkal érkező látogatókat: középen a gyalogosok, majd a fogaton érkezők, a széleken pedig a lóháton közlekedők léphettek volna a Liget területére.
A Dedrona-kapu, a Városliget bejáratának látványterve, a rondó felől nézve
Az impozáns építményt két oldalról olasz nyárfák szegélyezték volna, a tetejét pedig egy, minden valószínűség szerint fiktív mitológiai szereplő, Dedrona alakja ékesítette volna, aki a koncepció szerint a római mitológia virág-, és tavaszistennőjének, Flórának a lánya, és a fák úrnője.
A szobor egy szarvasok által vont harci szekéren ábrázolta volna a nőalakot. Sajnos a kapuzat anyagi okok miatt sohasem készült el, de a kialakításra szánt hely megmaradt.
A tulajdonképpeni rondó egy 100 öl átmérőjű gyepkör volt, melyet egy hármas útrendszer ölelt körül. A sávok mindegyike kettéosztott, jobbra tartó haladási irányú volt, és a kapuzat beléptetési logikáját követte: a legbelső kör a gyalogosoké, a középső a fogatoké, míg a legszélső a lovasoké volt.
A rondó1851-ben, Otto Petzval térképe
Ezen felül a gyepszőnyeg külső átmérőjét sövényekből és cserjékből kialakított kis nichek, beülő fülkék szegélyezték, melyekben ívesen ülőhelyek helyezkedtek el.
A rondó egykori helye napjainkban
Funkcióját tekintve a sétatér volt hivatott elősegíteni a különböző társadalmi körök érintkezését, és azt, hogy a polgárok interakcióba tudjanak lépni egymással, szemügyre tudják venni egymást: ki, milyen divat szerint öltözködik, hogyan viselkedik, kinek, milyen fogata van... stb. Tulajdonképpen ez tette volna lehetővé a városi kultúra kialakulását és formálódását.
2. Majorság
Már szó volt a tó nagyobbik szigetére tervezett épületegyüttesről, mely egy, a vidéki élet karakterét bemutató, azt a városi polgárokhoz közelebb hozó major lett volna.
A majorság látványterve
Ez egy romantikus hangulatú, rusztikus, vendéglátó egységből, valamint egy állattartó udvarból állt volna, istállóval, górékkal, karámokkal, melyekben a legkülönbözőbb háziállatok kaptak volna helyet, a csirkéktől, a libákon és lovakon át, egész a tehenekig.
Az összképhez továbbá hozzátartozott volna egy faiskola és gyümölcsös is, így teljessé téve a gazdálkodás és az állattartás reprezentatív keresztmetszetét.
A majorság látványterve
A teljes koncepció minden részlete ugyan sosem valósult meg, de a sziget funkciója megmaradt.
3. Aréna
A Városliget kétségkívül leggrandiózusabb épülete az Aréna, vagy Amfiteátrum lett volna, melyet Nebbien a különféle rendezvények színhelyéül álmodott, és amelynek paraméterei még mai szemmel nézve is impozánsak.
A park délnyugati sarkába tervezett építmény színpadterét hatalmas félkörívben vette volna körül a nézőtér háromlépcsős, kőből faragott emelvénye, lépcsőnként két-két padsorral. A félköríves lelátó 1500 ülő-, és előtte a gyepes nézőtér 2500 állóhelyet biztosított, s méreteire jellemző, hogy a korabeli Pest lakóinak egytizede elfért volna rajta.
Az aréna/amfiteátrum látványterve és alaprajza
Tervezője szerint a "küzdőtér" – melyet egy gyepes plázs határolt volna a népkert többi részétől, és ahová kapukon keresztül léphetett volna be a közönség – mindenféle látványosság: színházi előadások, katonai parádék, tornaünnepélyek, léggömb-kísérletek, műlovas és harci bemutatók, lóversenyek, vagy tűzijátékok megrendezésére is alkalmas lett volna.
A nézőtér félkörívének közepén Nebbien egy, két lovat mintázó szobortól közrefogott piramist, a széleken egy-egy fogathajtó szobrot, a lépcsők indításánál pedig vázákat és antik atlétaszobrok másolatait kívánta elhelyezni.
4. Mimóza-domb
A Liget északi felében elhelyezkedő konstrukciót Nebbien a terv egyik kulcselemének, a látványkoncepció fő súlypontjának szánta. A mesterségesen kialakított dombra magas, fás növényzetet szánt, melybe öt nyiladékot tervezett, ezekkel irányítva a szemlélődők tekintetét, és meghatározva, milyen tájkép táruljon eléjük a tetőről.
Ezek az irányított kitekintések adják a festői képszerkesztési módszer legszebb példáit, és egyben szervezőelemeit. A dombról megfigyelhető térstruktúrák a következőképp oszthatók föl: előtér; középtér, amit majdnem mindig egy víztükör derít, fénnyel és tükröződéssel (például a Hattyú-tó); illetve egy háttér, ami egy-egy fontosabb térszerkezeti elem (például az Aréna épülete).
Terepplasztikai irányelvek
Fontos az olyan, apróbb részletekre is kitérni pár szó erejéig, mint a park infrastruktúrájának kialakítása, és a mögötte rejlő megfontolások.
Nebbien az egészen kis dolgokban is próbált praktikus, mégis művészi lenni. A park sétányait például eleve magasabb fekvésűre alakította ki, nem csak azért, hogy a vizenyős területeken is szárazak maradjanak, hanem, hogy esztétikailag előnyösebb kilátással szolgáljanak a látogatók számára, és be lehessen látni róluk a környeztet.
A különböző térkapcsolatokat mindvégig úgy helyezte el és alakította ki tervében, hogy azok lehetővé tegyék a fent már vázolt festői struktúra élményének kibontakozását, a térfalakat ezért mindig összhangba hozta a növényzet megnyitási pontjaival.
A Mimóza-dombból kiinduló térfal-struktúra és a Liget négy, lényegesebb szervezőeleme
A terv sorsa
A Városliget kivitelezési munkái még 1817-ben megkezdődtek és a park meghatározó elemei: a növénytelepítések,a sétányok, a vízfelületek elkészültek és kialakult a teljes területen a park térszerkezete az eredeti terv lényegének megfelelően.
Nebbien terve így lényegét tekintve megvalósult, amivel a Liget arculatának fundamentumát hosszú időre meghatározta.
Költségvetési okok miatt a tervezett építmények (főbejárati kapuzat, aréna, majorság) azonban ekkor még nem készülhettek el, és ahogy az idő haladt, világossá vált: valószínűleg már nem is fognak.
A Liget 1850-ben, Friwisz-térkép
A kivitelezés nehézségeit és a koncepció alakulását sorozatunk következő darabjában tárgyaljuk.