Mindenekelőtt mesélj kicsit magadról és a Budapest Szobrainak életre hívásáról. Szeretnénk megtudni, ki rejtőzik e mögött a hiánypótló kezdeményezés mögött, honnan fakad a főváros épített öröksége iránti szeretet, illetve mi motivált arra, hogy 2012-ben útjára indítsd ezt a tematikus Facebook-oldalt?
Kolozsváron végeztem Művészettörténet szakon és Budapestre költözésem után kellett szembesülnöm azzal, hogy sajnos ritkán adódik lehetőség, hogy az ember az általa szeretett szakmában helyezkedjen el. Ezért alakult úgy, hogy egy időközben szerzett OKJ-s gazdasági végzettséggel kaptam munkalehetőséget.
A művészettörténet teljesen háttérbe szorult
és évekig nem is foglalkoztam vele.
Egy budavári séta alatt, az egyik szobor megtetszett és többet szerettem volna tudni róla (ez a szobor lett az oldal logója; Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékműve - a szerk.). 2012-ben már javában dübörgött a Facebook és gyakorlatilag minden téma képviseltette magát valahogy. Ennek ellenére nem sikerült megszereznem a keresett információt.
A Köztérkép (régi nevén Szoborlap) volt az egyetlen – ám nagyon értékes – forrásom, ami viszont gyengén, vagyis szinte sehogy nem volt jelen a közösségi hálón, nem tűzte ki célul a szobrok jobb megismerését és megszerettetését.
Azon az éjszakán megalkottam a Budapest Szobrai oldalt és munka mellett hétvégén sorra jártam az akkor számomra még ismeretlen szobrokat, lefotóztam és közöltem az oldalon. Első körben magamnak szántam, majd történt egy-két robbanás pár felkapott képnek köszönhetően, és sokan kezdték el követni az oldalt. Ilyen volt az egyik összehasonlító kép, vagy egy photoshoppolt, amelyen sárkányok harcolnak a citadellán, stb.
A legnagyobb sikert a "Szelfiző szobrok" sorozat jelentette, amely több médiumban is megjelent.
Milyen kihívásokat kell leküzdened, hogy megfelelő lendületben tartsd az oldalt? Attól nem félsz, hogy, bár Budapest páratlanul gazdag létező, illetve elpusztult szoborállománnyal rendelkezik, idővel a végére érsz, és elfogy a témád?
Ez egy rapszodikusan működő oldal, azaz hol felkerül valami, hol sokáig csend honol. A rendszeres publikálásra nem figyelek, inkább képek kerülnek fel, melyek megfognak, vagy számomra érdekesek, sokszor kevés, de annál érdekfeszítőbb információval. Időről időre eszembe jut valami egyedi, megalkotom, majd utána alkotói csendre vonulok. Illetve van egy jó barátom (Csarnai Krisztián), aki gyakran készít Photoshop-munkákat, amelyek engem mindig lenyűgöznek, és szívesen használom őket. Például a borítóképek is az ő munkáját dicsérik.
Nem hiszem,
hogy ez egy kimeríthető téma.
Nem az a lényeg, hogy minden felkerüljön egy helyre, arra ott a Köztérkép, ami pár hibával ugyan, de nagyon jól megfelel ennek a követelménynek.
Inkább az apró részletek, egy érdekes információ, egy arckifejezés, egy restauráció közlése a lényeg, hogy közelebb hozza az alkotást olyan emberekhez, akik nem szakmai mélységekben szeretnének elmerülni, de vágynak a szépre.
Egy rövid impulzus, amely egy idő után megalkotja a kívánt szándékot; éreztetni, hogy milyen csodás városban élük, ahol minden sarkon, vagy homlokzaton rejlik egy tünemény.
[fb_pages_codes:budapest]
Az oldal leírásában szerepel, hogy hamarosan sor kerül egy önálló honlap létrehozására is, ezzel mi a helyzet jelenleg? Van rá esély, hogy a közeljövőben ez megvalósul? Hogy érzed, mekkora igény lenne egy ilyen formátumváltásra?
Talán ideje lenne frissítenem azt a leírást. Jobban mondva törölnöm. Tényleg volt egy ilyen kezdeményezés a részemről, meg is vásároltam az egyik oldalnevet, aztán lassan rá kellett jönnöm, hogy ezzel nem szolgálom azt a cél, amely miatt megalkottam a Facebook-oldalt. Egy blogon továbbra is gondolkodom, ahol tematikusan, vagy egy-egy szoborral kapcsolatban részletesebb leírást közlök. Ez még a jövő zenéje.
A héten a VI. Szoborünnep keretében két, nagy érdeklődésre számot tartó túrát is levezényeltél. Mesélnél arról, milyen látványosságokat mutattál be az érdeklődőknek, milyen élményeket, tapasztalatokat szereztél, illetve találkozhatunk-e veled a jövőben hasonló szerepben?
Én magam offline művészettörténésznek tartom magam, vagyis nem vagyok részese egy csoportnak sem, sőt nem is ismerek senkit a szakmában. Kutatom a leírásokat a szabadidőmben, keresem a rejtett összefüggéseket, ettől leszek „offline”.
Az YBL Egyesület elnöknője Szmodits Júlia megkeresett, majd hosszas beszélgetés után, eldöntöttük, hogy az idei Szoborünnepen én is részt veszek két túra keretében (természetesen van idegenvezetői igazolványom). Az egyesület és főleg az elnöknő tevékenysége amúgy is megfogott, hiszen páratlan módon munkálkodik, mindezt nulla honoráriumért.
A Budavári Palota szobrászati díszítőelemei régen és ma címmel vezettem túrát, mivel az elmúlt időszakban egyre többet foglalkozom a palotához köthető külső szobrászati elemekkel. Az, hogy gyakorlatilag nincs olyan, aki ezeket behatóbban kutatta volna, sőt nincs egy olyan leírás, amelyben minden elem helyesen szerepel, csak bátorított arra, hogy tovább keresgéljek.
Gyakorlatilag az eddig szerzett információkat osztottam meg az érdeklődőkkel, a rám jellemző módon, azaz rengeteg képi illusztrációval a helyszínen. Nem szeretek olyan dolgokról beszélni, amelyet nem tudok valamilyen formában megmutatni.
Ettől lesz számomra élő egy túra,
és több mint egy dokumentumfilm.
A további tervekben nincsenek konkrétumok, bár a jelenlegi, elég hosszúra sikeredett túra kettéosztásán és folytatásán gondolkodom.
A közelmúltban elég intenzív, indulatoktól sem mentes vitákat kavart a kormány több felújítási terve, mint például a Budai Vár, a Liget-projekt, de van, aki a Kossuth tér átépítésén sem tud túllendülni. Szerinted ezek a tervek milyen hatással vannak, vagy lesznek Budapest arculatára, kedvező-e a fővárosi szoborállomány szempontjából, ha rekonstruálnak elpusztult alkotásokat, vagy vitatott darabokat, mint mondjuk a „vaskefe”, a helyükön hagynak?
Ha Budapest Szobraiként válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy mindig figyelek arra, hogy saját vélemény ne fogalmazódjon meg az olvasók felé.
Nem szeretek ítélkezni az alkotások felett, inkább esztétikai bonbonként szórom szét őket, aztán mindenki eldönti, melyiket szereti.
Ha az én véleményemre kíváncsiak, akkor elkeserítek pár embert, mert nem tudok olyan végletesen gondolkodni, ahogy azt a mai sajtó teszi.
A Liget-projekt nem tetszik, de csak a múzeumok centralizálása miatt. Turisztikai szempontból inkább szét kellett volna szórni őket. Ebben Ráday Mihály álláspontját képviselem, aki rámutatott arra, hogy sokkal jobb helyek is vannak az intézmények számára, mint például a Közvágóhíd, József Távbeszélő Központ (ez most már nem, hiszen szálloda lesz)... stb. Viszont a Ligetet rendbe kell rakni, és ha ez az ára én elfogadom.
A Vár rekonstrukciója számomra fontos és csillogó szemmel kísérem végig. Itt nyilván nem a politikai vonatkozású eseményekre gondolok.
A Kossuth tér a hibáival is valami újat adott nekünk. Olyan változat úgysem születhetett volna, ami mindenkinek tetszik.
Az említett projektek kapcsán a legnagyobb probléma a politikai nézet alapján kialakuló álláspont és annak megfogalmazási stílusa.
Még a szakma sem tud valamit helyeselni, vagy ellenkezni, ha épp nem a számukra szimpatikus párt támogatásával történik meg.
Amíg nem próbálunk objektív szempontokat figyelembe venni, elhagyni a demagóg magyarázatokat és nem összekötni egymástól független témákat, addig szerintem jobb hallgatni, mert megeshet, hogy idővel szégyenkezhetünk mondataink miatt.
Milyen hatással vannak Budapestre? Fejlődik a város, hol hibákkal, hol rég várt megoldásokkal. Ez mindig így volt, azt hinni, hogy minden olyan lesz, mint eddig balgaság. Vannak szoboráthelyezések, de nem hallottam szobormegsemmisítésről, ezért nem hiszem, hogy kevesebb lesz a város. A hibákat pedig lehet javítani, 5 év múlva, 10 év múlva, vagy azonnal.
Hogy látod, az utóbbi időben létesült szobrok milyen művészi értékkel, aktualitással bírnak? Itt elsősorban az olyan alkotásokra gondolj, mint a Várkert Bazárban felállított, majd vészes hirtelenséggel eltüntetett Csillagnéző, vagy a Peter Falk-szobor, esetleg a Blikk felirattal „aktualizált” Rikkancs.
Szintén magánvélemény, de a szisztematikusan leépített felügyeleti szerveknek köszönhetően soha nem látott mértékben szaporodtak meg a köztéri művek. Sajnos ezek nagy része nem hozta a várt minőséget, de ha ebben is a megfogalmazott tolerancia elvét veszem alapul, akkor azt mondom, hogy nehéz megmondani, mi számít színvonalasnak.
Azt viszont már könnyebb eldönteni, hogy illik-e oda vagy sem. Erre lennének jók a nem létező felügyeleti bizottságok, akiknek nemcsak véleményformáló szerepe lenne, de esetenként vétójoggal is rendelkezhetnének.
Összefoglalva, inkább az a baj, hogy meggondolatlan helyekre rakunk alkotásokat előzetes egyeztetés nélkül. A belvárosban például először jött a Kiskirálylány és mindenki szerette, majd jön a kutyás lány, Roskovics Ignác, festő szobra, a Rikkancs... stb., és hirtelen sok lett az olyan mű, amelyet már nehéz lenyelni és a környék színvonalát sem emelte.
Hangsúlyozom, ez nem a művészi alkotás hibája, inkább a túlzsúfoltság számlájára írható.
A Rikkancs is lehetne jó a Blikk bejáratánál, csak akkor nem közpénzből kellett volna felállítani. Ha ilyen tempóban emelünk szobrokat, 5-10 éven belül már problémát jelent a kerülgetésük, és a sok új között nem ér el hozzánk a páratlan klasszikus művek szelleme.
Sokszor elmaradnak az alapkérdések: hiányzik-e onnan egy szobor? A kiválasztott mű tényleg köthető-e a térhez? Elég idő telt-e el, hogy objektíve eldöntsük érdemel-e szobrot az adott téma? És sorolhatnám.
Amelyik alkotás egy-két alapvető kérdésen megbukik, annak nincs létjogosultsága.