Ehhez a héthez nagyon régi hagyományok kapcsolódtak, amelyek sajnos, elfeledni látszanak.
A hétköznapi rohanó munkatempó miatt nem jut idő ezek felelevenítésére és gyakorlására.
Vérszerződés helyett
A csonkahetet sok magyarlakta vidéken fehérhétnek vagy komázó hétnek emlegették. Utóbbi elnevezés arra utal, hogy ekkortájt fogadtak örökre szóló barátságot a fiatal lányok és fiúk egymásnak. Régen a lányok szépen pingált húsvéti tojást cseréltek egymással, amivel örök barátságot kötöttek, ezután mátkának szólították egymást, a fiúk pedig komának hívták legjobb barátjukat.
A fiatalkori választás sokszor egész életre szólt és a kötelék sokszor erősebb volt, mint a rokoni szál. Ez a hagyomány egyébként nem más, mint az Anonymus által megörökített vérszerződés továbbélése. Megfigyelhető, hogy az idők folyamán a kiomló vért ajándékokkal helyettesítették.
Mátkázás
Azok a fiatalok, akik már örök barátságot kötöttek egymással, minden évben húsvét után megerősítették elkötelezettségüket. Díszes mátkatálat vagy komatálat készítettek és küldtek barátjuknak. Ebben mindenféle ünnepi finomságok voltak. Figyelemre méltó volt, ha nem egyneműek, hanem például egy fiú és egy lány cserélt mátkatálat, akkor a közösség tagjai bizonyosak voltak abban, hogy hamarosan eljegyzik egymást.
A tál elküldésére a felek felfogadtak valakit, aki vers kíséretében adta át az ajándékot:
„Komatálat hoztam,
Föl is aranyoztam,
Koma küldi komának,
Koma váltsa magának.”
Zöldág járás
Húsvét keddről azt tudjuk, hogy ilyenkor a lányok locsolják meg a fiúkat. Kevésbé ismert egy másik ősi szokás, a zöldág járás. Ez a tavaszköszöntés egyik formája, amikor is a zöld ágakból kaput formáznak, és a fiatalok, általában az eladó sorban lévő lányok átbújnak alatta.
A zöldág hordozásának és azon való átbújásnak a célja, hogy a résztvevők egész évben egészségesek legyenek. A bújj, bújj zöld ág kezdetű mondókának talán ez a szokás szolgált alapul. Hasonló varázsló forma ismert a táltoshitű keleti népek között is.