Szatmár vármegye ma is Magyarországhoz tartozó része több kistájra tagolható. A táncházmozgalom szóhasználatában "szatmári"-nak nevezett táncok területe ezek közül az egykori Ecsedi-láp környéke: a "Rétoldal", a Szamos és a Kraszna folyók közötti, Mátészalkától délre eső terület. Híres táncos falvai: Nagyecsed, Ököritófülpös, Tyukod.
A jó kedélyű észak-magyarországi Dűvő együttes előadásában:
Ez, a szerelem felbecsülhetetlen értékét gyönyörűen kifejező dal, bár alapvetően egy Petőfi-vers alapján került át a nép ajkára, de ha már magáévá tette, sorolhatjuk a népköltészet keretei közé is, hisz végső soron az összes dalt először egyetlen ember költötte.
„Juhászlegény, szegény juhászlegény,
Tele pénzzel ez a kövér erszény.
Megveszem a szegénységet tőled,
Ráadásul add a szeretődet.
Ha ez a pénz volna csak foglaló,
Ezer annyi lenne borravaló.
A világot adnák ráadásnak,
Szeretőmet még se adnám másnak.”
Egy másik szatmári népdal: már látjuk is a magyar bakát magunk előtt, amint szemére húzva a kalapot, hátrateszi kezét, és büszkén, kihúzott háttal jön-megy a kaszárnya udvarán.
„Már ezután úgy élem világom,
Kiskalapom a jobb szememre vágom.
Jobb szememből a bal szemembe vágom,
Csak a szabadságos kiskönyvemet várom.
Elmondhatom Istenem, Istenem,
Gyászba borult az egész életem.
Gyászba borult felettem az ég is,
Elhagyott már engem a régi szeretőm is.”
Sok néptáncos állítja, nem kedveli annyira a kismagyarországi táncokat. Unalmasak, ugrándozósak, fárasztóak stb. Pedig nincs jobb egy igazi, sikonyálós, dobogtatós, odavágós, ide-oda dobós, bokaösszeverős szatmárinál! Kocognak a sarkak, dobognak a talpak, pörögnek a szoknyák, sikít a fehérnép! Éppen úgy, ahogy Szatmárban csujogatják: „Kicsi nekem ez a ház, kirugom az ódalát!”
A szatmári táncokból egy kis ízelítő a Magyar Állami Népi Együttes jóvoltából:
További énekkel fűszerezett muzsika a Bakator zenekartól: