Az első egyetemes zsinat megpróbálta egységesíteni az eltérő keresztény hagyományokat, így a karácsony és a húsvét ünnepét meghatározta. Az egyházatyák megpróbálták az úgynevezett „pogány” vagy más, nem keresztény vallású népek ünnepeit figyelembe venni. A római birodalom területén leginkább elterjedt Mithrász-kultusz nagyban meghatározta, hogy mikorra tegyék mindkét ünnepnapot.
A téli napforduló december 21-én veszi kezdetét, akkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Ezt a különleges napot a világ majdnem minden táján megünneplik, mint a fény születésének napját. Hazánkban a Luca-napi hagyományokban őrződtek meg a legősibb szokások.
Az ókeresztény közösségek az első évszázadban még vízkereszt napján ünnepelték az emberré vált Isten világrajövetelének misztériumát. A görögkeleti egyház máig ragaszkodik ehhez, így ők máig vízkereszt napján és nem december 24-én emlékeznek meg Jézus születéséről. Az új ünnepnapot, vagyis december 24-ét nem véletlenül választották ki, ugyanis a Római birodalom területén, valamint a tőle keletre lévő pártus birodalomban is rendkívül népszerű volt a Mithrasz-kultusz. Szent Maximinus trieri püspök egyik karácsonyi szentbeszédében azt mondta, hogy Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában hittek, elpiruljanak. A Zoroaszter-hívők nem felejtették el ősi ünnepnapjukat és az úgynevezett jalda-napon, december 21-én megemlékeznek arról a napról, amikor megszületett a fény istene, Mithrasz.
Nemcsak a kereszténység vette át ezt az ősi hitet, hanem a 7. században Mezopotámia és a Szasszanida-birodalom ellen támadó arabok is. Az új hit, az iszlám szintén ünnepei közé emelte a téli napfordulót, szerintük akkor született Mohamed, Allah prófétája.
B.