A kormány legutóbbi, bő egymilliárd forintból kihozott nemzeti konzultációjának manipulatív és felesleges kérdései ugyan jó önkielégítő eszközként szolgálhattak törzsfideszes szavazóknak, néhányan talán még azt is hihették, hogy itt micsoda demokráciában vehettek részt, holott nyilvánvaló volt a válaszok kimenetele.
Például annál a kérdésnél, hogy
Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?
egyértelműen kikövetkeztethető a válasz, ehhez még jobboldalinak sem kell lenni. De ez már az a kategória, ami miatt nem lehet népszavazást tartani mondjuk az adózásról. Sok pénz elköltésére és demokratikusat játszani viszont jó ez is, komolyan úgy sem vette senki.
Az MSZP erre a bullshit kommunikációs fogásra mégis húzott egy lapot akkor, amikor hétfőn - miután nyilvánossá vált, hogy alig több mint minden tizedik ember foglalkozott a kérdőívvel - nagyképű közleményt adott ki, részben azzal a szöveggel, hogy
"A nemzeti konzultáció megbukott, az emberek mindössze 12,5%-a válaszolt a kiküldött kérdőívekre. A kormány hazug és manipulatív konzultációjának értékelhető eredménye tehát nincs".
Igaz, a szocialisták mindvégig arra buzdították az ellenzéki embereket, hogy ne töltsék ki a kérdőívet, így az alacsony részvételi arány után mindezt a kormány képébe döngölni nagyjából olyan, mint fingópárnát rakni valaki székére, aztán nyilvánosan megalázni, hogy milyen undorító egy ember ő.
Sajnos a helyzet tényleg ilyen egyszerű: amíg a Fidesz vígan költi el adóforintok milliárdjait év közbeni kampányaira, addig az MSZP képtelen kitörni abból a gyerekes, manipulatív hisztiből, aminek jelentős köze van a magyar társadalom apolitikusságának kialakulásához. Mert van az a szint, amikor egy támadás már annyira aljas, a támadó pedig oly kétszínű, hogy még akkor is visszataszítóvá válik, ha egyébként ugyanazt mondja, mint mi.