A hetilap elemzése szerint a Fidesz két lehetőséggel számol arra az esetre, ha 2018-ban nem szerez kormányképes többséget:
vagy az MSZP-vel, vagy a Jobbikkal lenne kénytelen koalícióra lépni.
Időközi pofonok
Egy ilyen B terv létjogosultsága azon alapszik, hogy hiába mérik az elemzők a kormánypárt torony magas előnyét a közvélemény-kutatásokon, a gyakorlat azt mutatja, hogy az ellenzék az eddigi időközi választások túlnyomó többségében képes volt diadalmaskodni a Fidesz ellenében.
64 olyan körzet adódott az elmúlt években ahol a győztes ellenzéki jelöltek 0-20 százalékpontnyi különbséggel utasították maguk mögé a Fidesz logó alatt ringbe szálló ellenfeleiket.
A cikk kiemeli, hogy a Jobbik 15, zömmel északkelet-, és közép-magyarországi körzetben számíthatnak egyéni mandátumra, míg az MSZP és csatolt részei 31, főleg budapesti és Pest megyei választókerületet orozhatnak el a kormánypárttól.
8 körzetben pedig kétesélyes, hogy a nemzeti ellenzék, vagy a kommunista utódpárt lesz-e a befutó.
A cikk rámutat arra, hogy a két politikai formáció nem szorul rá, hogy formális szövetséget, vagy technikai együttműködést kössön egymással, nem is látszik ilyen törekvés, viszont szavazói szinten az Orbán-ellenes protesthangulat eredményez olyan eseteket, amikor átszavazás történhet, ha a másik párt jelöltje esélyesebb kiütni a fideszes indulót.
Ha a vezetői és állományi válsággal küzdő baloldal képes rendezni a sorait, és a Jobbikhoz hasonlóan erős belső rendet felmutatni, akkor az ellenzék megszorongathatja a Fideszt az egyéni mandátumokért folyó küzdelemben.
Orbánnak mennie kell
Mivel mind a Jobbik, mind a baloldal kampányának nagy valószínűséggel Orbán Viktor áll majd a célkeresztjében, ha a Fidesz képtelen egyedül kormányt alakítani '18-ban, bárkivel számoljanak is potenciális partnerként, a jelenlegi miniszterelnökökkel valószínűleg mindkét fél kizárná az együttműködést.
Épp ezért a Fideszben azzal számolnak, hogyha szükséges, akkor a kiemelt kabinetvezetők valamelyikét ültetik a miniszterelnöki székbe:
A baloldallal való összefogás esetén a technokrata, euroatlanti elkötelezettségű Varga Mihály lenne a befutó.
Ha viszont a Jobbik lenne a megkerülhetetlen második erő, akkor az uniókritikus és halálbüntetés-párti Lázár János esélyes a "kényszer-miniszterelnöki" pozícióra.