- Honnan jutott eszedbe ez az ötlet? Egyszer csak berágtál, látva, általában hogy szennyezi az emberiség a Földet, vagy személyesebb történet köt a projekthez?
- Három és fél évvel ezelőtt kezdtem kajakozni. Ekkoriban történt, hogy a Rajnán egy régi focilabdát láttam úszni a vízen, kihalásztam, és a túra után játszottunk vele. De hamar tönkrement, így el kellett dobni, viszont a következő túrán egy műanyagpalackot találtam, aztán pedig egy műanyag táskát. Ezekkel is elszórakoztunk - és ekkor már gyakorlatilag elkezdtem a szemetet gyűjteni a folyókból.
Aztán vettem egy kajakot, hetente párszor kimentem vele a Moselre, ami a lakásom mellett folyik. Hamar felfedeztem, milyen iszonyatos mennyiségű szemét úszik a vízen, ráadásul maguk a tárgyak napról napra változnak, és a folyó egyes részei szennyezettebbek, mint a többi. Fotósként pedig óhatatlanul elkezd azon gondolkodni az ember, hogyan használja fel a tudását arra, hogy felhívja a jelenségre a figyelmet. Így aztán elkezdtem a természetet járni és fotókat készíteni a hulladékról, amit találtam – mintegy dokumentálva a látottakat. Ezzel viszont nem értem célhoz, senki nem figyelt fel a képeimre, szóval arra gondoltam, más kontextusba, megvilágításba kellene helyezni az egészet.
- Tehát elhatároztad, hogy a kajaktúráidon készített fotóidból kiállításokat szervezel és installációkba rendezed őket. Mik voltak a megvalósítás felé vezető első lépések?
- Általában heti kétszer kajakozom, és minden alkalommal egy zsák szemetet gyűjtök össze. Vagy még többet. Aztán vannak olyan helyek, ahova direkt azért megyek, hogy teljesen kipucoljam. A legtöbbször 2-3 zsák hulladékkal térek haza… És rövidesen ezekből olyan mennyiség jött össze, amitől leesett az állam, így rendezgetni meg fotózni kezdtem őket.
- Kik támogattak a célkitűzésedben, hogy ezt magasabb szintre emeled?
- Először csak a barátaimmal beszéltem ezekről, aztán egyre több emberrel, akik hallottak a terveimről. Ebből csak az derült ki, mennyire nem figyelünk ezekre a problémákra úgy általában – csak akkor, ha valaki mondjuk egy ilyen projektbe belekezd…
- Aztán elindultál a nagy útra.
- A Rajnán és a Moselen mentem Winningenből egészen az Északi-tengerig a Neuwied-Köln-Duisburg-Ouddorp útvonalon, aztán vissza Koblenz-ig. Az ötlet gyorsan megszületett: konkrétan azt akartam megmutatni, hogy a szemét az én lakásomtól egészen az Északi-tengerig eljut. Szóval a szeméttel együtt végigjártam ezt az utat. Azóta pedig már a képeim vannak úton – ugyanezen az útvonalon turnéznak kiállításokon.
- Történt olyasmi útközben, amire nem számítottál?
- Például nem tudtam összeszedni az összes hulladékot – egyébként még most is úton kellene lennem, mégy úgy két éven keresztül… De nem számított, hol álltam meg, amit találtam, csakis szemét volt, meg még több, meg még több szemét. Szörnyű, hogy az emberiség így bánik a természettel. A Föld csodás ajándék, és rengetegen még mindig nem értik, hogy mindannyiunk feladata megvédeni.
Visszatérve a kérdésre, az utat 14 naposra terveztem, de a második héten extrém módon megváltoztak az időjárási körülmények: a szél a 70 km/órás sebességet is elérte, így körülbelül 10-15 km-t haladtam 5 óránként, ami egyenlő a nullával. Szerencsére ez csak két napig tartott (pedig úgy tűnt, rosszabbodni fog), egyébként nem értem volna el a célt, az Északi-tengert. De ezt akkor még nem tudtam, ezért nagyon frusztrált és reményvesztett voltam. A legjobb viszont az volt az egészben, hogy a rajongóim e-mailekben, sms-ekben és a közösségi portálokon biztattak. Így végül nem adtam fel.
- Mit gondolsz, mi a munkád hatása illetve eredménye?
- Jó kérdés! Egyelőre azt látom, a kiállítások megérintik az embereket és cselekvésre inspirálják őket. Felfigyelnek a hulladéktömegre, amely körülvesz minket, elkezdenek róla beszélni, és néhányan a szemétgyűjtésbe is belefognak. Németország minden területéről kapok fotókat és e-maileket, amelyekben azt írják, a Clean River Project miatt kezdtek el foglalkozni a problémával. Ezzel persze engem is borzasztóan motiválnak, és már a jövő évre is vannak terveim… A kiállított anyag pedig terveim szerint még többet fog utazni, hogy minél többen lássák, mi is valójában a helyzet.
- Voltál már Magyarországon, illetve tervezed, hogy ide is ellátogatsz – akár a projekt keretében?
- Igen, nagyon szeretnék Magyarországon is keresztülkajakozni, szemetet gyűjteni, fotózni, és hasonló kiállításokon bemutatni, amit létrehozok belőle. Gyermekként már jártam Magyarországon, és nagyon szép emlékeim vannak róla. Szívesen visszamennék.