Mert nem a sörökkel van baj, ez a szösszenet sem azért keletkezett, eltelt egy hónap az esemény óta már, mégis. Jó söröket ittam, haveri társaságban, egy vesztes rendezvényen. Ez a konstelláció a zavaró, főleg az elmúlt évek távlatából tekintve, és a helyett, hogy kárognék, csak úgy nézem az eseményt, ahogyan az van; a saját maga történetiségében.
Éreztél már nosztalgiát a régi mikszáthos főzdefesztek iránt, amelyben a felfedezés élménye, a szokatlan, úttörő, emberléptékű (ezt nagyon kerestem azóta is, minden Főzdefeszten) hangulat a jó sörökkel keveredett? Ahol elnézted az esőt, azt, hogy a szobor tövében, kis helyen, rossz padon kellett innod a nemes nedűt, mert volt varázsa a dolognak. Ahol hétvégi alkoholista haverokat térítettél le az „ászok-borsodi-kőbányai” hamis szentháromságról minimális erőfeszítéssel? Mert a mai napra a rendezvény a mai napra varázstalanította saját magát, szintet akart lépni, de éppen hogy ezt nem lehet, mert megszűntek már az őt létrehozó körülmények. Nem érvényes az egész.
A sörforradalom a végéhez ért, sok esetben felfalta önmagát, ahogyan minden forradalom ezt megtette eddig. Konszolidáció van jelenleg és piac és abban egyre erősebb versenyzés. A piacon meg az számít, hogy jelenleg milyen vagy, nem a múltban milyen voltál. Remek magyar főzdék, remek infrastruktúra és egyre inkább egy lelkes vásárlói/elkötelezett vásárlói réteg, aki áldoz azért, hogy ezt ébren tartsa. Egyre inkább és egyre inkább.
Ide nem kell már ’A Főzdefeszt’, jobb esetben egy lett a tucat hasonló jellegű rendezvény közül és annak újdonság, aki éppen az Arany Ászokat hagyja ott egy IPA-ért vagy éppen felfedezi, hogy mit jelent az szó,hogy ’ale’. Sörsznobokat kiszolgálni is egy műfaj, de az maradjon meg az újonnan érkezetteknek. A sörfanatikusok ide is kijárnak, mert miért ne, vagy éppen már azért nem, de a Főzdefeszt nem maradt vagy éppen lett egy tisztes szakmai rendezvény (bármit is jelentsen ez a szókapcsolat), pedig így megdicsőülhetett volna, hanem tömegfeszt akar lenni, annak meg se nem barátságos, se nem esemény (semmilyen különösebb program nincsen, iszol azt kész), csak az évekkel ezelőtti nimbuszából él.
Ki jössz a Főzdefesztre? Ki kellene menni… még nem voltam. Tipikus szitu.
De ha már kimész, akkor nem kellene poharat venni, mert nem azért van, mert nagyon ’zöld rendezvény’, vagy éppen sörsznobok és erre mindenkit rászoktatnak (amúgy ki akar ’zöld’ lenni egy sörfeszten?!). Nem is lehetne belépő, mert nincsen itt semmilyen program, itt a szombati lecsúnyulásra van csak lehetősége sokaknak, poharas belépővel, amelyet aztán klasszul oda is vágnak a Szépművészeti előtti buszmegállóban este tíz után a vagány gyerekek, mert miért ne. Nem kell metapay és egyre bénább feszthelyek, ahol vagy megsülsz (rakpart), vagy éppen keresed, hogy milyen hangulatot kell érezned a berozsdásodott EU-kerék tövében, esetleg az elviharzó buszok mellett 20 méterre, néhány karácsonyégő mellett. Ha nem megy, akkor csak beismerni kell, hogy nem megy, nem kell cifrázni. Ha nem növelhető a tét, akkor abba kell hagyni.
Nem illeszkedik a Dózsa György úthoz az imperial stout, és az unottan metapayt rosszul tapasztó diákmunkás se, aki azt sem tudja, hogy a pohárért, amit baromira, nem kellene megvenni, nem lehet készpénzzel fizetni, ezért te majd kurva gyorsan leszaldózod az első két kör után a francos metapayt. A fickót szívesen megütnéd, de amikor meglátod, hogyan szürcsöli a bodzás fantáját a mély szánalom szorul az öklödbe harag helyett. Nem baj a szervezők legalább látják majd az összesítésben, hogy mennyit költöttünk. (És örülsz később, hogy elhagytad a metapayt, mert legalább az ötszáz forinton biztos az ecsetfejű diákmunkás vehetett még egy bodzás fantát.)
Mi van akkor, ha csak jó söröket akarunk inni és e mellé megfelelő hangulatra vágyunk? Akkor nem megyünk többet Főzdefesztre. Ott vannak a megfelelő kocsmák, más fesztek, vagy azok se, hanem a webes rendelések, esetleg a boltok, amelyekből csak Budapesten biztosan van öt, ahol a hangulat az, aminek lennie kell. És ott vannak a haverok, akikkel megveszed, leülsz és megiszod metapay és kicsiben szitázott drága fesztes pohár nélkül, ami valljuk be, emléknek sem túl szép, de cserébe szép emléked sincs az egészről.
Klassz dolog volt valamikor a Főzdefeszt, de nem kell erőltetni srácok, ez a keret kiürült. A mór megtette a kötelességét, a mór megölte magát. Temessük el időben. Fizessük ki a koszorút most, csináljuk meg a sírhelyet, lehet egy klassz halotti tor is, hogy még megmaradjon neki a dicsősége, hiszen sokat köszönhetünk neki. Főleg a jó söröket és a jó ízlésünk megőrzését és az igényünket erre. Köszönet érte tényleg, de vége van.
Mert volt rá esély, hogy a Fekete Lyukból lesz a Puskás Sportcsarnok? Illet volna oda egy AC/DC koncert? Erről beszélek. Hitelesség, legenda, mítosz és hála – ez marad minden szervezőnek, ha most abbahagyják. Ha nem, akkor a dicstelen és kiszámíthatatlan profitszerzés marad még néhány évig. Ezért kezdték el? Az biztos, hogy nem ezért lett neve az egésznek és nem ezért szerettük meg. Időben kell abbahagyni, mert erőszak minden egyes alkalom a saját nimbuszon.
A pohár alján az utolsó kortyok maradtak csak, azok hadd legyen az emlékezeté.
PHJ
(fotó: Pikó Petra, Nemesházi Péter - Főzdefeszt Facebook)