Mint ismert, a november elején megtartott horvátországi országgyűlési választások után patthelyzet alakult ki az országban, a minden eddiginél szorosabb végeredmény következtében. A Szábor megközelítőleg 150 mandátumából a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) 59 helyet szerzett meg, ám a jelenlegi kormánypártokból álló baloldali „Horvátország felemelkedik” nevű szövetség is 56 mandátumot ért el. A harmadik helyre egy új erő, a liberális Független listák hídja (Most) futott be 19 mandátummal, míg a többi párt alig egy-két helyet tudott megszerezni.
Végül Kolinda Grabar-Kitarovic államfő a HDZ vezette pártszövetséget és a Híd Függetlenek Listáját bízta meg a kormányalakítással.
Tette mindezt annak tudatában, hogy a két párt egy órával a megbízatás előtt már kiállt a nyilvánosság elé és bejelentette, hogy egy párton kívüli sikeres üzletembert, Tihomir Oreskovicot javasolja miniszterelnöknek.
Érdekes kísérlet, az egyszer biztos.
Tihomir Oreskovic, horvát kormányfő-jelölt, korábban a Teva európai pénzügyi vezetője
S elsősorban nem is azért, mert az 1966-ban született, négy gyermekes családapának nincs semmilyen politikai tapasztalata, és felnőtt élete döntő részét külföldön töltötte, aminek eredményeképp nem is beszéli rendesen az alattvalói, a horvátok nyelvét, hanem azért, mert előbb-utóbb ki kell derülnie, hogy vajon kit, vagy éppenséggel milyen pénzügyi érdeket képvisel. Vajon miért éri meg egy kétségkívül igen sikeres, a nemzetközi üzleti világban is elismert menedzsernek, hogy közszolga legyen egy általa kevésbé ismert országban, amely egyébiránt komoly gazdasági problémákkal küszködik?
Mivel a választ most még nem tudhatjuk, találgatások helyett keressünk hasonló példát
– és erre a szerepre mindjárt itt van az Orbán-kormány.
Oreskovic annak a Teva-nak az európai pénzügyi igazgatója, amely gyógyszergyártó vállalat hazánkban is megvetette már a lábát. Olyannyira, hogy a Teva Gyógyszergyár Zrt. árbevétele csupán 2013-ben meghaladta a 150 milliárd forintot. Az izraeli Teva Pharmaceutical Industries Ltd. az elmúlt húsz év alatt mintegy 350 milliárd forintot ruházott be Magyarországon, miközben csaknem 3500 embert foglalkoztat.
A multi érdemeit a második Orbán-kormány azzal hálálta meg, hogy 2013. május 2-án stratégiai együttműködési megállapodást kötött a gyógyszeripari cégcsoporttal.
A kabinet részéről Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter volt az aláíró, míg a Teva Magyarország Zrt-t Szabó László vezérigazgató képviselte.
Hogy mi állt a szerződésben, azt nem tudni, mindenesetre 2014. június 15-én Orbán Viktor előbb a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) külgazdasági és külügyi államtitkárává, később pedig a KKM parlamenti államtitkárává, illetőleg miniszter-helyettessé nevezte ki Szabó Lászlót. (S mivel a jelenlegi közvetlen főnöke, Szijjártó Péter képességei azért erősen behatároltak, elképzelhetjük, hogy mekkora tényleges hatalma lehet az üzleti világból érkező sikeres menedzsernek).
Tehát a Teva különböző vezetői pozíciói jó ajánlólevélként szolgálnak a kormányzati körökben, azonban a kérdés itt is adott, miért adta fel a vezérigazgatói székét egy (hivatalosan) kevésbé jól fizető államtitkári pozícióért Szabó László?
Szabó László, külügyminiszter-helyettes, korábban a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója
Az Európai Unió központjában, Brüsszelben komoly szakirodalom foglalkozik az úgynevezett
forgóajtó-jelenséggel (revolving doors), a lobbizás művészi szintre emelésével,
amikor minden csak úgy fű alatt elintéződik. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az üzleti világ és a politikai élet között szabad legyen az átjárás a szereplők számára, hogy az adott dossziék mindig a megfelelő asztalra kerüljenek.
Így fordulhat elő, hogy a Teva Magyarország Zrt. korábbi vezérigazgatója a magyar állam nevében stratégiai együttműködési megállapodást kötött az Unilever Magyarország Kft.-vel, azzal az üzleti érdekeltséggel, amely korábban letarolta a hazai mezőgazdasági feldolgozóipart.
Talán még ennél is pikánsabb, hogy Szabó László idén májusban, mint a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára vett részt az első magyar befektetői napon Tel-Avivban, amelyet mintegy nyolcvan izraeli üzletember részvételével rendeztek meg, s ahol a panelbeszélgetések során a már több éve, évtizede Magyarországon sikeresen befektető üzletemberek, köztük az államtitkár korábbi munkatársa, a Teva cég képviselője(!) méltatták a magyar lehetőségeket.
A végén még egy nyugtalanító párhuzamra szeretnénk felhívni a figyelmet, ugyanis Oreskovichoz hasonlóan, Szabó is dolgozott az amerikai központú Eli Lilly and Company elnevezésű gyógyszergyárnál, amely mások mellett a legendás Prozac készítménnyel örvendeztette meg a világot, formálva ezzel a történelmet (a hitelesség kedvéért, a horvát 1995 és 2005, míg a magyar 2008 és 2010 között dolgozott a hírhedt biotechnológiai cégnél).