1945. február 11-én az esti órákban nagy volt a készülődés a Budai Várban és közvetlen környékén. Az akkor már több mint 50 napja tartó ostrom az utolsó és egyben legtragikusabb fejezetéhez érkezett. A hosszú, háztól-házig való csatában az eredetileg mintegy 70 ezer főt számláló védősereg, 43 ezer főre fogyatkozott. Helyzetük kilátástalan volt, utánpótlás már alig-alig érkezett ejtőernyőkön, az élelmiszer és lőszerkészletek pedig szinte teljesen kimerültek.
Pontban nyolc órakor a fővárosban rekedt német és magyar erők kitörtek a várból. Az egymás mögött, több lépcsőben húzódó orosz védelmi vonalakon áttörve akarták elérni a 25-30 kilométerre, nyugatra álló német csapatokat. Az eredmény ismert, a szovjet csapatok már napok óta számítottak a kitörésre, így jó alaposan felkészültek. A kétségbeesett akció a jól összpontosított orosz géppuskák, lövegek és aknavetők tüzében szinte azonnal összeomlott és véres káoszba fulladt, a csapatok összekeveredtek. A súlyos veszteségek és rendkívüli áldozatok ellenére több mint tízezer embernek sikerült átverekednie magát az orosz védőöveken és kijutniuk a budai hegyekbe. A megpróbáltatásaik azonban nem értek véget ezzel, a szovjet gépesített, páncélos és lovas alakulatok gyakorlatilag embervadászatot rendeztek. A legtöbb kitörő csoportot a német vonalak elérése előtt bekerítették és megsemmisítették, foglyokat ekkor már csak ritkán ejtettek. Végül az akcióra vállalkozók, a mintegy 34 ezer ember töredéke, mindössze hétszáz fő érte el a német vonalakat.
Budapest főparancsnokának felelőssége
Feltétlenül meg kell említeni, Karl Pfeffer Von Wildenbruch tábornok, a Budapesten körbezárt német és magyar egységek főparancsnokának a felelősségét. A főváros ostroma alatt számtalan alkalom lett volna arra, hogy sikeres kitörést hajtson végre, ezt azonban betartva Hitler tiltó parancsát, nem tette meg. Ezzel mindamellett, hogy hatalmas szenvedést okozott Budapest civil lakosságának, a saját katonáinak jelentős részét is halálra ítélte. Jellemző rá, hogy az ostrom alatt egyszer sem hagyta el bunkerét, miközben a kitörés első óráiban emberei ezerszám estek el, addig ő a zűrzavart kihasználva a csatornákon keresztül akart kereket oldani. Végül terve nem vált be és szovjet fogságba esett.
Zsoldkönyvek a padláson
Nem sokkal a rendszerváltás után, a kitörés útvonalában fekvő Nagykovácsiban érdekes leletekre bukkantak az egyik ház padlásán. Egy dobozból német dögcédulák, fényképek, személyes tárgyak, véres harctéri napló és zsoldkönyvek kerültek elő. Az egykori tulajdonosok olyan német katonák voltak, akik végigharcolták Budapest ostromát, majd részt vettek a kitörésben és Nagykovácsi határában estek el. A katonákat a település temetőjében temették el, majd valamikor a ’90-es években exhumálták a sírokat, és a budaörsi katonatemetőben helyezték őket végső nyugalomra.
Ludwig Dorsch utász - Feldherrnhalle-páncéloshadosztály
Ludwig Dorsch, 1924-ben született a Frankfurt melletti Mühlheimben. A zsoldkönyve tanulsága szerint 1944-ben sorozták be katonának, ahol utászként szolgált. Budapesten csapatteste a harcoló alakulatnak számító Feldherrnhalle-páncélos utászzászlóalj 2. százada volt. 1945 februárjában még újoncnak számított, amikor mindössze 20 évesen elesett a kitörés alatt Nagykovácsi határában. Sírja a budaörsi német katonai temetőben található.
Oskar Kuhn Oberfähnrich - Feldherrnhalle-páncéloshadosztály
Az 1916-ban született Oskar Kuhn géppuskás lövészként kezdte katonai pályafutását 1942-ben. Számos alakulatban szolgált, végül a 2109. páncélgránátos-zászlóaljának ellátószázadába került. Ezt a csapattestet Esztergom környékén állították fel, 1944. július 19-én. Később a 109. páncélosdandár alárendeltségébe került, majd 1944 októberében egybeolvadt a "Feldherrnhalle" páncélgránátos-hadosztállyal. 28 évesen, Nagykovácsi határában esett el. Sírja a budaörsi német katonai temetőben található.
Johann Opitz SS-Oberscharführer - 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály
Johann Opitz, 1908-ban született, a lengyelországi Jägerndorfban. 1940. július 21-én kezdte a katonai karrierjét az 2. SS-Totenkopf-lovasezred 6. műszaki századában, mint SS-mann, tehát közlegény. Megjárta az orosz frontot, Budapest ostromakor a 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály tüzérezredében szolgált, mint teherautósofőr. 36 évesen esett el szintén nagykovácsi határában. Sírja a budaörsi német katonai temetőben található.
Walter Grünert SS-Rottenführer - 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály
Walter Grünert katonai szolgálatát 1941-ben kezdte. Szolgált a 4. rendőri SS-páncélgránátos-hadosztályban és megjárta Lengyelországot is. Nagykovácsi határában esett el. Sírja a budaörsi német katonai temetőben található.
Véres harctéri napló
A bemutatott négy katona azon kevés „szerencsések” közé sorolható, akiknek fellelhető a sírjuk és pontosan tudni lehet, hol lelték halálukat. A kitörésben részvevők többsége még ma is jeltelen tömegsírokban nyugszik, általában közel ahhoz a helyhez, ahol elestek. Az egykori csaták helyszínén, különösen a II. és a XII. kerület villanegyedeiben még ma is számos olyan telek van, ahol német és magyar katonák alusszák örök álmukat.
Adatok és képek felhasználása azok szerzője és a tulajdonos engedélyével!