A magyar-román kapcsolatokat meghatározó alapszerződést a Horn-kormány kötötte még 1996-ban. A szerződés eredetileg 10 évre szólt, és szövege szerint lejártakor 5 évre automatikusan újra meg újra meghosszabodik, ha a lejárat előtt egy évvel egyik fél sem kéri módosítását. A 2011-es lejáratkor a nyilvános információk szerint az Orbán-kormány semmilyen módosítási kérelemmel nem élt, 2015. december 27-éig azonban ismét lehetőség volt ilyen javaslatot benyújtani.
Szávay István, a Jobbik alelnöke írásbeli kérdésében arról érdeklődött, hogy kinyílvánította-e a kormány a törvényes határidőig változtatási szándékát, és ha igen, akkor milyen pontokban. A képviselő azzal támasztotta alá kérdését, hogy a román fél az alapszerződés jelenlegi homályosan megfogalmazott előírásait nyilvánvalóan nem tartja be. Felhozta példának a szabad anyanyelvhasználat kérdését, a kétnyelvű utcatáblák ügyét, az erőszakos asszimiláció tilalmát, vagy épp az alapvető szabadságjogokat, melyekről ugyan mind szó van az alapszerződésben, azonban a homályos megfogalmazás miatt ezeket Románia könnyedén figyelmen kívül hagyja. Szávay kérdésében hozzátette, hogy emellett fontos lenne új pontokkal kiegészíteni a dokumentumot, például a területi autonómia deklarálásával.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter válasza sajnos kevés konkrétumot tartalmaz. Egyetlen szóval sem válaszol arra a konkrét kérdésre, hogy a kormány élt-e változtatási szándékkal, ebből pedig elég világosan következtethetünk arra, hogy nem élt. A válasz komolyságát jól jellemzi például az az unalomig ismételt mantra, hogy „az elmúlt öt esztendőben számtalan, nemzetpolitikai stratégiánk megvalósítása szempontjából kiemelten fontos intézkedést sikerült hoznunk az Országgyűlésben”. Szijjártó emellett reméli, hogy az új román kormánnyal sikerül „az alapszerződésben rögzített célok teljesítésében előrelépni”.
Portálunk kérdésére Szávay István szomorúnak nevezte, hogy a magyar diplomácia harcos érdekérvényesítése még mindig a „reménykedésnél” tart. „Jellemző, hogy a kormány még mindig felelőtlenül és hanyagul kezeli ezt a kérdést. A Jobbik számára a kül- és szomszédságpolitikában mindig a nemzeti érdek érvényesítése lesz az elsődleges. A jószomszédi viszony fontos, de csak úgy, hogy ne sérüljenek miatta a külhoni magyarság érdekei. Szijjártó Péter miniszterré válásakor még reménykedtünk, hogy érdemi váltás lesz a Martonyi-Németh-féle külügyhöz képest, de sajnos egyre kevésbé látjuk a különbséget. Ráadásul felháborít, hogy konkrét kérdéseket tettem fel, amelyekre a miniszternek alkotmányos kötelessége lett volna válaszolni, mégsem tette.” - mondta a képviselő.