Az Economist összeállítása azt feszegeti, hogy bár az ISIS egyre szorongatottabb helyzetben van Irakban és Szíriában, félő, hogy erőit az instabil Észak-afrikai országba csoportosítja át, tovább nyújtva ezzel a "kalifátus" élettartamát.
A nyugati szövetségesek február 2-án induló, római tárgyalásain az amerikai és francia delegációk hangsúlyozták, hogy "döntő katonai lépést" terveznek az Iszlám Állam líbiai erői ellen. Azóta kiderült, hogy a brit, és amerikai speciális egységek már a hadszíntéren tartózkodnak, és kis számuk ellenére, már csapásokat mértek a kisebb-nagyobb, dzsihadista milíciákra.
A Líbiában uralkodó általános helyzet azonban különösen nehézzé tehet egy nagyszabású, szárazföldi beavatkozást, így a nyugati kijelentéseknek egyelőre nem sok gyakorlati eredménye lehet.
Zavaros erőviszonyok
A széteső félben lévő országban két fő, hatalmi tömb harcol egymással a területekért és az erőforrásokért. A frontvonalak kelet és nyugat között húzódnak, de ez sokszor nem ilyen egyértelmű, mert a helyi érdekszövetségek itt is felülírhatják az átfogó konfliktust. A szituációt az sem teszi átláthatóbbá, hogy a keleti és nyugati országrészeket irányító erők is több, egymással is gyakran konfrontálódó erő, laza szövetségéből állnak.
A fővárost is kezükön tartó, nyugati erők az úgynevezett Nemzeti Üdvözülés Kormánya vezetősége alá tartoznak, és leginkább a Kadhafi ellen küzdő lázadók törékeny szövetségéből állnak.
A keleti, hivatalosan elismert (és a legtöbb nyersanyagforrás fölött rendelkező) kormány Khalifa Haftár altábornagy vezetésével, Tobrukból igyekszik úrrá lenni a helyzeten, ám néha még az ímmel-ámmal irányítása alatt működő, volt kormánycsapatokat és egyéb fegyveres alakulatokat is nehezen tudja kordában tartani. Olyannyira, hogy a katonai vezető a tavalyi év folyamán, többször is megpedzegette, külföldi segítségért fog folyamodni, ám hivatalosan erre eddig nem került sor.
Légy a levesben
Ebbe, az amúgy is kaotikus rendszerbe nyomult be az Iszlám Állam, még 2015-ben, harmadik, nagyobb játékosként. A szélsőségeseknek azonban nincs könnyű helyzete, az Észak-afrikai országban ugyanis nagyobb a túlkínálat militáns iszlamista csoportokból, mint mondjuk Szíriában, ahol az ISIS szintén nem egyeduralkodó.
A többi terrorszervezet nem is nézte jó szemmel a konkurencia megjelenését, és ők maguk is igyekeznek kiszorítani a riválisokat a "piacról". Ennek köszönhető, hogy a fekete lobogó alatt masírozó erők eddig csupán a néhai diktátor szülővárosát, Szurtot tudták stabilan meghódítani (ezt is csak egy helyi milícia segítségével), és az utóbbi időben, vélhetőleg ott is egyre gyengül a befolyásuk.
Az "új Rakkaként" emlegetett város azonban még így is komoly szerepet játszhat a szervezet jövőjében, feltéve, ha ottani jelenlétük nem csupán egy jól kigondolt elterelő hadművelet része, melynek célja, hogy a szír, és az iraki kormányerők külföldi szövetségeseit új harctéren tudják lekötni.
Emlékezetes, hogy amikor az ISIS vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi egy iraki légicsapásban súlyos sérülést szenvedett, Törökországon keresztül Líbiába menekült rehabilitációra, és így mind az orosz, mind az amerikai befolyás hatótávolságán kívülre került. Ez mutatja, mennyire hasznos hídfő a szervezet számára Líbia.
A végcél: káosz
Az Iszlám Állam épp ezért igyekszik mesterségesen fönntartani a térségben a káoszt, így erőit mindkét nagyobb tömb ellen bevetheti, főleg azzal a céllal, hogy olajfinomítókat, vagy a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrát romboljanak. Ezek az akciók évekre elodázhatják az áhított stabilitást, ami főleg a hivatalos kormányzatra nézve veszélyes.
Az azonban a beavatkozás kockázatainak ismerete mellett is kijelenthető, hogy a nemzetközi közösség tétlensége csak ronthat a helyzeten, ahogy ezt már Szíriában megfigyelhettük.