Már az ókori perzsák, japánok és a szkíták is ismerték ezt a különleges játékot, ami jó sportnak számított a háborúk közti időszakokban. Történeti források híján még nem találták meg azt a központot, ahol a lovaspóló először megjelent, az viszont bizonyos, hogy a legkorábbi feljegyzések a kínai krónikákban vannak. Egy mostani régészeti lelet választ adhat erre a kérdésre.
Új lelet, új elmélet
A Kínához tartozó Hszincsiang Autonóm Tartományban nemrégen egy különleges leletre bukkantak a feltáró régészek: három, a lovaspóló játékhoz szükséges bőrlabdát találtak, amelyeknek a korát 2400-2800 évesre becsülik. A labdákat az europid múmiákról híres Turfánban, az ősi Janghaj síroknál fedezték fel, amelyeket birkabőrből készítettek, belsejét pedig bőrrel és gyapjúval töltötték meg.
A labda kialakítási módja nagyon hasonló ahhoz, amit Dunhuangban ástak ki és korát körülbelül kétezer évesre becsülték. Azt a térséget akkortájt a hunok uralták. A régészeti feltárás vezetője, Liu Guo Jen elmondta, hogy a régészeti tárgyak alapján a lovaspóló játék már a Tavasz és Ősz Korszak idején, vagyis Kr. e. 770-221 között is létezett a ma ujgurok lakta vidéken. Nemcsak a labdákat, hanem a régészek nyolc ütőt is találtak, amelyek hasonló formájúak voltak, mint ami a Tang-dinasztia (618-907) korának festményein, freskóin is látható.
A kutatók szerint ez a lelet alapjaiban változtatja meg a lovas póló eredetéről kialakult elméleteket. Talán ez alapján bebizonyosodhat, hogy a játékot a mai Észak-Kína területén az ókorban élt sztyeppei lovas népek alakították ki.