"A mi erősségünk a dalokban van"

 

- 2004-ben alakultunk, rock formációként. Néhány hónapig Rising néven működtünk, majd jött a zenekarra sokkal jellemzőbb Kerecsen név. Eleinte különféle hazai és külföldi rock/metal feldolgozásokat játszottunk, de hamarosan jöttek a saját szerzemények. Dióhéjban annyit kell tudni a csapatról, hogy az évek során rengeteg tagcserén és felálláson estünk át. Volt hattagú is az együttes (két gitárral, két énekesnővel), de mára visszaálltunk a számunkra legmegfelelőbb trió formációra.

Visszatérve a kezdetekhez, röviddel a megalakulásunk után rögzítettünk egy hétszámos demó CD-t „...örvénylő folyón át ível a híd” címmel. Ezen található például a Mementó című számunk, melynek szövegét hirtelen felindulásból, egész pontosan 2004. december 6-án írtam – hozzáteszem, nem Mikulás alkalmából (nevet). Mai füllel hallgatva természetesen ez az anyag tele van „gyerekbetegségekkel”, de a dalok nagyon ütősek rajta, így nagy részüket a mai napig játsszuk. 2008-ban feljátszottunk egy újabb négyszámos demót. Sajnos ezután a zenekarban lavinaszerűen jöttek a tagcserék, így a következő időszakban esélye sem volt új anyag készítésének. Viszont a jég megtörni látszik, mivel a jelenlegi felállással (Ferusz Krisztián - basszusgitár, Hatala Jani - dob) ez év júliusában elkezdjük rögzíteni a Kerecsen első albumát.

 

 

- Nincsen külön sztorija a dolognak. Valamikor a ’90-es évek elején teljesen abbahagytam a zenélést. Majd ’97-ben vettem egy gitárt (a mai napig azt használom), hogy majdcsak jó lesz egyszer valamire. (nevet) Ugyanakkor pedig azt gondoltam, ha egyszer lesz egy zenekarom, akkor annak Kerecsen lesz a neve. Szerintem ebben a névben minden benne van.

 

 

- Örülök, hogy így látod, ugyanis pontosan ezek azok a zenék, amelyeken felnőttem és amelyek a mai napig leginkább inspirálnak. Hála Istennek a többiekkel zenei téren is nagyon egy húron pendülünk, a zenekar soha nem volt ilyen egységes, mint most. Nem akarunk kibújni a bőrünkből, nem követjük az aktuális trendeket. Azt a fajta zenét játsszuk, amit szeretünk.

 

 

- Amellett, hogy mint mindenkinek, nekünk is vannak zenei példaképeink, igyekeztünk kialakítani a saját hangzásunkat. A dalainkat két nagy csoportra lehet osztani. Egyrészt vannak a saját szerzemények, ezeknek a szövegét és a zene úgymond gerincét én szerzem. Erre dolgozzák ki a többiek a saját hangszer-szólamukat. Esetenként előfordul, hogy konkrét elképzelésem van a dobot, vagy a basszusgitárt illetően. Később jön az apróbb részletek kidolgozása, a tempó beállítása és rengeteg próba.

A másik csoportba tartoznak a népdal-feldolgozások. Értelemszerűen ezek mind szövegileg, mind zeneileg kész dalok, csak mi „újraértelmezzük” őket. (nevet) Ez bizonyára sokak számára szentségtörésnek hangzik. Meg is kaptam az egyik népzenész barátomtól, hogy miért kell ezeket a a gyönyörű ősi magyar dallamokat üvöltözve énekelni? (nevet) Én erre azt mondtam, hogy nincs ebben semmi rossz. Te őrzöd a hagyományt, mi meg továbbvisszük. Eljuttatjuk azokhoz, akikhez az autentikus változat nem jut el. Természetesen mindezt az igényesség jegyében, és a jó ízlés határain belül. 

 

 

 

- Mikor mi. Például a fent említett Mementót a 2004 december 5-i népszavazás. Van néhány történelmi jellegű dalunk, és néhány társadalomkritikus is. Aztán van olyan is, amikor egy aktuális életérzés, vagy éppenséggel egy álom hatására születik a szöveg.

 

 

- Az az igazság, hogy Komárom és környéke hála Istennek bővelkedik jó zenészekben. Ennek ellenére nem könnyű olyan embereket találni, akik tudnak, akarnak zenélni. Ezzel együtt magukénak is érzik a zenekart, és teljes erőbedobással teszik a dolgukat. Elárulhatom, hogy ezzel a mostani felállással ez sikerült. A legutóbbi tagcseréknél azt éreztem, hogy sajnos hiába adok bele apait-anyait, ha a társaimra nem számíthatok száz százalékban. Nem arról van szó, hogy ne lettek volna jó zenészek, sőt. Viszont Jani és Krisztián személyében iszonyat jó zenésztársakat kaptam, akik rengeteget bírnak és tudnak dolgozni. Határozottan érezhető, hogy egy irányba húzunk. Ilyet utoljára a megalakulásunkat követő két-három évben éreztem a zenekarral kapcsolatban. 

 

 

- Az biztos, hogy trióban zenélni nagyon izgalmas, mert ahogy mondod, nincs sumák. Vagy ha van, akkor azt rajtunk kívül más nem veheti észre. (nevet) A mi titkunk valószínűleg az, hogy tényleg sokat próbálunk. A próbákon kívül otthon is gyakorolunk. Olyan fel sem merül, hogy valamelyikünk felkészületlenül megy próbára, és ott akarja megtanulni az épp aktuális számot. Régebben volt ilyen, és ez engem mindig nagyon kiakasztott. Alapvető dolognak tartom azt a fajta a tiszteletet a zenésztársunk iránt, hogy nem pazaroljuk a másik idejét, energiáit.

 

 

 

- A komáromi zeneiskolába jártam nyolc évig gitár szakra. Klasszikus zenét tanultam. Ezzel együtt nem tartom magam valamiféle gitárvirtuóznak a szó technikai értelmében. A mi erősségünk – ha mondhatok ilyet – magukban a dalokban van. 

 

 

- Igen, azzal hogy a dalaink magyarul szólnak, bizonyos fokig beszűkülnek a lehetőségeink. Ez azt jelenti, hogy a Felvidéken kizárólag a magyarlakta területeken tudunk fellépni. A Pátria Rádió (szlovák rádió magyar adása) játssza a számainkat, de ezzel ki is merül az itthoni médiaszereplésünk. (nevet) A koncertszervezéssel nincsen különösebb probléma. Általában egy-két itteni zenekarral közösen szoktunk fellépni, illetve vendégként nagyobb bandák előtt, mint mondjuk a P. Mobil vagy az Ismerős Arcok.

 

 

- A környéken ismernek és szeretnek is bennünket. Hú-de-nagy rajongói bázisról egyelőre nem beszélhetünk, viszont napról napra egyre több pozitív üzenet érkezik a postaládánkba és a Facebook oldalunkra az ország minden részéről – beleértve Kárpátalját és Erdélyt is. (nevet)

 

 

- Szerintem kitűnő felvidéki magyar rock zenekarok vannak. A probléma az, hogy hozzánk hasonlóan nekik sem egyszerű a helyzetük. Meg tudom említeni a Black Side-ot, a Históriát, a RAF II-t, a Paranoid-ot, a Gilotin-t, és a Big Man Band-et. Ők mind magyar nyelven énekelnek. Rajtuk kívül van néhány angolul éneklő banda, akik szintén bitang jók. Például a próbatermi szomszédunk az Aylens Fall, a komplett Iron Maiden show-t előadó MTB vagy a Magyarországon már ismert MadDogx. 

 

 

 

- A Militaris Congratulatio-t még az előző felállással rögzítettük (Kuszák Tibor - basszusgitár, Fazika Péter - dob), a klipet úgyszintén. A dallam egy középkori egyházi ének dallama. A szöveget pedig Debreczeni Szappanos János írta 1604-ben Bocskay István tiszteletére. Bán István barátunkkal forgattuk Budán. A klipben egy végvári vitéz viszontagságait láthatjuk a mai Budapesten, miközben a zenekar húzza a talpalávalót. (nevet) A Mikor megyek hazafelé pedig egy moldvai népdal feldolgozása. Szintén Bán Pistivel forgattunk, de már a mostani zenekari felállással. A külső felvételeket Csepelen egy régi gyártelepen vettük fel. Kiraktuk a komplett dobcuccot, a kocsiból ordított a nóta, mi meg úgy csináltunk mintha zenélnénk. (nevet) Egy két arra járó arckifejezése elég érdekes volt. (nevet) 

 

 

- Tizenkét dalt tervezünk rá. Lesz köztük néhány, már a demókon is megjelent nóta – természetesen újragondolva –, és lesznek olyanok is, amiket eddig csak a koncerteken lehetett hallani tőlünk. Októberre-novemberre tervezzük a megjelenést.

 

 

- Egyszer úgy Isten igazából seggbe rúgni Gyurcsány Ferencet, na és a világbéke! (nevet)