A nagyböjt kezdete

A nagyböjt csak fokozatosan hódított tért a keresztény egyházban. Először a hívek csak nagypénteken és nagyszombaton tartózkodtak a húsevéstől, a niceai zsinat után már a húsvétot megelőző hétre is kiterjesztették a böjtöt, majd végül a hústól való tartózkodás szokása negyven napra terjedt ki, valószínűleg azért, hogy Jézus pusztai elvonulására emlékezzenek. A 7. századtól vált általánossá a római egyházban, hogy hamvazószerdától kezdték elhagyni a húst. 

A katolikus pap a templomban az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából hamvazószerdán és nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben azt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. A mai liturgia II. Orbán pápa 1091-es rendelete óta kötelező, kezdetben teljes bűnbánatot tartottak a hívek. A bűnösök mezítláb, zsákruhába öltözve nyilvánosan bánták meg bűnüket, őket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, az egyházi vezető fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. 

A hamuval való meghintés vagy megkenés, a hamvazás a magyar néphitbe mágikus cselekedetként vonult be. A Kárpát-medencei magyarok között sokan úgy tartják, hogy aki hamvazkodik, vagyis homlokát megkenik hamuval, annak egész évben nem fog fájni a feje. A templomból hazatérő hívek sokszor családtagjaikon is segítettek, összedörzsölték homlokukat, hogy mindenki részesüljön a szent áldásban és nekik se fájjon a fejük. Volt olyan vidék az Alföldön, ahol a gyerekek ruhájára hamut szórtak, hogy a kicsiket is elkerülje a baj és a betegség. 

A negyvennapos böjt idején nemcsak húst volt tilos enni, hanem a böjti ételekből is keveset kell fogyasztani. Az ókeresztények naponta csak egyszer ettek, akkor is keveset. Kenyéren, száraz főzeléken és vízen kívül semmi mást nem vettek magukhoz. Az idők folyamán csökkent a szigorúság, de a napi egyszeri jóllakás szigorúsága megmaradt és zsíros ételeket ma sem szabad fogyasztani. 

Nemcsak a kereszténységben, hanem a többi világvallásban, sőt még a táltos hitben is ismertek húshagyó időszakok, amikor az emberek nem fogyasztottak húst és zsíros ételeket. Egy belső-ázsiai hun utódnép, a kitaj egyik énekében így szólt erről: „fehér ételt eszünk nyáron, fekete ételt eszünk télen”, mely arra utal, hogy a nagyállattartó lovas közösségek nyáron, tejbőség idején tartottak böjtöt. Talán csak különös egybeesés lehet, de hamvazószerda éppen egybeesik a tibeti és mongol népek holdújévi szertartásával.