Birodalom
Sokszor hallhatunk olyat, hogy szovjet „birodalom”, amerikai „birodalom”. Gyakran elhangzik a nemzeti „oldalon”, hogy hazánkat történelme során birodalmi függései „tették tönkre” (Nyugat-Európától a mongolokon és a törökökön át a Habsburgokig, és tovább). A legkevésbé sem becsüljük alá nemzetünk történelmi megpróbáltatásait, mindez összességében azonban nagyon felületes. Főként azért, mert az elhangzottak nem azonos értékű birodalmak, a Szovjetunió és az USA esetében pedig határozottan és könnyen vitatni lehet, hogy egyáltalán birodalmakról lenne szó. Nem létezett olyan, hogy szovjet birodalom, ahogy nincs amerikai birodalom sem. Az EU szintén nem birodalom. Úgy tűnik, ez az egész szóhasználati jelenség a kommunista-szocialista rendszer „imperialista” retorikájának hatásait szenvedi el. A birodalom ugyanis nem pusztán földrajzi-kiterjedésbeli kategória. Attól, hogy valami nagy területeket ölel fel, még nem birodalom. A valódi birodalmak nemcsak egyesítő és szabályozó, hanem spirituális funkciót töltöttek be. Mindenfajta történelmi-politikai ellentéten túl megállapítható: valami vagy hagyományhű birodalom, vagy nem birodalom.
Megint nem csak terminológiai kérdésről van szó. Önmagában a birodalom szó használatát vitatni merő okoskodás lenne. A probléma az, hogy a kifejezés kizárólag negatív alkalmazása valami fontosat és tragikust jelez. A nemzeti oldalon sem ismerik már, hogy a magyarsághoz – eredetileg és normálisan – elidegeníthetetlenül hozzátartoztak a birodalmi törekvések. A 10. század után sajátos formában élt tovább a magyar alkatban a birodalmiság, a birodalmi lelkület. Nagyjából lemondtunk a hódításról, a területi-fizikai terjeszkedésről, de nem mondtunk le arról, amit a hódítás a maga lényegi értelmében jelent: a benső hódításról, a területünkön belül élő népek egyesítéséről, azok szabályozásáról és szellemi-vallási felemelésükről. Több helyütt meglátták, leírták, hogy a ligetek és a kertek országa lettünk, vagyunk. Egyfajta sziget, éspedig egy mélységi, medencei sziget. Azonban a kertek és a szigetek maguk is birodalmak – birodalmak kicsiben. Mentesítettük magunkat a külső hódítás, a terjeszkedés és az elnyomás vádja alól (olyannyira, hogy az utóbbira talán túlságosan is érzékennyé váltunk). De a medencei sziget, a ligetek és a kertek szűkülő keretei között tovább folytattuk a velünk született birodalmi törekvéseket. Bejövő népeket integráltunk, sőt behívtuk őket, és úgy is integráltuk. Egyesítettünk, szabályoztunk, amilyen magasan álltunk, olyan magasba emeltünk más, itt élő népeket, nemzetiségeket. Azt mondják, a sokak által – jó Ég tudja, miért – gyűlölt Monarchia időszakában olyan nemzetiségi politikánk volt, amilyenről ma is csak álmodhatnak. És korábban is így volt ez már. Erdélyben paradicsomi békében élt egymással magyar, székely és szász, mint szép álmainkban. Ahogy később a svábokkal is éltünk, élünk.
Ez a saját keretek közötti, kicsiny birodalmiság az, amely pozitív – nem csupán politikai szükségszerűségekben gondolkozó – választ adhat más birodalmak felé való elköteleződéseinkre is, amelyek a Szovjetunió esetét megelőzően nem jelentettek olyan fokú autonómiavesztést, mint a legtöbben állítják. Sajnos, már az úgynevezett nemzeti oldal sem érti mindezt.
Horváth Róbert
Az első rész: A nemzeti oldal néhány sajnálatos fogalmi tévedéséről 1.
A negyedik rész: A nemzeti oldal néhány sajnálatos fogalmi tévedéséről 4. - Multikulturalizmus, globalizmus kontra univerzalitás
Az ötödik rész: A nemzeti oldal néhány sajnálatos fogalmi tévedéséről 5. - "Spirituális internacionalizmus", elitek és álelitek