Milyen pompás és változatos fonatokba is lehet a hosszú női hajat rendezni. „Anyagában” nem lesz más, és mégis, mennyivel szebb hatást kelt. Szépsége rögtön, szó szerint egy szempillantás alatt megörvendezteti a lelket.Mivel a haj mint anyag nem változik meg, ez a csoda semmiképp sem írható az „anyag” számlájára. Hát mi változik meg akkor? Mivel magyarázható a varázslat? Egy értékes gondolkodó elhangzott mondatát a fennforgó témába átültetve: „Biztosak benne, hogy az ún. „anyag” egyáltalán létezik?”
Canterburyi Balduin püspök a női hajfonatot magasztalja, a Szentírás szavait fonva finom, fehér csipke gyanánt közé.
A hajfonatot az istenhit hasonlataként használja. A hajszálak a fejtetőről indulnak és hajlanak négy különböző irányba, mint ahogy az ember is gondolatainak legmagasabb szintjével, az isteni megismerés által ítéli meg a világ dolgait, és rendezi, választja szét őket a helyes megkülönböztetés fésűjével. A hajszálak négyféle irányát pedig a következőképpen értelmezi: A homlok felé esőket az örök jó szerint élőkhöz hasonlítja, a fej hátsó részéhez hajlókat az örök rosszhoz, az oldalra fésülteket pedig a mulandó jó, illetve a mulandó rossz szerint élőkhöz. Majd azt a hasonlatot használja, hogy a hajtincseket úgy fonjuk egybe, ahogy az ember önzőségeit legyőzvén a jónak való engedelmesség igájába hajtja magát, az egyetlen isteni akaratra gondol csak, nem csapongnak szándékai ide-oda, ahogy a fonatlan, szétszóródott tincsek. Végül a fonat végét úgy kötjük meg, ahogyan az Isten félelme köti meg és tartja egyben a lelket. Az „Isten félelme”, ami nem a rettegő félelem, hanem a szeretetet hozó, inkább azt mondhatnánk: istenhit. Ahogy a püspök írja: „az eltékozoltat összegyűjti, a szétszórtakat egyesíti, a rosszat elűzi, a jót nevelgeti, és a felnevelteket megőrzi.” Az istenhit úgy köti tehát össze a hajszálakat, hogy a különbözőségek egységet nyernek, a szétszóródók összeszedetnek, és egységes rendbe foglaltatnak, felbonthatatlanul, örökre.
És ha már a szimbólumokat fontolgatjuk, azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért éppen három tincsből áll a legbiztosabb alap-fonás, amelyből minden más származik? Miért is ilyen a mi világunk?
Az eredeti, magyarba átültetett szöveg alább olvasható:
„Megsebezted – mondja – szívemet, egyetlen szempillantásoddal, és egyetlen összefogott hajfonatoddal (Ének.Én IV.) És elölről és hátulról és minden oldalról megnézi a vőlegény, mintegy körülnézi a menyasszonyt, miként tetszik neki; és mindenhonnan egyaránt dicséri: egyrészt tudniillik pillantását, másrészt hajfonatát. Most pedig figyelj: egy hajfonat miképp tevődik össze. A fejtetőn, ahonnan aláengedtetik, a hajszálak eltérő irányokba fordulnak, és egyesek a homlok felé hajlanak, mások a fej hátsó része felé, és megint mások pedig innen a fülekhez és a halántékok felé. És a nők, akik hajukat meg szokták növeszteni, a hajviseletet, az illőn szép simára fésült hajat a fejtetőtől a homlokig szétválasztják, majd innentől a füleken át a nyak és a váll felé visszavezetik, ahol egy hajfonatba fogják össze. (483b) A sok hajszál tehát egyetlen fonatba fogatik össze, és egyetlen szalaggal köttetik meg, nehogy a hajszálak regula nélkül elszabaduljanak, és így, korlátlanul és szétszóródva kibomoljanak, és így kibomolván méltatlanná váljanak. Ilyen módon befonva és elrendezve, meggondolhatjuk, micsoda bája van ezeknek, milyen csábítók, mint tetszenek az őket nézőknek.
Krisztus jegyesei kedvesek szemének, még a hajszálaikról való gondoskodást sem hanyagolja el. […] Éles eszűek tehát a szent akarat és indulat szerint gondolkodók: a gondolkodás fejtetejétől, azaz az Isteni megismerés által négy részre osztatnak, és a megkülönböztetés fésűjével elválasztatnak. (0484A) Egyesek az örök jótól valók, amelyek a homlok felé hajlanak le, mások az örök rossztól, amelyek hátrafelé néznek, megint mások a mulandó jótól vagy a mulandó rossztól, amik jobb és bal felé választatnak szét. Ezek a hajszálak a vőlegény szeme által tetszőnek ítéltettek, mert azt mondja: Űzzétek el a rossz gondolatotokat szemeim elől (Iz I.) És így van megírva: A Szentlélek elkerüli a fegyelmet színlelőket; és elhordja magát a gondolatoktól, amelyek intellektus nélkül valók. (Bölcs I). Milyen bizonyossággal tanúsítja kiválasztottairól, mondván: De fejeteknek egy hajszála sem vész el. (Lk XXI.)
A hajszálaik is mind meg vannak számlálva, mert gondolataikat a Legmagasabbhoz mérik. (0484B) A jegyesek minden hajszála tehát be van fogva, mintegy az engedelmesség igájába, és a félelem kötelével egyetlen fonatba köttetnek össze. Mert mindenben az Isten félelmének engedelmessége szerint kell gondolkozni, ahogy meg van írva: Amit Isten megtanít, azokat gondold mindig. (Sir III.) És hasonlóképpen: Féld az Urat és tartsd meg a parancsait (Sir XII.) Egyetlen összefogott hajfonat tehát, a gondolatok összhangja, az engedelmesség igájában válik egységgé, amit Isten félelme fog össze, és köt szétbonthatatlanul egységbe. Ez a szent és múlhatatlan félelem, örökkön örökké. Nem amely kiűzi a szeretetet, hanem amely megmarad az alázatban, és megerősíti a szeretetet. Ez a félelem, az eltékozoltat összegyűjti, a szétszórtakat egyesíti, a rosszat elűzi, a jót nevelgeti, és a felnevelteket megőrzi.”
(A fordítás saját, mivel sajnos más magyar forrást nem találtunk, és annak ellenére, hogy jelen cikk írója nem az ország legjobb latin-fordítója, a szöveg értékessége okán mégis bátorkodott megpróbálni. Az esetleges félrefordítások miatt előre is szíves elnézésüket kéri. És egyben nagyon szívesen fogadja a nála ehhez jobban értők felvetéseit, pontosításait.)
A képek a Filles d’Europe Facebook oldalról származnak.