A kormány fizet a plakátokért és a plakáthelyekért, mikor pedig valamelyik idióta összefirkál és összetép egy plakátot, annak a cseréje is pénzbe kerül. Meg az is, hogy a kormány rendőrökkel őrizteti az idióta plakátjait az idiótáktól. Közben az internet népe vihog és remekül szórakozik: tumblr-partizánok a monitor előtt görnyedve mémgenerátorokkal gyakorolják a heccdemokráciát egész nap, a Facebook-társadalom ujjong, ha valaki egy megrongált plakátról posztol képet, libsi bloggerek hősi mítoszt kreálnak a rongálókról, akik meg büszkén jelentik fel magukat a rendőrségen, mert ők most „hú, milyen tökös tettet hajtottak végre”.
De nézzünk a felszín alá is: naponta százak lépik át illegális határsértőként az ország déli határát, tavaly 42 777 regisztrált menedékkérő érkezett az országba, emellett 50 ezren próbálkoztak tiltott határátlépéssel, ebben az évben, januárban és februárban is tízezer felett volt azoknak a száma, akiket menekülttáborokban helyeztek el. Magyarország egyelőre csak tranzitország, de az uniós kvótarendszer csupán az első lépése annak, hogy a bevándorlástól fuldokló nyugat-európai országok határaiktól távol tartsák, illetve keletre szorítsák a főként Afrikából és a Közel-Keletről érkezők tömegeit. Hogy miért? Mert elegük lett a bevándorlásból, mert Európa toleranciája egy álarc, egy marketingfogás, amely mögött már régen rettegés lakozik. Rettegés attól, hogy az európai társadalmakat szétrobbantják az eltérő kultúrájú és vallású milliók, akiknek már a Nyugat sem tud semmit sem adni, csak nyomort.
És mit tud adni az a Magyarország, amely gazdaságilag messze elmarad a nyugat-európai országoktól, amely a magyar emberek számára sem tud kiszámítható jövőt biztosítani? Hogy akarna Magyarország befogadó ország lenni, ha az elvándorlásnak sem tud gátat szabni? Mit jelent a katasztrofális helyzetben lévő magyar egészségügyre, a szociális ellátórendszerre a bevándorlás? Mit tud a bevándorlók számára nyújtani a munkaerőpiac, amely a magyar munkanélküliséget sem tudja felszámolni?
Szép dolog a tolerancia, de attól, hogy mosolyogva, vállveregetve beengedünk, befogadunk valakit az országba, még nem tettünk sem vele, sem magunkkal jót. A bevándorlás elsősorban gazdasági kérdés, mert a befogadó államnak el is kell tudnia tartani az érkezőket. Ugyanakkor Nyugat-Európában számos intő példa akad arra, hogy az eltérő kultúra és vallás (a munkanélküliség mellett) állandó feszültséget jelent.
Ha valaki érteni akarja, hogy milyen társadalmi következményei vannak a bevándorlásnak, az látogasson el pl. Párizs elővárosaiba, ahol többgenerációs afrikai és arab bevándorlók milliói élnek mélyszegénységben, virágzó táptalajt jelentve a bűnözésnek és az iszlám szélsőséges ágainak. Az elgettósodott elővárosok a multikulturális együttélés totális kudarcát szimbolizálják.
Ezután már csak egy kérdést szükséges feltennie mindenkinek: szeretné, tudja a bevándorlással járó gazdasági és társadalmi terheket Magyarországot vállalni?