A korabeli leírásokból tudjuk, hogy Pozsony mellett 907. július 4-5. között lezajlott csatában Árpád magyarjai legyőzték az ellenük felsorakozott nyugati koalíciós seregeket és fényes győzelmet arattak. Ezzel eldőlt, hogy a Kárpát-medence, Attila egykori birodalmi központja, nem kerül nyugati kézbe, hanem a hun utódok, így a magyarok birtokolják. A csata révén őseink visszavették azokat a földeket, amelyeket még Attila dédapja foglalt el a rómaiaktól.
Az akkori nyugati királyok hatalmas erővel vonultak fel: három nagy sereget toboroztak és kiadták a parancsot: „a magyarokat ki kell irtani”. Mégis, minden igyekezetük és a többszörös túlerő ellenére nem bírtak a kontinens legfelkészültebb és legjobb taktikával rendelkező magyar hadsereggel. A nyugati szövetségesek érzékeny veszteséget szenvedtek, nemcsak sok közkatona halt meg, hanem sok püspök és hadvezér is odalett.
Magyar krónikai adat
A középkori magyar krónikák közül a névtelen jegyző, Anonymus két helyen is említ nyugatra vezetett hadjáratot, amelyben a magyar seregek fényes győzelmet arattak. Az egyikre még Árpád idejében került sor: „Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek. A szlovének és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat elfoglalták. De a murai karantánok határait ugyancsak sűrű betörésekkel rohanták meg. Közülük sok ezer embert karddal leöltek, őrhelyeiket felforgatták, tartományaikat birtokukba vették, és az Úr segedelmével azokat maradékuk is mindmáig hatalommal meg szépszerével a kezében tartja. Ezután Ösbő meg Örkény apja Őse egész hadseregükkel együtt épségben és sértetlenül, nagy diadallal visszatértek Árpád vezérhez. Az Isten ugyanis, kinek irgalma járt előttük, Árpád vezérnek meg vitézeinek kiszolgáltatta ellenségeiket, s ők így kezükben tartották a népek munkájának gyümölcseit.”
A másik nagy nyugati hadjáratra már Zolta fejedelem idején került sor: „Azután Lotaringiát és Alemanniát pusztították el. A Frank- és Bajorföld határán lakó keleti frankok közül is sok ezeret leöltek, vagy nyilazásukkal csúfosan megfutamítottak. Majd minden javukat zsákmányul ejtve visszatértek Zolta vezérhez Magyarországra.”
Mindkettő győzedelmes hadjáratról számol be, mivel azonban nem jegyezte fel az ütközetek nevét, ezért nem tudjuk, hogy vajon a fenti eseményeknek lehet-e köze a Pozsony melletti győzelemhez.
A bánhidai ütközet
A középkori magyar királyi udvarban íródott krónikákban is hiába keresnénk a pozsonyi csata nevét, nem szerepel benne, Kézai Simon magyar krónikájában viszont egy más néven szereplő ütközetről van hír:
„Szvatoplukot a magyarok a Hung folyó (Ung) mellől különféle ajándékokkal áltatták, követeik útján kikémlelték, és amint megtudták, hogy katonasága nem elég erős, a Rákos folyó (Által-ér) mellett, Bánhida közelében, egy város alatt, melynek romjai a mai napig láthatóak, hirtelen megtámadással, egész seregével együtt tönkreverték, és így Pannónia fentebb elősorolt népein uralkodni kezdtek".
A pozsonyi csatát kutató és arról könyvet is író hadtörténész, Veszprémy László felvetette annak a lehetőségét, hogy a bánhidai csatának nevezett ütközetet nem is a mai Magyarország területén, hanem Pozsony közelében vívták meg. Azzal érvelt, hogy valószínűleg őseink ilyen nagy csatát nem mindennap vívtak és a nyugati területek magyarok általi megszerzése nem ment könnyedén, meg kellett érte küzdeni a nyugat-európai hadakkal. Talán a Szvatoplukkal való összecsapás emléke összemosódott a nyugati hadakkal vívott csatával. Érdemes esetleg okleveles anyagokban annak is utánajárni, hogy Bánhida nevű település volt-e Pozsony környékén, avagy ilyen név csak Tatabánya mellett található-e.
Megemlékeznek az idén is
Július 7-én, kedd este felidézik a pozsonyi csatát, megünneplik a diadalt és tisztelegnek hőseink előtt.