A bejelentés éppen jókor érkezett, hiszen a következő évben emlékezünk meg a nagy magyar hadvezér, Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán halálának 450. évfordulójára.
Szulejmán türbéje
A török történelem egyik legismertebb uralkodója, Nagy Szulejmán szultán 72 éves korában 1566. szeptember 6-án hunyt el Szigetvár mellett, az ostrom idején. A korabeli híradások alapján az uralkodó testét visszaszállították Konstantinápolyba, de belső szerveit – a legendák szerint – a szigetvári török tábor közelében temették el. Az uralkodó holttestét a törökök tartósíthatták, hogy kibírja a hosszú utat, bizonyára ezért volt szükség a belső szervek eltávolítása. A történeti források szerint a szultán belső szerveit - így a szívét is - egy aranyedényben temették el azon a helyen, ahol a várostrom idején a szultáni sátor állt.
Később a nagy szultán fia, II. Szelim az oszmán megszállás alatt lévő magyar területen, a modern Szigetvár közelében egy hatalmas síremléket, márványból készült türbét épített, amely közel száz éven át zarándokhelyként szolgált a nagy szultán tisztelői számára. A türbéhez a leírások szerint dzsámi, derviskolostor, laktanya és egy fallal védett erőd is tartozott, és valahol Szigetvártól északkeletre állhatott a török korban. Sajnos, ezt, a törökök számára fontos zarándokhelyet a XVIII. században a „felszabadító” Habsburgok földig rombolták.
Az 1566-os ostrom a hősies magyar helytállás példaképe: az 50 ezres török sereget Zrínyi Miklós 2300 horvát és magyar katonával próbálta feltartóztatni. A szigetvári erősség 38 napon keresztül állta a rendkívül heves ostromot, a szétlőtt várból végül a védők Zrínyi Miklós vezetésével kitörtek és hősi halált haltak. Hősies tettüket a magyar hadvezér leszármazottja, a XVII. században élt Zrínyi Miklós örökítette meg.
A szultán halála
Az idős, 72 éves szultán valószínűleg a táborban kitört járványban halhatott meg. Ennek ellenére a Szigeti veszedelem c. műben Zrínyi úgy állítja be, mintha őse keze által halt volna meg: „Zrinyi Miklós kezének tulajdonítottam Szulimán halálát: horvát és olasz cronikábul tanultam, az törökök magok is gy beszélik és vallják. Hogy Istvánfi és Sambucus másképpen irja, oka az, hogy nem ugy nézték az magános való dolgoknak keresését, mint az országos dolognak historia-folyását. Akarmint volt, ott veszett Szulimán császár, az bizonyos.”