Tulajdonképpen Kodály Zoltánt mind a második világháború előtti, mind az utána következő rendszer felkarolta. Az előbbi feltehetőleg azért, mert a nemzeti elköteleződést, magyarságot fontosnak tartotta, és ennek jegyében dolgozott.
„A zene, ha idegen, elidegenít.”
Utóbbi pedig azért, mert a nép hangjait, dalait gyűjtötte fel. Így lelhetünk magyarázatot arra a furcsaságra, hogy életművében a himnuszok, misék az úttörő indulóval együtt szerepelnek.
Sőt, hogy még fokozzuk szerepének különlegességét, 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának elnökévé nevezték ki. Ez a szervezet november 21-én jött létre Budapesten, egyik előzménye egy nemzeti bizottság volt, melyet a Magyar Tudományos Akadémián alapítottak október 25-e után. A tanácsot 1956. december 11-én betiltották.
Munkássága és érdeklődése túlterjedt a népzenei gyűjtőmunkán és a komponálásokon. Nagyobb összefüggésekben gondolkozott, felhívta a figyelmet a nyelv, beszéd, zene, hangok és a hallás kapcsolatára. Kifejezetten foglalkoztatta a magyar nyelv is. „A magyar kiejtés romlásáról” címmel tudományos előadást is tartott.
„Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.”
A zenét nem egyszerű szórakozási formának fogta fel, hanem egy eszköznek, amellyel az ember bevilágíthat saját és más lelkének mélységeibe.
„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
Egy olyan tartományról beszél a lélekben, amelynek ajtajához csak a zenének van kulcsa. Szigorúan kihagyhatatlannak tartotta az ember életéből a zenei művelést és művelődést, ezért mindig hangsúlyozta a zenei nevelés fontosságát, lehetőleg még gyermekkortól kezdődően.
„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”
Ezen elköteleződése, szemlélete révén hozta létre a később róla elnevezett „Kodály-módszert”. Céljának tartotta, hogy zeneoktatást bevezessék az általános képzésbe, a mindenki számára elérhető hangszer, mégpedig az ének segítségével.
„Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”
Kodály egy olyan oktatási rendszert dolgozott ki, amely a magyar kultúrán alapul, de így mintaként használható más népek esetén is, saját népdalkultúrájuk felhasználásával. A Kodály-módszer első sikerei ugyanis abból az ötletből követeztek, hogy Kodály a relatív hangközöket az ismert magyar népdalokból emelte ki. A magyar ötfokú, azaz pentaton hangrendszerben nagyon könnyű egyszerűen énekelhető dallamokat, motívumokat találni, ami nagyban megsegíti a kottaolvasás gyors, praktikus elsajátítását. A népdalok segítségével pedig a gyakran ismételt hangközök az ember emlékezetébe ivódnak, kitörölhetetlenül.
Ma, 123 évvel születése után is így hív minket Kodály Zoltán énekhangunkkal saját lelkünk titkos, felfedezésre váró rejtekének megismerésére, a magyar népdalkincsben való elmélyedésre:
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
Ajánljuk a hátborzongatóan gyönyörű, száz énekhangon megszólaló Esti dalt, vagy eredeti címén Esti imát a Halászbástyán megrendezett, rögtönzött előadásban, amelyre a felemelkedettségtől ragyogó szemmel csak ennyit lehet mondani: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!”
Valamint a Kodály Zoltán tiszteletére, immár mai hangszereléssel és hangvétellel a legjobb Kodály-idézeteket népdalokkal egybekötött koszorúban font Kodály-ish című Góbé-dalt: