A tudóscsoport tagja volt Bálint Gábor (1844-1913) a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem tanszékvezetője, nyelvtudós, Csellingerián Jakab tolmács, író, a kaukázusi nyelvek ismerője, Szádeczky-Kardoss Lajos (1859-1935) kolozsvári egyetemi tanár, Wosinszky Mór (1854-1907) apát-plébános és maga az út finanszírozója, Zichy Jenő gróf (1837-1906). Fő céljuk az volt, hogy a Kaukázus előterében élt és ott átvonult ősmagyarság, illetve a valaha bizonyítottan létezett leszakadt néprész régészeti, írásos és egyéb nyomait kutassák és minél több kézzel fogható bizonyítékot mutassanak fel. Az útjukat a magyar történeti krónikák híradására alapozták, amely szerint ott, vagyis Szkítiában éltek őseink, majd onnan költöztek be a Kárpát-medencébe. A középkortól meginduló misszionáriusok, követek és utazók adtak hírt a térségben maradt magyarokról. A 13-14. században néhány pápai bulla is említi a keresztény hitre tért Árpád-házi magyar királyokat.
Erőltetett menet
Az expedíció – az akkori viszonyok alapján – gyorsan haladt előre: három és fél hónap alatt mintegy 20 ezer kilométernyi utat tettek meg vonaton, hajón, szekéren, lovon, tevén vagy gyalogszerrel. Odesszából eljutottak a Krím-félszigetre, Szevasztopolba, majd onnan jutottak el a Kaukázusba és vizsgálni kezdték a kis népek nyelvét, hagyományát és találkoztak a helyi kutatókkal. Útjukat Zichy Mihály, az orosz cár kedvelt udvari festője egyengette, aki megszerezte számukra a szükséges engedélyeket. Eljutottak a kabardokhoz, akik magukat a magyarok utódainak tartották. Átkeltek a Darial-hágón, ahol Hunor és Magor átkelhetett. Megérkeztek Dagesztánba, ahol a hunokat kutató történészekkel is találkoztak. Ezt követően elérkeztek Bakuba, Kaszpi-tenger nyugati partjára. Onnan Moszkván, Szentpéterváron, Varsón és Krakkón keresztül értek haza.
Kiadott anyagok
Az utazók fontos forrásadatokat gyűjtöttek. Bálint Gábor a kabard nyelvet tanulmányozva kiadott egy máig is jól használható értelmező szótárt. Bejárták a levéltárakat, régészeti gyűjteményeket, de sok tárgyat vásároltak, ami kutatásukhoz kellett. Sok képet, térképet és fényképet is készítettek útjuk során. A székely lapokban rendszeresen jelent meg beszámoló az útról, majd az Erdélyi Múzeum is helyt adott a tudományos eredményeknek. Ebben bizonyítottnak látták a magyarság kaukázusi jelenlétét. Zichy Jenő pedig két nagy kötetben összegezte tapasztalatait: A magyar faj vándorlása. Zichy Jenő gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazása, Keleti kutatások a magyarság eredetének felderítése érdekében.