Mint arról korábban beszámoltunk, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke azt javasolta, alkosson a kormány jogszabályt a közösségi médiáról, amely szerint csak alapos indokkal lehet felfüggeszteni közösségi profilokat, illetve hogy a magyar hatóság felülbírálhassa ennek jogosságát. Erről is kérdeztük Mráz Attilát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Politikai Szabadságjogi Projekt szakértőjét. Interjú.
Milyen hatásai lehetnének az úgynevezett Facebook-törvénynek a magyar nyilvánosságra nézve?
Konkrét szabályozási javaslat nélkül csak spekulációkba lehetne bocsátkozni. Mit értünk „alapos indok” alatt? Ki az a magyar „hatóság”, aki felülvizsgálná a Facebook döntéseit? Milyen eljárásban? Hogyan lenne képes megfelelő mélységben feltárni a döntését megalapozó tényeket? Mi garantálná a függetlenségét, pártatlanságát? Egyáltalán: ha lesz is ilyen hatóság, eljárás, eleget fog tenni a döntéseinek a magyarországi székhellyel, telephellyel nem rendelkező Facebook?
Van-e hatásköre és egyáltalán lehetősége arra a magyar államnak, hogy jogszabályt alkosson egy magántulajdonban lévő óriásvállalat működésére nézve?
Szinte minden magántulajdonban lévő vállalat működése, legyen szó egy kisvállalkozásról vagy óriásvállalatról, valamilyen jogi szabályozás alá esik. A Facebook szabályozásáról szóló viták nem önmagában arról szólnak, hogy magántulajdonban lévő gazdasági szereplők szabályozhatók-e – erre a jogi válasz egyértelműen igenlő, de ez messze nem dönti el a lényeges kérdéseket.
A Facebook egy olyan sajátos platform, amely ma már a nyilvánosság, és ezen belül is a közéleti, politikai nyilvánosság egyik fontos terepévé – egyes országokban, közösségekben pedig meghatározó terepévé – vált. Ráadásul a Facebook épp attól tudja betölteni ezt a funkciót, hogy óriási a felhasználóbázisa és elég kevés a versenytársa.
Utóbbi szempontokból ezért a Facebook első ránézésre nagyon hasonló kérdéseket vet fel, mint a 20. században a távközlési vagy közlekedési hálózatok, amelyeket magánvállalatok, piaci alapon fejlesztettek ki. Idővel egyértelművé vált, hogy a közlekedési, távközlési vállalatok közfeladatot látnak el, ezért működésüket is szabályozni kell a közfeladatukkal összhangban.
A Facebook azonban eltér ezektől a korábbi példáktól abban, hogy kifejezetten a nyilvánosság elé kerülő tartalmakat is magánvállalatként szabályozza. Ezért annak is hatása lehet a közéleti nyilvánosságra, a véleménynyilvánítási szabadságra, ha a Facebook saját maga dönthet arról, milyen szempontok alapján és milyen eljárásban szabályozza a felhasználói tartalmakat – mint ahogy annak is, ha az állam korlátozza vagy részben átveszi ezt a tartalomszabályozó szerepet. Függetlenül az állami szabályozás bármilyen, elvileg pozitív vagy negatív hatásától, a gyakorlatban kérdéses, hogyan nyerne alkalmazást egy állami szintű szabályozás. A gyakorlati probléma a Facebook nemzetközi jellegéből fakad.
Ezt jól illusztrálja, hogy például a magyar adatvédelmi hatóság is lényegében tehetetlen a Magyarországon tartózkodó személyek személyes adatainak kezelésével kapcsolatos visszásságok elleni fellépés során, ha azok egy nagy nemzetközi cég tevékenységéből fakadnak – noha a hatóság az ilyen panaszok elbírálására a bepanaszolt cég székhelyétől függetlenül is rendelkezik hatáskörrel. Vagyis a szabályozás elvi lehetősége nem mindig jár együtt annak a hatékonyságával.
A fentiek ellenére volt már példa bármiféle külön a Facebook-ra szabott szabályozás nélkül is arra, hogy állami bíróságok hozzanak a Facebookra – Európában jellemzően annak írországi székhelyű leányvállalatára – kötelező határozatot. Az Osztrák Legfelső Bíróságig és az Európai Unió Bíróságáig jutott például egy ügy, amelyben osztrák bíróságok jogsértő tartalmak eltávolítására kötelezték a Facebook-ot. A cég egyébként a konkrét ügyben eleget tett a bírósági határozatnak, de csak Ausztriában tette elérhetetlenné a kifogásolt tartalmakat. Ez a Glawischnig-Piesczek-ügy, amely azért is rámutat az állami tartalomszabályozás visszásságaira, mert történetesen épp egy politikus – vagyis egyébként erősebb kritikus véleménynyilvánítás tűrésére köteles személy – követelte az ügyben a rá nézve sérelmes tartalmak eltávolítását.
Ön szerint szükséges lenne szabályozni a legnagyobb közösségi oldalt?
A Facebook működésének, különösen a tartalmak közzétételének, szabályozásának bármiféle szabályozása a felhasználók és más személyek alapvető jogainak védelmét és a demokratikus jogelvek érvényre juttatását kell, hogy szolgálja. Ebből a szabályozási célból azonban nem következik általánosságban, hogy a Facebook önszabályozása vagy a külső, jogi, illetve állami szabályozás lenne-e a célnak megfelelőbb szabályozó: mindkét megoldásnak lehetnek sajátos előnyei és kockázatai. Ezeket csak a konkrét szabályozási javaslatok ismeretében lehet felmérni. Egy (ön)szabályozási javaslat kiértékelése során azt is figyelembe kell venni, hogy az adott szabályozó jóhiszeműségéhez mennyi megalapozott kétség fér. Végső soron azonban bármiféle szabályozási kísérlet a felhasználók jogait érinti.
Még ha végső soron a jogi szabályozás melletti érvek felülkerekednének is ezekben a vitákban, a jogi szabályozás elsősorban nemzetközi összefogást igényel. Hiszen a szabályozás tárgya egy olyan platform működése, amelynek határokon átnyúló hatásai vannak. Hasonlóan például a klímaváltozáshoz vagy a nukleáris energia felhasználásához, a közösségi média demokratikus nyilvánosságra, véleménynyilvánítási szabadságra gyakorolt hatásai is olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre aligha adhatók hatékony válaszok jóhiszemű nemzetközi együttműködés, koordináció nélkül. Magyarország természetesen ettől még nem eszköztelen, hiszen más államokhoz hasonlóan aktív szerepet vállalhat egy ilyen együttműködésben.
Tud említeni esetleg világviszonylatban olyan szabályozást a Facebookkal kapcsolatban, amely már érvényben van?
A Facebook tartalmait érintő állami döntések közül nemrégiben például a magyar sajtó is beszámolt róla, hogy a brazíliai Legfelső Bíróság jogerősen kötelezte a Facebook-ot egyes (Bolsanaro elnököt támogató) profilok globális elérhetetlenné tételére. A Facebook először csak Brazíliában tette elérhetetlenné a profilokat, majd később világszerte is, jelezve ugyan, hogy nem ért egyet Brazília ennyire szélesen értelmezett joghatóságával. De a fenti osztrák példa is ide kapcsolódhat, amelyben a Facebook részlegesen szintén eleget tett a bírósági határozatban foglaltaknak.
Azonban az, hogy egy állami szerv a Facebookra nézve kötelező döntést hoz, nem feltételezi, hogy létezik kifejezetten a Facebook-ra vagy akár általában a közösségi médiára szabott szabályozás.
Az adatvédelem, a jóhírnév védelme, a szellemi tulajdon védelme, egyes országokban a gyűlölködő beszéd vagy az álhírek, dezinformáció szabályozásának alkalmazása mind vezethet és vezet is Facebook-tartalmakat, profilokat érintő – szinte minden esetben intenzív szakmai és politikai vitákat kiváltó – döntésekhez. Az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR) már jó ideje hatályban van és legalábbis adatkezelési gyakorlatai felülvizsgálatára késztette a Facebook-ot is.
Minden nemzetközi összehasonlításban figyelembe kell venni, hogy egy adott szabályozási modell hatása, illetve jogszerűsége attól is függ: a szabályozás egy adott államban milyen egyéb jogintézmények kontextusába és milyen politikai kultúrába ágyazódik.
Az Alfahír megkérdezte a Facebook-törvényről Gulyás Gergely kancelláriaminisztert is. Elmondta, Varga Judit igazságügyi miniszter asszony ezzel kapcsolatos munkacsoportjában jogászok foglalkoznak a kérdéssel, melyek az adózási kérdésektől a szólásszabadság kérdéséig terjednek, de egyelőre még nincs végleges eredménye az ő tevékenységüknek. "Ez nagy és nehéz téma" - fogalmazott a politikus.
A közösségi média felületén hemzsegnek a hamis adatokkal regisztrált “trollhadseregeket” adó kamuprofilok, amiket a Facebook rendre le is szokott tiltani. A kormány éppen ezt a gyakorlatot kívánja megváltoztatni, csakhogy sokan attól tartanak, hogy ez akár a 2022-es választások kimenetelét is befolyásolhatja, hiszen a kormányzat dönthetné el, milyen profilok felfüggesztését “engedné” és melyekét nem. Mit gondol, reális veszély ez?
Konkrét szabályozási javaslat híján nem lehet megalapozottan kiértékelni a várható előnyöket, kockázatokat. Egyfelől az, hogy állami szerv hoz döntést a Facebook-on közzétett tartalmakról, nem feltétlenül jelenti azt, hogy kormányzati szerv hoz döntést: logikusabb lenne a bírósági hatáskör, ami a döntések átpolitizált jellegét legalább elvben csökkenthetné – de persze még nem láthattuk a konkrét javaslatot, csak homályos ötleteléseket.
És ha lenne is világosabb szempontrendszerük, a választási kampányok során akkor sem feltétlenül állna rendelkezésre elegendő idő és megfelelő eljárási feltételek a tények feltárására, ellentétes álláspontok ütköztetésért, s így egy megalapozott jogi válaszra.
Ez a tapasztalat legalábbis arra mutat rá, hogy mindig kérdéses, milyen célok elérésére alkalmas vagy alkalmatlan a választási kampányok tartalmának, fórumainak valamely konkrét állami szabályozása. Ezt csak tetézik a Facebook működését érintő bármilyen szabályozás, hatósági vagy bírósági döntés kikényszerítésének kihívásai, és az, hogy a kötelező döntések önkéntes végrehajtásáról a Facebook minden bizonnyal maga is politikai és gazdasági szempontok mentén is dönt.
Ugyanakkor jogos elvárás lehet, hogy a Facebook a nyilvánosság számára átlátható módokon szabályozza az álnéven létrehozott profilok és tartalmaik eltávolítását, illetve az általa létrehozott nyilvánosság tereihez való hozzáférés korlátozását. Ez mindenképp elősegítené, hogy a belső szabályozás is minden érintett számára elfogadhatóbb, több bizalmat és kevesebb kételyt ébresztő legyen – ahogy azt is, hogy megalapozottabb szakmai vitákat folytathassunk a különböző szabályozási modellek szükségességéről, előnyeikről és hátrányaikról.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom a kilátásba helyezett úgynevezett Facebook-törvény ellen petíciót indított, mivel szerintük a Facebooknak óriási szerepe van a közvélemény formálásában, arról nem is beszélve, hogy az ellenzéki pártok és híveik számára már szinte tényleg csak ez jelentené a maradék nyilvánosságot. A petíciót eddig több már mint 3500 ember szignózta.