Az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Osztályának vezetésével ásatás kezdődött az oroszországi Burjátia déli, Bajkálon túli területén. A térség arról nevezetes, hogy 1899-ben ott tárták fel szakszerűen az ázsiai térség első hun sírját. A most feltáruló előkelő sírokban felfedezték a koponya trepanáció nyomát néhány női koponyán, ezen kívül ékszerek, lószerszámok és egyéb különleges tárgyak kerültek elő.
Ezen a területen már korábban is folytak feltáró munkák, és szép számú bronz- és hun-kori anyagok láttak napvilágot, ezért nem meglepő, ha újabb kincsek kerülnek elő. A burját kutatók számára a hun emlékek feltárása elsődleges - mondta Bilig Bazarov, a térséget ugyanis ez tette világhírűvé. Már eddig is számos világhírű hun temetkezés (Deresztujn Kutlug) és város (Ivolga) tárult fel. Az új sírok elősegítik, hogy a külföldiek megértsék ennek az ősi népnek a kultúráját.
Hunok évezrede
A helyi, burjátiai szakértők szerint a hunok már a Kr. e. 1. évezredben meghatározó tényezők voltak a közép-ázsiai térségben és hosszú évszázadokon keresztül befolyást gyakoroltak az ott élt népek kultúrájára és művészetére. Ők egyesítették Közép-Ázsia és Szibéria déli területének népeit egyetlenegy nagy birodalomba. Burjátia is ennek volt a része, amelyet a számtalan, a térségből előkerült lelet is alátámaszt.
Agyafúrtság jele
A feltárás még nem fejeződött be, így a kutatók még nem tárták a közönség elé a leleteket. Két tény azonban már világossá vált. Egyrészt a hunok nemcsak fakoporsóban, hanem kő szarkofágban temették el halottaikat, amelyen belül volt egy fa koporsó, legalábbis a régészek megfigyeléséből ez derül ki. Sajnos abból csak néhány töredék maradt meg, amelyből viszont nem tudják rekonstruálni az eredeti szerkezetet. A temetőben azonban találtak lyukas női koponyákat. A szakértők szerint ez az ősi, az eurázsiai térségben széles körben elterjedt koponyalékelésnek, vagyis trepanációnak a Bajkál-tavi jelenlétére utal.
A Bajkál-tó környéki hunok ugyanúgy agyafúrtak voltak, mint mi „honfoglaló” őseink.