Egy ügy, amiben a kérdőre vont szereplők talán mindent elrontottak, amit csak lehetett – nagyjából így foglalhatnánk össze egy kiskunlacházi, feltételezett állatkínzási esetet. Először az Ebsegély nevű állatvédelmi szervezet hívta fel a figyelmet Facebook-oldalán, hogy egy tanyán „rengeteg csontsovány tehén és borjú” van, valamint „sok elhullott állattetem”.
A felfedezést rendőrségi intézkedés követte, majd az Átlátszó írt cikket arról, hogy valójában mi történhetett. Annyi bizonyos, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közlése szerint állatkínzás bűntettének gyanúja miatt indult eljárás ismeretlen tettes ellen, bár ez egyelőre még nem jelent sokat, hiszen megállapításra ezzel nem jutottak.
Az esetet az teszi igazán érdekessé, hogy a telepen ún. Holstein-fríz fajtájú tehenek voltak, ami az Átlátszó által idézett leírás szerint így jellemezhető: „a fajta ideális küllemmel rendelkezik (finom, nemes tejelő jelleg, hosszú és mély, viszonylag lapos mellkas, terjedelmes has, szikár, vékony csontozat, terjedelmes ideális teknő alakú tőgy)”.
Ez azért fontos, mert már az állatvédelmi szervezet posztja alatt is vita kerekedett abból, hogy voltak olyanok, akik szerint az állatok nem is soványak, hanem ilyen a fajtajellegük, míg a többség szerint nagyon is rossz állapotban vannak. Persze az igénytelen környezetet, a felborult itatót, valamint az elhullott állatok tetemének kezeletlenségét sehogy nem lehet magyarázni.
A cikkben felhívták rá a figyelmet, hogy a telepet működtető cég, a Farm-Fríz Kft. öt év alatt összesen 843 millió forint állami támogatásban részesült, 2017-ben csak állatjóléti támogatásra kaptak 150 millió forintot egy pályázat keretében. Ez nyilván még érdekesebbé teszi az állatvédelmi kérdést is.
Természetesen megpróbálták megszólaltatni a tulajdonost is, de ő rányomta az újságíróra a telefont ahelyett, hogy magyarázattal szolgált volna a feltárt állapotokra. De nem akart nyilatkozni nekik az ügyben eljáró hatósági állatorvos, Szelényi Zoltán sem, így tőle sem érkezett szakmai válasz a kérdésekre, holott erre égető szükség lenne, ha már úgyis a nyilvánosság előtt zajlik az ügy.
Az esettel kapcsolatban végül a párbeszédes országgyűlési képviselő, Kocsis-Cake Olivio írásbeli kérdéssel fordult Nagy István agrárminiszterhez, akitől többek között arra várt választ, miért nem ellenőrzik megfelelően az állatvédelmi támogatást kapott telepeket.
Válaszában Nagy István azt írta, a gazdasági haszonállatokat tartó telepek ellenőrzése kockázatbecslés alapján történik, és az elmúlt évben 1781 nagy létszámú szarvasmarhatelepen 1126 ellenőrzés történt. Tehát ha kiszámoljuk, ez azt jelenti, hogy 655 telepet egy éven át nem látott olyan ellenőr, akinek azonnal feltűnhetett volna, ha komoly állatvédelmi hiányosságok vannak.
És valójában ez az eset szemlélteti igazán, hogy mekkora gond van a magyarországi nyilvánosságban, egészen a vállalkozói rétegtől kezdve a hatósági felügyeleten át a politikai térig: hiszen van egy kérdéses ügy, aminek tisztázására akár még lehetőség is lenne, de arra még az érintett tulajdonos sem nyitott. Mondhatna valami érdemit az állatorvos is, de ő sem érzi feladatának, hogy szakmai észrevételt tegyen, amikor erre kérik. És ott van egy miniszter, aki jelét sem mutatja annak, hogy esetleg probléma lehet azzal, ha több száz, egyébként közpénzeket is felhasználó telepet hagynak hosszú ideig ellenőrzés nélkül.
Amíg ezek a hozzáállásbeli problémák nem változnak meg gyökeresen, az igazából nem csak az állatvédelem területére, hanem a teljes közéletre káros hatással fog bírni. Márpedig ha a közélet nem rendelkezik a civil ellenőrzés erejével, akkor a törvénysértések száma is magasabb lesz.