Visszafelé vegyük utunkat a körülbelül 50 km-re lévő Székelyudvarhely felé! Ez a 35 ezer lelkes város Székelyföld valódi középpontja. Lakossága 95,7%-ban magyar. Amit nem érdemes kihagyni:
- A szoborpark, melyben a magyar nemzet nagyjainak mellszobrait találjuk: egészen a gyökereinktől (Csaba királyfi) szent királyainkon át (Szent László király) a szimbolikus Vándor Székely hazatalál megható szoborig.
- A vasszékely szobor, melynek talapzatán a következő felirat olvasható: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok!”
Sok híresség mellett ebből a városból származik Csanády György, a székely himnusz szerzője is.
A gyönyörű Hargita megyében megtett további 47 km utazás után újabb gyöngyszemet találunk: Segesvár képében. Segesvár középpontja a világörökség része lett 1999-ben. Nem is csoda, hiszen történelmi jellege minden szemet lenyűgözve gyönyörködtet. Itt is érdemes körbenézni, végighordozni szemeink a gyönyörű magyar örökségben: a Óratorony, a várhegyre felvezető fedett Diáklépcső, megannyi templom és történelmi lakóház várja, hogy pillantásunk igya be és vigyen haza szépségükből.
A következő megállónkat időzítsük 120 km-rel nyugatra, a frissen felújított, de mindig régi Gyulafehérvár városába. A 12. századi katolikus templom a szemet meggyönyörködteti, a szívet pedig derűt adó nyugalommal látja el. Nemigen lehet másképp megnyugtatni a gúnyhatáron átkelt, Trianontól nyugtalan és dühös magyar szívet, mint egy kiadós sétával és egy mélázó, vagy akár egy imát elmormoló üldögéléssel a méltóságtól sugárzó, sorsát emelt fővel viselő katedrális csendes, ölelő karjában. Mert ez a templom hirdeti a hitet, hogy ki kell tartani, nincs más lehetőség, szilárdan, ahová minket az Úristen letett, szeretettel, soha nem erőszakoskodva, csak állni bizton, büszke magyarként. Gyulafehérvár városáról bővebben korábban megjelent írásunkban tájékozódhat.
Déva várát Gyulafehérvártól mintegy 70 km-re nyugatra találjuk. Magos Déva várának történetét Kőíves Kelemenestől, Kelemennéstől mindenki ismeri. De kevesen látták élőben, kiváltképp felújított állapotában a gyönyörű magas, fehér fellegvárat. A várról bővebben ugyancsak egy korábbi cikkben informálódhat.
156 km múlva Arad városába érünk. Innen a mai határ már csak kb. 40 km. E nagyváros népességváltozásait jelentős mértékben érintették a román betelepítések, illetve a magyarok elvándorlása. 1920-ban még bőven magyar többségű városból mára kevesebb, mint a lakosság 10%-a magyar. Ez egyébként még mindig igen tekintélyes mennyiség, ha az előbb említett tényezőket figyelembe vesszük. Arad a XVII-XVIII. században jelentős kézműves központ volt. Leghíresebb látnivalója a főtéren található Szabadság-szobor, mellyel szemben a román diadalt ábrázolják igen őszinte módon, valósággal pöffeszkedő emberalakokkal. A szobor avatása 1890. október 6-án történt meg (lásd kép) a mai Avram Iancu téren (ami szebb korokban a Szabadság nevet viselte). Az ünnepélyen jelen voltak az aradi vértanúk családjai és a szabadságharcos Klapka György is. Aki itt jár, mindenképpen figyelje meg az elbitorlás voltaképpen gőgös, ezáltal pedig gyenge lábakon álló lelkiállapotának ábrázolását, illetve a vele szemben álló legyőzött, mégis diadalt, fenséget, méltóságot sugárzó szoboralakokat. Mondhatnánk: sovány vigasz… de ha igazán szent a Haza szó ajkunkon, ez a vigasz valódi megnyugvást és nem utolsó sorban reményt ad számunkra Trianon idestova 100 éves felülbírálására. E reményeket magunkba szívva térjünk vissza kis hazánkba, hogy ott folytathassuk munkánkat szent Anyaföldünkért, egy szebb Nagy-Magyarországért!
