Kik és milyen céllal finanszírozzák a hazai jogvédő szervezeteket? Hol kezdődik a rasszizmus, és ki számíthat védelemre? Az Alfahír a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság után az Amnesty International magyarországi működésének járt utána.
„Az Amnesty International (AI) nemzetközi szervezet, amely az emberi jogok elismertetéséért küzd. Olyan világot szeretne, ahol minden egyes emberre vonatkoznak az emberi jogok... E cél érdekében az AI kutatásokat végez és akciókat szervez, s segítségükkel igyekszik megelőzni és megakadályozni a fizikai és szellemi integritáshoz, a lelkiismeret és szólás szabadságához, valamint a diszkrimináció-mentes élethez való jogok súlyos megsértéseit” – olvasható a világszerte több mint hárommillió tagot és támogatót tömörítő, 1961-ben alapított szervezet magyarországi honlapján.
Az AI fő feladatának a közvélemény mozgósítását és a kormányokra való nyomásgyakorlást tekinti, Magyarországon kiemelt témaként kezelik a cigányok diszkriminációját, a halálbüntetést és a szexuális kisebbségek (LMBT) jogait.
Kettős mérce és előítélet
Az AI magyarországi csoportjának minden megnyilatkozását a Nemzetközi Titkárság hagyja jóvá, hogy „megfelelően pontos és politikailag pártatlan” legyen, kutatásai pedig „elismerten megbízhatóak, és széleskörű konzultáción alapulnak kormányokkal, kormányközi szervezetekkel, újságírókkal, tudósokkal, más emberi jogi szervezetekkel és kampányoló csoportokkal” – állítja magáról a civil mozgalom.
Ezt azonban a szervezet programjai és felhívásai egyaránt cáfolják, mivel – hasonlóan a többi jogvédő szervezethez – csak a hazai kisebbségek vélt vagy valós sérelmeivel foglalkoznak, rendszerint tendenciózusan. Az AI elfogultsága miatt idén márciusban a Fidelitas szervezett figyelemfelkeltő akciót, miután a jogvédők mély csendben asszisztáltak több határon túli magyarokat ért jogsértéshez.
Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója egy tavalyi tüntetésen
Nem sokkal ezt követően a délvidéki Óbecsén agyonvertek egy 17 éves fiút, az Amnesty ekkor azzal az indokkal hárította el a fellépést, hogy a rendőrség feladata megvizsgálni, volt-e etnikai indíttatása a brutális támadásnak. „Nem szerencsés, ha az indítékot bárki saját kútfőből megelőlegezi és így lép a nyilvánosság elé” – fogalmaztak akkor. Egy héttel később aztán mégis kiadtak egy erőtlen közleményt, amelyben arra figyelmeztették a szerb hatóságokat, hogy alkotmányos kötelességük a kisebbségeket megvédeni. Nem mulasztották el azonban megjegyezni, hogy hasonló támadásokat magyarok is elkövetnek szerbek ellen.
Nem volt ilyen finomkodó és körültekintő az Amnesty, amikor magyarországi cigányokat, zsidókat vagy homoszexuálisokat ért sérelem. A Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, Orosz Ferenc április 28-i bántalmazása után két nappal már közleményben elítélték az „antiszemita előítéletből” fakadó bántalmazást, és kifogásolták, hogy a rendőrség gyűlölet-bűncselekmény helyett csak testi sértés miatt nyomoz. Vagyis meg sem várták a nyomozás lefolytatását, hogy valóban antiszemitizmus volt az oka a támadásnak. Hasonló csavart logika alapján várták el a rendőrségtől gyűlölet-bűncselekmény gyanújával nyomozás megindítását egy homoszexuális tábor ismeretlen fenyegetőivel szemben, valamint olyan különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmények ügyében, mint amikor széderező zsidók ablakát dobták be kővel.
Harc a családok ellen
Az Amnesty International rendszeresen karol fel szélsőliberális rendezvényeket, köztük a közszeméremsértő homoszexuális felvonulást, a Budapest Pride-ot. „Az Amnesty International kiáll amellett, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer személyek jogaikat szabadon gyakorolhassák. A szervezet idén is támogatja az eseményt és részt vesz a felvonuláson” – írták áprilisi közleményükben, amelyben felhívták a rendőrség figyelmét, hogy nem tilthatja be jogszerűen a rendezvényt.
Az AI a tradicionális családmodell és a magzati élet ellen is ádáz harcot vív. Április 26-án közzétett, az Európa Tanács Monitoring bizottságának készített emberi jogi jelentésében az Alaptörvény megváltoztatandó pontjai között említik a család „túlságosan szűk, diszkrimináló” definícióját, a magzati élet fogantatástól kezdődő védelmét, valamint a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést. A szervezet Szaniszló Ferencék kitüntetése ellen is felemelte hangját, mondván ne kapjanak díjat olyan emberek, akik rendszeresen rasszista kijelentéseket tesznek.
Egész Európa gyűlöli a cigányokat
Külön fejezetet érdemel az AI roma világnap alkalmából kiadott gyorsjelentése, amelyben uniós országokban élő cigányok helyzetéről olvashatunk fantasy elemekkel tarkított történeteket. A következő bekezdést változtatás nélkül közöljük:
„A romák – akiknek becsült népessége Európában mintegy 10-12 millióra tehető – mindig is szenvedtek az üldöztetéstől, a kirekesztéstől és a hátrányos megkülönböztetéstől. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2009-es jelentése szerint átlagosan minden második roma volt etnikai alapú diszkrimináció áldozata, ami sokszor megakadályozta, hogy munkahelyet találjanak vagy jó minőségű oktatásban részesüljenek. Roma személyek és közösségek rendszeresen válnak etnikai alapú erőszak célpontjává, és gyakran kénytelenek elkülönítve, nem engedélyezett telepeken élni, időnként szennyezett környezetben, ahol állandóan fenyegeti őket az erőszakos kilakoltatás veszélye. Roma gyerekek tízezrei járnak szegregált, kizárólag romákat oktató iskolákba és osztályokba, vagy csökkentett tananyagot tanítanak nekik az ’enyhén szellemi fogyatékos’ diákok számára létrehozott intézményekben.”
A fenti bekezdést egyébként cáfolja az e dokumentumban is hivatkozott Európai Unió Alapjogi Ügynökség felmérése, miszerint öt cigány közül csupán egy (!) állította (!), hogy támadták már meg származása miatt.
A jelentés szerint egyébként a „romaellenes gyűlölet és erőszak” egész Európára jellemző, cigány közösségeket félkatonai rendfenntartó csoportok zaklatnak és fenyegetnek rendszeresen, többek között Csehországban és Magyarországon, ahol a rendőrség nem tud ezek ellen megfelelő védelmet nyújtani.
A rasszizmus miatt sok a szellemi fogyatékos roma
A rasszizmus bizonyítására az AI több példát is felsorol, egy engedély nélküli marseille-i cigánytelep lakóit például 2012 decemberében elüldözték és felgyújtották a táborukat. Szlovéniában a biztonságos ivóvizet tagadták meg a cigányoktól, igaz az ok ezúttal sem a rasszizmus volt, hanem a kutak engedélyezéséhez szükséges iratok hiánya. „Nem csoda, hogy szagunk van, és az emberek kerülnek bennünket” – idézi egy roma asszony sirámait a beszámoló.
Akár vicces is lehetne, de valójában mélyen elszomorító az a megállapítás, amely a cseh államot teszi felelőssé azért, hogy az enyhén értelmi fogyatékos diákokat oktató gyakorlati iskolák tanulóinak 35 százaléka cigány, miközben a lakosságnak mindössze 3 százaléka roma. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007-ben megállapította, hogy a Cseh Köztársaság megsértette a roma diákok diszkriminációmentes oktatáshoz fűződő jogait, és bár az államot (sic!) felszólították, hogy ezen változtasson, a cigányok továbbra is felülreprezentáltak az értelmi fogyatékos diákoknak szánt speciális iskolákban. Hasonló módon „teszi tönkre a roma diákok jövőjét” az állam Szlovákiában is.
A jelentés a 2012. augusztus 5-i devecseri jobbikos felvonulást is megemlíti, ahol a tömegből betondarabokat dobáltak a cigányok házaira.
Pénzzel zsarolnák Magyarországot
Az Amnesty International jelentése emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy azokkal az országokkal szemben, amelyek nem megfelelően alkalmazzák a tizenhárom éve elfogadott esélyegyenlőségről szóló irányelvet, kötelezettségszegési eljárást lehet indítani. „Európában a romákat sújtó sokféle diszkrimináció, rasszizmus és más jogsértések ellen nem lehet megfelelően fellépni mindaddig, amíg a Bizottság nem használja a rendelkezésére álló összes ellenőrző és szankcionáló eszközt” – fenyeget diszkréten az AI.
Együtt menetelés magamutogató homoszexuálisokkal 2009-ben
„Az Amnesty International felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan érvényesítse az EU diszkriminációellenes jogszabályait, és gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy fogadják el, vizsgálják felül és hajtsák végre a nemzeti roma integrációs stratégiákat, amelyeknek az élet minden területére erőteljes intézkedéseket kell tartalmazniuk a hátrányos megkülönböztetés ellen. Továbbá az Amnesty International felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan kövesse figyelemmel pénzeszközeinek nemzeti hatóságok általi felhasználását, többek között az Európai Befektetési Bankon keresztül is, annak biztosítására, hogy uniós pénzeszközöket ne fektessenek olyan projektekbe, amelyek a romák vagy más közösségek emberi jogait sértik” – olvasható a jelentésben
Láthatatlan támogatók
„Az AI kormányoktól, egyházaktól, ideológiáktól és gazdasági érdekektől független szervezet. Egyetlen kormányt vagy politikai rendszert sem támogat, és az általa védett személyek nézeteivel sem foglalkozik” – hirdeti magáról az Amnesty. A szervezet – hasonlóan a TASZ-hoz és a Helsinki Bizottsághoz –nem fogad el pénzt kormányoktól, sőt, amint arról portálunkat Gere Zsófia irodavezető tájékoztatta, cégektől és alapítványoktól sem. Mint írják, az AI működéséhez szükséges pénz előteremtése elsősorban az országos szervezetek és helyi önkéntes csoportok feladata.
Az Alfahír megkeresésére az Amnesty International megküldte 2012. évi gazdasági beszámolóját, amelyből kiderül, hogy a szervezet nettó árbevétele a 2011-es 34,1 millióról tavaly 39,7 millióra nőtt. A pénzügyi adatok szerint a magyarországi részleg igen csak ki van szolgáltatva a nemzetközi központnak, a hazai támogatások ugyanis alig haladják meg az összköltségvetés 10 százalékát. A tavalyi, közel 40 milliós keretből hárommillió forint folyt be tagdíjakból és egymillió kétszázezer forint felajánlott egy százalékokból. A magyarországi lerakat működtetéséhez a londoni központnak 34,5 millió forinttal kellett hozzájárulnia.
Kétségbe vont függetlenség
Bár az Amnesty minden lehetséges fórumon hangoztatja függetlenségét, rendszeresen érik bírálatok politikai és ideológiai elfogultságáért. Egyik volt amerikai vezetőjük, Francis Boyle szerint az AI az Egyesült Államok és Nagy-Britannia érdekeihez igazítja tevékenységét: a szervezet központja Londonban van, költségvetésének pedig mintegy ötödét az USA-tól kapja. Az Illinoi Egyetem professzora úgy véli, az Amnesty fontossági sorrendjében az emberi jogokat megelőzi a nyilvánosság, a pénz és a tagbővítés.
A szervezet pénzügyi függetlenségét kétségbe vonja, hogy 2008-ban több mint hárommillió, 2010-ben 842 ezer fontos támogatást fogadott el a brit fejlesztési minisztériumtól, továbbá jelentős összegeket zsebeltek be az Európai Bizottságtól, valamint az Egyesült Államoktól, Hollandiától és Norvégiától.
Nagy port kavart a szervezet korábbi főtitkárának, Irene Khannak távozása is 2009 végén, miután a bangladesi származású nő évi fizetésének négyszeresét, több mint 500 ezer font (több mint 150 millió forint) lelépési pénzt kapott. Helyettese, a szintén ekkor távozó Kate Gilmore ennél szerényebb volt, ő 320 ezer fonttal beérte.
Bencsik János
alfahir.hu