Antall József öröksége, hogy a kedvezőtlen erőviszonyok ellenére sem adta fel sosem a célját, hogy visszavezesse Magyarországot a kommunizmus előtti önmagához - jelentette ki az MTI tudósítása szerint Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Országházban.
Az Antall József néhai miniszterelnök halálának 25. évfordulója alkalmából, Küldetés és szolgálat címmel rendezett emlékkonferencián a kormányfő kiemelte: Antall József "azt tette, amit tehetett, és amit tett, az nem volt kevés". Az adott körülmények között kész csoda volt, hogy egyben tudta tartani koalíciós kormányát, elindította a gazdaság szerkezeti átalakítását, elkerülte a pénzügyi összeomlást, volt ereje visszautasítani Soros György "országkifosztó javaslatát", és a bizonytalan belpolitikai háttérrel is biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken – sorolta.
Azt valahogy elfelejtette hozzátenni, hogy az „országkifosztásra” törő Sorossal akkor igen bensőséges viszonyt ápolt a Fidesz. Amikor pedig a mostani hisztériakampánynál lényegesen visszafogottabb bírálat érte a spekulánst, harciasan keltek a védelmére. 1992 szeptemberében például ezzel a közleménnyel:
„Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon.
Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen."
A Veritas Történetkutató Intézet és az Antall József Tudásközpont által szervezett eseményen Orbán Viktor hangsúlyozta: az egykori miniszterelnöknek nem volt meg a kétharmada, pedig ha meglett volna, megspórolhattunk volna húsz évet. Azt azonban nem tette hozzá, hogy, ha annak idején a Fidesz Antallék mellé áll, már csak pár mandátum hiányzott volna ahhoz a bizonyos kétharmadhoz.
A miniszterelnök háláját fejezte ki Antall személyes példaadásáért, a haza érdekében hozott személyes áldozatáért, a szeretetéért, a türelméért, és a bizalmáért, amellyel a fideszesekhez és rajtuk keresztül az új politikai nemzedékhez viszonyult. Arra azonban nem tért ki, hogy e türelmet ők messze nem viszonozták, sőt, a kormány egyik leghangosabb ellenzékeként viselkedtek.
Orbán az Országgyűlésben hazugnak nevezte Antallt, frakciótársai a kereszténydemokraták vallásosságán gúnyolódtak, s amikor 1990 június 4-én, a Trianoni diktátum évfordulóján Szabad György házelnök egy perces néma felállást kért a képviselőktől, ők inkább kivonultak az ülésteremből.
Orbán Viktor a konferencián beszélt arról is, hogy 1990-ben nem sikerült szakítani a kommunizmussal; sikerült ugyan vele szemben többségre jutni, de szakítani nem. A kormányfő arra is kitért, hogy Antall József sosem állt össze a posztkommunistákkal, mert ezzel az "eredeti, szellemi, spirituális és történelmi célját, személyes küldetését, a polgári és keresztény Magyarország gondolatát és megteremtésének történelmi lehetőségét adta volna fel". Tudta, hogy ha a "polgári, nemzeti és keresztény politikusok rövidtávú, kényelmi, haszonelvű megfontolásokból kompromisszumot kötnek a posztkommunistákkal, akkor hosszú időkre kompromittálják eszméjüket és vele a küldetésüket is".
A miniszterelnök azonban arról hallgatott, hogy
ezekben az években a Fidesz még vehemensen ellenezte a kommunista diktatúra – akkor még szép számmal élő – bűnöseinek felelősségre vonását.
Elutasították a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényt, a javaslatról szóló, emlékezetes Kónya-Pető vitában pedig az utóbbi mellé álltak. Olyannyira, hogy Orbán Viktor „a gyűlölet karmesterének” bélyegezte Kónya Imrét – akit aztán nemrégiben a rendszerváltás emlékévének megszervezésével bízott meg.