Míg nálunk az akadémikusok mereven elzárkóznak a hunok kutatásától, addig a kaukázusi országban a legnevesebbek mélyedtek el ennek a félelmetes lovas népnek a múltjában. Gejbullajev az 1980-as években közzétett könyvében például sok olyan helynevet sorolt fel - jóformán az egész ország területén, délen és északon egyaránt - amely hun eredetű. Gejbullajevet követve más akadémikusok is osztják ezt az állítást, sőt további kutatásokat végeznek, hogy feltárják az ország hun múltját. Az akadémiai kutatásra támaszkodva a népszerűsítő könyvek is hírt adnak arról, hogy számos hun törzsnév maradt fent az ország pontjain, illetve jól ismertek a szabírok által hátrahagyott településnevek. Utóbbiak főleg Szemkir város környékén gyakoriak.
Tomirisz királynő emléke
Hérodotosz a perzsák története kapcsán megemlítette Tomirisznek, a masszagéták félelmetes királynőjének nevét, aki szembeszállt a térségben erőszakosan terjeszkedő perzsa sahhal, Kürosszal. A bátor királynő seregével legyőzte az addig veretlen sereget és megölette a sahot is. A királynő emléke töretlenül él Azerbajdzsánban. A masszagéták nem tűntek el az ókorban, ami talán annak köszönhető, hogy a félelmetes lovas nép képviselői szövetséget kötöttek a hunokkal és együttesen küzdöttek a Kaukázusban hol a bizánciak, hol a perzsák ellen. I. Jusztiniánusz császár történetírója, Prokopiosz a hunokat rendszerint masszagétáknak nevezi, pusztán azért, mert a két nép akkortájt szövetséget alkotva egyesült.
Attila emlékezete
A Kaukázus lábánál élő azerbajdzsánok tudni vélik, hogy valahol a hegy lábánál temették el Attila utódait, akik megtelepedtek a környéken. A történeti feljegyzések tényleg beszámolnak arról, hogy a hunok tényleg megjelentek a Kaukázus déli lejtőin és egy jó ideig uralták Seki város és környékét. Az azerbajdzsáni kutatók összegyűjtötték a helyi, Attilára vonatkozó mondákat, amelyből a legérdekesebb az, hogy az tekinthető a hun király utódjának, aki jó harcos és jól tud táncolni.