Az Alternatíva Németországnak (AfD) számára történelmi sikereket hozó helyhatósági választások után két hónappal ott tartunk, hogy a rajna-vidék-pfalzi tartományi parlamentben már a CDU kigolyózásával formálódik a balliberális egységfront a "szélsőségesek" visszaszorítására.
Az egymással eddig látszólag nem kompatibilis politikát folytató Németország Szociáldemokrata Pártját (SPD), az ökopárti Zöldeket és az ultraliberális Német Szabaddemokrata Pártot (FDP) sikerrel terelheti egy akolba a rendszerpártok eddigi pozícióit megrengető AfD-től való félelem.
Az FDP hétfő este döntött arról, hogy elfogadja a koalíciós felkérést, és csatlakozik a tartományt eddig vivő zöld-szocdem tengelyhez, biztosítva ezzel a többséget, helyi szinten hátba szúrva országosan hagyományos szövetségesét, a Merkel vezette CDU-t. Ami valószínűleg nem marad visszhang nélkül.
Merkel azonban, ha dühös is, valószínűleg addig nem regulázza majd meg a szabaddemokratákat, amíg nem rendezi a nagyobb fejfájást okozó problémáját: a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) kibontakozó koalíciós válságot.
Ahogy arról portálunk korábban beszámolt, a CSU komolyan fenyegetőzik azzal, hogy 2017-ben külön indul eddigi szövetségesétől, cserben hagyva ezzel Merkelt, és egyben konkurenciát is állítva a kancellárnak, akivel a migránsválság kapcsán már eddig sem volt felhőtlen a viszonyuk.
Ez a felállás kifejezetten érdekes helyzetbe hozhatja a kancellárt, akinek "centrális előterét" így több oldalról is elkezdték bontogatni.
A német rendszer lényege pont az volt eddig, hogy "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére", amihez mindenki tartotta is magát.
Ám az AfD erősödése a baloldalon a zöldeknek és az SPD-nek is komoly létkérdésbeli problémákat okoz, így ők saját bőrük mentése érdekében kénytelenek önállósítani magukat. A CSU-nak pedig jobboldali, konzervatív, ráadásul erősen regionális pártként szintén meghatározó fontosságú, hogy az emberek benne lássák a Merkeltől jobbra álló, egyedüli vállalható választási lehetőséget.
Az alig 3 éves nemzeti párt egyre intenzívebb felfutásával azonban ezek az érdekek mind sérülnek, ami nagyon könnyen vezethet oda, hogy az ellenérdekelt felek nagyon szoros együttműködésén és egymásra utaltságán alapuló merkeli szisztéma a politikai szereplők önzése miatt idővel működésképtelenné válik.
Ha ez bekövetkezik, akkor a németek körében egyre népszerűtlenebb Merkel kezéből igen könnyen kicsúszhat a gyeplő, és akármilyen eredményt produkál is az AfD '17-ben, a német belpolitikában már semmi sem lesz olyan, mint az elmúlt évtizedekben volt.